Real men crochet!

Na, ezt van, akinek befogadja a szervezete, és van, aki érez valami furcsát, de maga sem biztos benne, mi is az. Mert hangoztatjuk, hogy nem gáz, ha egy pasi horgol, de amikor élőben látjuk, rámerevedik a toleráns mosoly az arcunkra.
De próbáljunk elvonatkoztatni ettől a mélyen motoszkáló érzéstől, ami akkor fog el minket, amikor ezt a 100 kilós, mackós testalkatú férfit horgolni látjuk, vagy a műveit végignézzük. Már arra is gondoltam, hogy ez így akar csajozni, mert a kiskutyát sétáltató férfiakat is hajlamosak vagyunk cukinak és szexinek látni, és Drew ebből a pasieszköztárból a horgolótűt választotta, de valahogy izé az egész.

Már kezdesz megbarátkozni a gondolattal, hogy Drew egy olyan férfi, aki ügyes és horgol, de akkor megtudod, hogy Crochet Dude-ként mutatkozik be, és ez a honlapja címe is. 


Most, hogy kicsit szoktuk a témát, feloldom a feszültséget: azért van olyan férfi is, akinek sokkal szívesebben megbocsátom, hogy horgol:


De az igazi mókát a végére hagytam: felmerülhetne mondjuk egy halvány gyanú bennünk, amikor egy pasi azt mondja, hogy "I'm a real man", mert tudvalevőleg egy real man soha nem mondja magáról, hogy ő az, de tényleg, de ez vicces:


Ez meg az én fiam (én tanultam épp nagyinégyzetet horgolni, ő meg volt annyira férfi, hogy simán bevállalta a tanulást Anditól), és ha róla azt merészeli mondani valaki, hogy nem férfias, azt beíratom Drew-hoz egy horgolótanfolyamra!

Szeresd a Rebabát

Légyszi. A Facebookon a Rebabablog is fent van, naná. Hogy az nekem miért okoz örömet, hogy bejelölitek, és szeretitek, magyarázatot igényel, de csak rövidet: mert nem csak magamnak készül, bár a személyes jól-létem fenntartásában nyilvánvalóan nagy szerepe van ennek a felületnek is, de ha hajráztok hozzá, még jobban megy. Bár most eszembe jutott, amikor elhívtak annak idején 10 éves koromban atletizálni, mondván, hogy magas lány, biztos tud futni (nem tud), és még el is hurcoltak pár versenyre, volt pár lelkes bíztató, aki a köröknél ott állt és kiabálta, hogy mindent beleeee, akkor az én lábaimra abban a pillanatban ólómsúlyok kerültek. Ez a sztori persze inkább egy tehetséges sportpszichológusra tartozna, szóval csak annyit akartam kihozni belőle, hogy LÁJKOLJATOK, nem árt az.
Kitaláltam egy lájk-motiválós játékot (egyben megígérhetem, hogy nem hiszem, hogy ebből szokást csinálok - sőt, olyan kérdésekre sem fogok válaszolni, hogy mi a 7 legkedvesebb színem/elfoglaltságom/zeneszámom), amivel elszórakoztattam magam: egy általam fehérre pácolt mini-raklapot, Rebabás cetlivel és SK horgolt szívecskével nyerhetett az első 43 "rajongó" közül 5, és minden 50. és 100. fannal is ez fog történni. ezernél újragondolom...

Ovi, másképp

A múltkori saját ovis bejegyzésben azt írtam, 90%-ban elégedett vagyok, de van az a 10%...
Hát ez az az 10%:

Untitled from Csaba Madarász on Vimeo.

Gépszíj

Ha a nagyi négyzete nem lett volna elég, az ember kattingat jobbra-balra, és beszippantja egy új terv. Az még hagyján, hogy nagyi négyzetét háromszögesíteni is lehet (erről később), és így lesz az embernek egy pofonegyszerűen elkészülő és tetszetős kendője, de amikor gondolsz egy nagyot és más mintát kezdesz csinálni... Akkor az vagy sikerül, vagy nem.
Szerencsére én ezt egy értelmezhető leírással kezdtem, Kata blogjáról: nem mondom, hogy egyből leesett, hogy csak kétféle sor van, és hogy csak a sor elején meg a végén kell figyelni a kicsit eltérő kombinációkba, de amikor a kb. 10. sor után megvilágosodtam, és egész felszabadultan csináltam tovább. Persze elmaradt itt-ott ez-az, de a horgolásban az is szép, hogy simán elsikálhatjuk a hibákat, csak ha a lelkiismeretünk nem engedi, akkor kell visszamászni, kijavítani a hibát, és tovább horgolni. Persze van mindenkinek egy pont, amikor észreveszi, hogy 3 láncszem helyett csak egyet csinált, és akkor így most hogy fog oda beleférni 7 db kétráhajtásos pálca (az se normális, aki kitalálta, hogy pálcának hívja a különféle szemeket), és akkor azt mondja magában: pont nem érdekel, hogy hogy fog beleférni, nem fogom 1 óra munkáját ilyen csip-csup marhaságok miatt megsemmisíteni.
Én igazi kamikázeként Catania pamutfonalból, 3,5 mm-es tűvel kezdtem ezt a nagy munkát, de bevallom, ma már vagy nagyobb tűt használnék hozzá, vagy vastagabb fonallal csinálnám, vagy nem tudom, de ezt még egyszer: soha. Viszont nagyon büszke vagyok rá!

... még két iphone-os művészes:

Szóval a gömbösítésről

Elszaladt velem megint a ló, egyből amigurumiztam az előző bejegyzésben, pedig fú, de sok választja el a nagyinégyzetet a labdától...!
Tehát akartam egy labdát horgolni a gyereknek, vagy mindenkinek, aki szereti. "Kamcsi, nézd, hoztam ajándékot!!! Ugye, milyen jó kis labda? UGYE???? Hogy érted, hogy ez nem ajándék, nem mindig a csoki az ajándék!!! Büdös kölke.
Gondoltam lazán, aki tud olvasni meg a hallás utáni értés is megy neki, csak összehoz már egy gömböt. Hm. Sokat küzdöttem. kiderült, hogy a rohadék gömböt spirálban is lehet horgolni, meg szemmagasítással is. De akkor viszont nem kell minden sor végén a magasítás után megfordítani a munkát. Ja??? És ezt csak most mondod?! Na mindegy. Csináltam először egy spirálban horgolt labdát... amit később átneveztem almára, nem tehetek róla, nem én írtam a tervrajzot vagy mit. Még szerencse, hogy művészieskedőn és jó szögből  fotózva elkendőzhettem a hiányosságokat.

Aztán találtam egyet, ami egész labdaszerű lett, itt már sormagasítással csináltam, ezzel hozzávetőlegesen meg vagyok elégedve. De nem hiszem, hogy amigurumi művésznő leszek: mint ahogy a fórumon már említettem, vannak az ornamenthorgolók és a megalománok, én azt hiszem, utóbbi vagyok.

No meg vannak, akik TUDNAK horgolni. Ők készítenek ilyen labdákat:

Természetesen attól, hogy én béna vagyok, ebből kiváló ajándékokat lehet kikanyarítani: tegyetek a labdába, a tömőanyagba (vatelin vagy gyapjú) kis csengettyűt, és variáljátok halálra a fonal vastagságát és színeit. A lehetőségek végtelenek azok számára, akik végre felfogták, hogy mikor, hol és mennyit kell szaporítani, és hogy éppen melyik sornál járnak.

A sík gömbösítése

Nem gondoltam, hogy számos takaró és kendő meghorgolása után kifog rajtam egy nyamvadt gömb, pedig így történt. Nagy mellénnyel úgy gondoltam, hogy a meghorgolt négyzetmétereim ingyen belépőt biztosítanak számomra a 3D világába, de keserű csalódást kellett átélnem.
Sok apró kis fogás van, amit ha megmutatnak az embernek élőben és többször, türelmesnek szánt de feszültséggel teli mosollyal, menni fog ötödszörre. Kevesen bírják szerintem, ha újra és újra azt szeretnénk tudni, hogy oké, értem én, hogy első szem, de honnan számolva? Mint említettem, videoból is egész jól lehet tanulni, de egyrészt meg kell találni a megfelelő videot, másrészt az abban oktató néni sem tudhatja, hogy én nem vagyok tisztában néhány alapfogalommal.
Egyszóval gondoltam, belecsapok az amigurumiba, de nem idióta, nagyfejű perverzarcú, szétálló szemű neonzöld csirkét akarok készíteni (tehát nem tömény cukiságot), hanem valami szimplán szépet.
Csak hogy helyére lehessen tenni, a fogalmaimat a dolgokról:

1. Ez a Tiltott (szupercukiság):

2. Ez a Tűrt (ennyi időd ne legyen már erre/ettől félek, de vicces):

3. Ez a Támogatott (na ilyet kell) kategória - természetesen Roni műve:

Ez meg a ráadás: Ezt Andi készítette nekem, vagyis, ööö.. Kamcsinak még Karácsonyra. Szeretjük Spongyabobot... Tudom, ez lehetne a tiltott kategória is, de én blogom, én szabályaim, hehe.

De kicsit előreszaladtam... Pedig csak a gömbökről akartam írni...

Arzén

...és levendula. De főleg levendula! Szezon van, bár nálam egész évben lila szezon van. Két dologról nem lehet egyelőre lebeszélni, a fehér pólók mértéktelen habzsolásáról, és a lila színről. Mert jól is áll, mondták!
Katiékat is megihlette a téma: gyönyörű lila fonalakat találtok az 1001 fonal ríl boltjában (meg a virtuálisban is), ha mittudomén, horgolni akarnátok valamit...:

Az Etsy-n sem restek levendula ügyben, van szappan, matrjoska-levendula párna és marshmellows (fuj, jegyzem meg).

Ja, és horgoljatok valamit... teszem azt, kardigánt, virágokat, vagy pillangókat. Vaaaaaaagy esetleg egy bébi-converse-t???? Nahát, pedig nem is horgolós bejegyzésnek indult...

Végül megérdemlitek a fotóművészetemet - úton munkába:

Most múlik

Ez az én csengőhangom már régóta, igaz, Veca előadásában, de az eredeti a Quimby műve, tudvalevőleg. Utólag megtudtam, hogy a szám a drogfüggőségről szól, bár sokan azt gondolták, hogy a szerelemről. Én meg nem tudtam, miről szól, de felhangosítottam a rádiót, amikor először hallottam. Persze tizedszerre sem értettem, de hát József Attilát sem értem sokszor, mégis elvarázsol.
Ugyanez történt egyszer régebben reggel 9-kor, amikor ültem az autóban, és szólt a Petőfi, és benne egy olyan hang és szöveg volt hallható, hogy szintén egyből feltekertem a hangerőt (ez egy roncs, ebben tekerni kell, nem elegánsan a kormányt fogva pöckölni a jobb kezünk középső ujjával, vagy a gondolataink erejével irányítani a hangerőszabályozót). Az Ágnes: Óh szív nyugodj című dala volt.
Semmilyen tragédia nem történt, ha valami elmúlik, az mindig hasonló érzés, meg kell róla emlékezni, magunkban szobrot emelni neki, és néha megkoszorúzni.
Felejthetetlen másfél év volt, amit a Mamami Boltban töltöttem.
Nem megyek ám messzire: bár teljesen más feladataim lesznek a jövőben, találkozhattok velem továbbra is a Mamami fórumon, itt és a Facebook-on.

Kérem, hogy támogassátok továbbra is a Mamami Boltot megtisztelő jelenlétetekkel, ne feledjétek, hogy nagy dolgoknak voltatok tanúi!
Szeretettel:
orsi

Horogra akadva

Romantikusabb lenne úgy előadni, hogy "nem tudom, mikor és hol, de szerelembe estem a horgolással", viszont én pontosan tudom, miért és hogyan kezdődött, egy dolgot nem tudok, hogy meddig fog tartani, de ez kit érdekel most.
Már pár éve gyűjtögetem a horgolt cuccokat, mégpedig azért, mert van nekem egy kedves barátnőm, Roni, aki úgy profi, ahogy kell: profin és villámsebeséggel horgol, kitűnő ízlése van, és pontosan tudja, milyet akarok. Sőt, ő azt is tudja, hogy a többi száz megrendelője milyet akar... Ja, rólam azt is tudja, hogy mikor akarom és miért. A horgolás nem ciki. Egy ideje már gyanús, hogy mindenki kreatív a maga módján, varrnak, kötnek, ragasztanak, fúrnak, faragnak, önmegvalósítanak. Miért? Mert jó érzés. Mert olyan, mint a jóga (ugye, olyan...? Nem mintha én tudnám, milyen a jóga), és fejleszti a izét, na, a kitartásodat meg mindent. Az alkotás mindig kielégítő, mert sikerélménnyel jár, és ha még használható és pofás is a végeredmény, akkor szárnyakat kapunk, és repülünk.
Arra várok, mikor vehetem kezembe megint a tűt, és ahogy haladok előre (visszabontom, haladok megint, észreveszem, hogy elcsesztem, visszabontom, horgolok, észreveszem megint, megbocsátom a hibát, mert a franc se fogja az egész sort visszabontani, továbbhorgolom), a gondolataim elkezdenek sorba rendeződni, elégedett vagyok.
Arra is emlékszem, hogy Anditól tanultam az első gyakorlati lépéseket, "nagyinégyzetet" készítettünk a Mamami Bolt tanfolyamán. Komolyan mondom, mókából ültem be, hiszen nekem ez nem sikerülhet. Nem is ment elsőre, de aztán belejöttem, tanácsot kértem a mestereimtől, és vég nélkül néztem a horgolós videókat a Youtube-on. Rájöttem, hogy tök jól meg lehet tanulni horgolni videoból is. Nézzük pl. ezt:

A csaj lassan csinálja, mondja is, oda is van írva, és nem rángatja a kezét idegbajosan, mint némely felvételen látható. Van egy nő, akinek a videojából pl. azért nem tudtam tanulni, mert nem bírtam levenni a szemem a 3 centis leopárdos műkörméről.
A nagyinégyzet (Granny square) azért jó, mert a hozzám hasonló számolási zsenik is szépet tudnak horgolni, mert nem kell igazán figyelni a számokra, csak a színekre. Aztán amikor kezded nagyon megunni, azt mondogatod magadnak, hogy már csak 30 sor, megőrülök, 10 sor, belehalok, 2 sor, VÉGE!!!
Így esett, hogy elkészítettem egy takarót Kamillának, aztán még egyet. Aztán megfogadtam, hogy átok szálljon reám, ha még egyszer 3,5-es tűvel fogok 40x40 cm-nél nagyobb objektet készíteni. persze csináltam egy még nagyobbat. Ezt Kamilla a szülinapjára kapta:

Biztos senki nem tőlem akarja tudni, hogy kell elkezdeni, de ettől függetlenül majd ajánlok néhány videot, talán más is horogra akad: lusta tinédzserek, fáradt kismamák és űzött menedzsernők, mert mindenkinek kell egy kis horgolás: szem szem után, sor sor után helyre áll a világ rendje.

Facebook és raklap

Annak örömére, hogy képes voltam létrehozni egy Rebaba blogos Facebook-profilt , megajándékozom magam egy kis raklapinvázióval.
Gyűjtemény raklap-projektekből, két fotó innen:

A Funky junk interiors amúgy is egy kincsesbánya, így készült a dolgozós asztal:

 Végül ezzel kívánok jó éjszakát:

Ovi rulez

Bizonyára említettem már - és most nagyvonalúan úgy teszek, mintha nem fél éves lenne a legutolsó bejegyzés -, hogy remek oviba jár a lányom, azon belül remek csoportba, ahol remek emberek között tölti a napjának jelentős részét, mivel szülei munkahelyen töltik ugyanazt az időt. Ugyanitt bulizott végig 4 évet a nagyfiú is, ugyanabban a csoportban, ugyanazok az emberek közt, hála ezért.
Na most ez egy olyan ovi, ahol nincs semmilyen speciális nevelési fősodor (teszem azt, Waldorf), mégis 90%-ban elégedett vagyok. A maradék 10%-ba szeretném elvileg betölteni a közösségépítést (szülők-gyerekek - ovisnénik), a közös programokat, és azokat az elemeket, amik egy Waldorf intézményben nekem tömények, viszont kivonatolva kívánatosnak tartanám őket. Ebben az oviban barátaink a dolgozók, a nagyfiam szívesen néz be spontán, és a régi csoport néhány szülőjével együtt kertisütünk. Ja és ahol cumival aludhat a kislányom, és mindig van egy kar. amit odanyújtanak neki elalváskor simogatás céljából, mert ő így szereti.
Sok szempont van, ami miatt kiválaszt az ember egy intézményt, ahova járni fog a gyereke- ha már egyszer muszáj -, és ilyenkor talán nem elsődleges, hogy de szép dekorációt csinálnak a bejárathoz, viszont ennyi boldog ott töltött év tapasztalatával a zsebemben azt mondom, nekem már fontos. Biztos lehetne a dekor helyett ezer más dologra is költeni, de nekem ez tetszik, na. Jó belépni, jó látni, ahogy a gyerekek végignézik érkezéskor a tárgyakat, megcsodálják az adott időszakhoz, évszakhoz tartozó installációt. Egyébként pedig ezek a felszerelések hosszú évek gyűjtőmunkájának az eredményei, és Oti, az óvodavezető kreativitását és a karbantartó bácsi barkácstehetségét dícsérik.
Múltkor már azt hittem, a szívecskés téma volt az ezévi utolsó - erről Kamilla azt hitte, kifejezetten neki készült, mert szívecske a jele - , de készült még egy utolsó, egy olyan nyári szünidős. Csodáljátok a részleteket! És ezek ott vannak nyitott ajtók mögött, mégsem tűnik el semmi a helyéről.
Tehát ez volt Kamcsi tiszteletére:

Ez meg a nyári szünetes:

Felirat hozzáadása

 Azt hiszem, nemsokára a karácsonyit és a húsvétit is felteszem, jó?