Na most ez egy olyan ovi, ahol nincs semmilyen speciális nevelési fősodor (teszem azt, Waldorf), mégis 90%-ban elégedett vagyok. A maradék 10%-ba szeretném elvileg betölteni a közösségépítést (szülők-gyerekek - ovisnénik), a közös programokat, és azokat az elemeket, amik egy Waldorf intézményben nekem tömények, viszont kivonatolva kívánatosnak tartanám őket. Ebben az oviban barátaink a dolgozók, a nagyfiam szívesen néz be spontán, és a régi csoport néhány szülőjével együtt kertisütünk. Ja és ahol cumival aludhat a kislányom, és mindig van egy kar. amit odanyújtanak neki elalváskor simogatás céljából, mert ő így szereti.
Sok szempont van, ami miatt kiválaszt az ember egy intézményt, ahova járni fog a gyereke- ha már egyszer muszáj -, és ilyenkor talán nem elsődleges, hogy de szép dekorációt csinálnak a bejárathoz, viszont ennyi boldog ott töltött év tapasztalatával a zsebemben azt mondom, nekem már fontos. Biztos lehetne a dekor helyett ezer más dologra is költeni, de nekem ez tetszik, na. Jó belépni, jó látni, ahogy a gyerekek végignézik érkezéskor a tárgyakat, megcsodálják az adott időszakhoz, évszakhoz tartozó installációt. Egyébként pedig ezek a felszerelések hosszú évek gyűjtőmunkájának az eredményei, és Oti, az óvodavezető kreativitását és a karbantartó bácsi barkácstehetségét dícsérik.
Múltkor már azt hittem, a szívecskés téma volt az ezévi utolsó - erről Kamilla azt hitte, kifejezetten neki készült, mert szívecske a jele - , de készült még egy utolsó, egy olyan nyári szünidős. Csodáljátok a részleteket! És ezek ott vannak nyitott ajtók mögött, mégsem tűnik el semmi a helyéről.
Tehát ez volt Kamcsi tiszteletére:
Ez meg a nyári szünetes:
 |
| Felirat hozzáadása |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hozzászólásodat ellenőrzés előzi meg:)