WELCOME ELI

Családunk amerikai ága is új babával lett gazdagabb, megszületett Eliott, unkaöcsém első gyermeke. Szerencsére épp itthon járt a boldog nagypapa, így személyesen adhattam át a babának és szüleinek szánt kis ajándékunkat, amivel köszöntjük Földre születése ("kiszületése", Kamcsi szerint) alkalmából.
Akinek pedig ilyen tiszteletet parancsoló neve van, annak nagyon megfontoltan kell választani színt és mintát: Eli egy sötétkék-barna pamutflanel babatakarót kapott. Magától értetődően ez is csak természetes alapanyagokból áll: mindennél, amit készítek, az alapanyagokat beavatom, majd a kész művet biomosószerrel átmosom, vasalom. Kicsit személyre is szabtam a takarót, hogy el ne lehessen téveszteni, kinek szántam.

De mégiscsak egy kisbabáról beszélünk: nézetem szerint nagyon kevés, egyszerű, letisztult formájú és természetes alapanyagú játékra van szüksége egy babának ill. kisgyereknek, ezért ez a visszafogottan csörgő kocka pont beleillik a képbe. Egyetlen kompromisszum volt a készítésénél, mégpedig az, hogy még mindig nem találtam itthon megfelelő pamut vagy bambusz alapanyagú tömőanyagot, mert bár általában tömőgyapjút használok, a babajátékoknál a gyapjú körülményes tisztíthatósága miatt inkább mosható töltetet használok, mint ebben az esetben is, de ebből csak poliészter van.
Talán nem tűnik túl bonyolultnak, de azért az igényes kivitelezése mégsem olyan rendkívül egyszerű a kockának: van erről egy jó kis képes tutorial, de én is teszek pár képet, és leírást:
1. 6 db négyzettel kezdtem, vagyis én háromszöggel, mert nekem az volt kéznél, tehát én a háromszögek összevarrásával kezdtem, interlock-kal dolgoztam. A négyzeteket levasaltam, a varrásszélességet egyik oldalra hajtva.

2. Kicsicsáztam a négyzeteket, farkasfogat varrtam rá, meg két kis fogantyúszerűt, ezeknek a négyzet színén, befelé nézve kell feküdnie, hogy kifordításkor kívül legyen (egyben riszájkoltam a Babylegs lábszárvédő pamut megkötő szalagját):

3. Összelockoltam a négyzeteket a vastag pamut közbéléssel, hogy legyen tartása, és a négyzetek ne olyanok legyen, mint a túlérett kefír teteje.

4. És most jön a belbecs: egy Kindertojást kobozzunk el a gyerektől, a csokit csempésszük vissza a helyére, játékkal együtt. Kifőzött kavicsokat is bele lehet tenni, de nekem volt egy csörgőm, úgyhogy ez került bele. A tojást leragasztottam, és bevarrtam egy bébiplüss anyagba, safety first, ugye.

5. Először összevarrtam színt színnel 4 négyzetet sorban, majd a maradék kettőt is, nem végig varrunk, a varrásszélességet mindenhol meghagyjuk. Kell hagyni egy megfelelő méretű nyílást a kifordításhoz. Mondom megfelelő méretűt...

6. Kitömjük a kockát félig tömőanyaggal, bele a csörgőt, majd megint jön a tömőanyag. Végül láthatatlan öltéssel be kell varrni a lukat. Ami, mint említettem, megfelelő méretű.

És most nézzük meg, mit csináltunk, és örüljünk előre is az ajándékozás örömének.
Isten hozott, és tartson meg sokáig egészségben, boldogságban, Eli!

Crochet rocks!

És tényleg. A horgolás kikapcsol és bekapcsol. Vannak olyan dolgok, amik nagyon jól néznek ki képen, de nem állok neki, mert próbálom leszorítani azon tárgyak számát a környezetemben, amik nem használati tárgyak. Persze nem dobjuk ki a csak az esztétikai értékükért tartott dolgokat a vonatból, de az utazáshoz nincs rá sok szükségünk. A "simple home" gondolatnak ez is az egyik lényeges eleme: tisztítsuk le magunk körül a tárgyi világot, és a gondolatok is letisztulnak. Meg a lakás is jobban tisztul persze, ha kevesebb a porfogó. Kellemetlen, hogy ez előtérben van nálam, mint szempont, de nehéz másképp gondolkodnom, ha egy zsúfolt helyen járok, vagy csak képet látok róla, egyből az ugrik be, milyen baromi nehéz lehet ezt takarítani.
Ezért voltam szkeptikus a kőre horgolással kapcsolatban. Hasznosságban vetekszik a szalvétatechnikás kézműveskedéssel: szép-szép, de ha nagy izgalommal pislogva átadnék egy ilyet valakinek ajándék gyanánt, egy zavart félmosolyra számítanék: köszi a ... izét... szép...mi ez? ööö... sokáig tartott elkészíteni...? Szóval úgy kéne ajándékot is adni, hogy nem a saját nagyszerűségünket reklámozzuk vele, hanem próbálunk a célszemélynek örömet okozni.
De végre találtam apropót a projekthez: az oviban nagy népszerűségnek örvend a mogyigyűjtés: leszegett fejjel járnak körbe a kölykök és mogyoró után vizslatnak. Aztán leülnek a földre, és egy nagy kövön vagy a betonon egy tenyérnyi kővel megtörik, majd befalják. Már minden mogyi-fan gyereknek van saját ovisjellel ellátott törős köve.
Eljött hát az én időm! Délután körülnéztünk a kertünkben, és a kerti csap vízlefolyóját megszabadítottuk egy szép nagy ovális kőtől, közben elszánt harcot vívtunk Sári kutyával, aki azt gondolta, őt próbáljuk szórakoztatni, és igyekezett hálás közönségnek mutatkozni.
Aztán este Kamcsi az ölembe hajtva a fejét elaludt, én meg belekezdtem a sziklahorgolásba. Szegény szikla először egy sapit kapott, rosszul szaporítottam. Aztán orvosoltam a hibát és elkészült a kőruha.
Reggel meg a kakaó mellett várta az ovist, aki született nő, ezért rögtön keresett neki egy színben hozzá illő retikült. Az ilyennel szokták fejbenyomni a rablókat: azt hiszi, sminkkészlet van a lila virágos táskában, pedig féltégla. Mondtam is neki, hogy lécci ne ezzel szeretgesse meg Zolikát véletlenségből, használja a cuccot rendeltetésszerűen.
Íme a mű:

És a művésznő:

Néhány sziklahorgolós kolléganő alkotása:

Forrás

Forrás

Ehhez van leírás is, ha eltévednénk. Egyéb leírás innen letölthető.
Haszna tehát mi? Pont ugyanannyi, mint a WC-papír gurigából valamit készítésnek... Amely, megjegyzem, a blog legnépszerűbb bejegyzése... De miért, mondjátok, miért? Remélem nem ez volt a legértelmesebb hozzátennivalóm a világ dolgaihoz!
A kőhorgolás egyébként egy szerény kis YARNBOMBING. Ma a kő, holnap már a világ??? Igen, vannak ilyen motivált horgolók, akik körbehorgolják a szűk lakókörnyezetüket, ezzel sokak számára vizuális élményt nyújtva. Essünk tehát neki a köveknek, de állatokat ne kínozzunk!

(A yarnbombingról néhány gondolat itt)

Déli öböl vállkendő

Írtam már erről a kendőről, mert büszkeségem nem engedte sokáig parlagon heverni a témát. Neve: South Bay shawl

Azt is említettem, hogy Kata a blogján remekül leírta, hogy kell csinálni. De én egy kicsit még szájbarágósabban írom, ugyanis magamból indulok ki: enneka  rovatnak Corchet for Dummies lesz a neve.
Fontos elhinni, hogy ha már tudunk pálcákat horgolni, akkor ez is fog menni. Én sem tudok mintát olvasni, még mindig nem, de ezt kiizzadtam magamból, és felfogtam szép lassan. Talán megnyugtatóan hangzik, hogy csupán 2 pálcatípust használunk benne, láncszemet (LSZ vagy  amerikai angolul: CH) és egyráhajtásos pálcát (ERP vagy amerikai angolul: DCR).
Csupán 2 féle sor ismétlődik benne, a 2 kezdő sor után. A "sor" alatt egy háromszög befogóit értem (hohó, 4-es matek érettségi!), vagy egy kis sátrat (konyhanyelven), vagyis ez a háromszög alakú kendő úgy nő, hogy a háromszög átfogójának a közepén kezdem, és kifelé haladva egyre nagyobb befogókat készítek. Aztán egyszer csak abbahagyom, ha már elég nagy.
Csak a közepénél lesz más (duplán csinálom, ami éppen jön), és a végein a soroknak.
Így készül a láncszem:

Crocheting - Chain stitch from Garnstudio Drops design on Vimeo.
És így az egyráhajtásos pálca:

US:Double crochet (dc) / UK:Treble crochet (tr) from Garnstudio Drops design on Vimeo.

Így néz ki a sál mintája: ne feledjük, csak 2 féle sor váltakozik: a fekete és a piros:

A mintát úgy kell olvasni, hogy
- Első kezdő sor: Elkezdem a feketét (1-es sor) középen (4 LSZ), a mintán nézve elindulok jobbról balra (3 LSZ, 1 ERP a kezdő LSZ-be, 3 LSZ, 1 ERP a kedő LSZ-be).
- Második kezdő sor: Folytatom a pirossal: 3 LSZ (ez számít sormagasításnak, hogy nőhessen a kendő), megfordítjuk a munkát, hogy igaziból megint (mindig!) jobbról balra haladhassunk a horgolással. Ez a képen úgy van, mintha balról jobbra haladnék, de ez csak amiatt fontos, hogy lássam, hol tartok a mintában. Most jön 7 LSZ a hurokba (ez a hurok az előző sor 3 LSZ-éből áll), tehát nem a szemekbe szúrunk, hanem alá. Utána 1 ERP-t kell horgolni az előző sor ERP-jének a tetejébe, ez lesz a kendő közepe, ezért nem hurkoljuk, hanem az előző sor ERP-jének a tetejébe öltünk, hogy fixáljuk a közepét. Utána 7 ERP ugyanúgy a következő hurokba, majd még 1 ERP, de ezt az előző sor 4. LSZének tetejébe horgoljuk (rögzítés, ugye).
- Egyik fajta sor: A rajz alapján megint egy fekete sor jön: 3 LSZ magasításnak, megfordítom a munkát, további 3 LSZ, majd 1 ERP az előző sor utolsó ERP-jének a tetejébe. 1 LSZ, majd 3 ERP az előző sor 7 ERP-je közül a középső 3 tetejébe. 1 LSZ megint, majd 1 ERP az előző sor középső, rögzítő ERP-jének a tetjébe, 3 LSZ, 1 ERP ugyanoda középre, 3 LSZ, 1 ERP ugyanoda középre. Ez volt ennek a fajta sornak a kendő közepén horgolandó egysége. Most ismételjük meg a rajz alapján, amit eddig csináltunk.
- Másik fajta sor: A rajz alapján ez a 4, egy piros sor. 3 LSZ magasításnak, megfordítjuk a munkát, 7 ERP az előző sor hurkába. 1 LSz, 1 ERP az előző sor hármas egységű ERP-i közül a középsőnek a tetejébe, 1 LSZ. 7 ERP a következő hurokba, 1 ERP rögzítésnek az előző sor kendőközepi ERP-jének a tetejébe, 7 ERP a következő hurokba, és tovább a rajz alapján.

Így folytatódik tovább, vagyis az egyik és a másik fajta sorok ismétlődnek. Kérdés...? Az egyikből talán csak meg lehet tanulni, Katáéból vagy az enyémből...
Hogy milyen fonallal és mekkora tűvel csináljuk? Tökmindegy. Ha nagy tűvel horgolunk egy viszonylag vékony fonalat, akkor biztos kicsit összeugrós lesz, azt a végén blokkolni kell (megnedvesítve kifeszíteni gombostűkkel pl. egy ágybetétre, és hagyni megszáradni: megnő és szép formát kap).
Nálam most épp kettő készül, íme az egyik, Zsófié, egy türkiz színű pamutfonalból:

A kész kendő a másik oldalon is látható (a blog tetején a For sale/stb. fül alatt).
Ez most talált szerető gazdára, és át is keresztelődött EVA-ra, a gyönyörű Didymos hordozókendő után:

Ezt meg a barátnőmnek készítettem és Dunakavicsnak kereszteltem: