WELCOME ELI

Családunk amerikai ága is új babával lett gazdagabb, megszületett Eliott, unkaöcsém első gyermeke. Szerencsére épp itthon járt a boldog nagypapa, így személyesen adhattam át a babának és szüleinek szánt kis ajándékunkat, amivel köszöntjük Földre születése ("kiszületése", Kamcsi szerint) alkalmából.
Akinek pedig ilyen tiszteletet parancsoló neve van, annak nagyon megfontoltan kell választani színt és mintát: Eli egy sötétkék-barna pamutflanel babatakarót kapott. Magától értetődően ez is csak természetes alapanyagokból áll: mindennél, amit készítek, az alapanyagokat beavatom, majd a kész művet biomosószerrel átmosom, vasalom. Kicsit személyre is szabtam a takarót, hogy el ne lehessen téveszteni, kinek szántam.

De mégiscsak egy kisbabáról beszélünk: nézetem szerint nagyon kevés, egyszerű, letisztult formájú és természetes alapanyagú játékra van szüksége egy babának ill. kisgyereknek, ezért ez a visszafogottan csörgő kocka pont beleillik a képbe. Egyetlen kompromisszum volt a készítésénél, mégpedig az, hogy még mindig nem találtam itthon megfelelő pamut vagy bambusz alapanyagú tömőanyagot, mert bár általában tömőgyapjút használok, a babajátékoknál a gyapjú körülményes tisztíthatósága miatt inkább mosható töltetet használok, mint ebben az esetben is, de ebből csak poliészter van.
Talán nem tűnik túl bonyolultnak, de azért az igényes kivitelezése mégsem olyan rendkívül egyszerű a kockának: van erről egy jó kis képes tutorial, de én is teszek pár képet, és leírást:
1. 6 db négyzettel kezdtem, vagyis én háromszöggel, mert nekem az volt kéznél, tehát én a háromszögek összevarrásával kezdtem, interlock-kal dolgoztam. A négyzeteket levasaltam, a varrásszélességet egyik oldalra hajtva.

2. Kicsicsáztam a négyzeteket, farkasfogat varrtam rá, meg két kis fogantyúszerűt, ezeknek a négyzet színén, befelé nézve kell feküdnie, hogy kifordításkor kívül legyen (egyben riszájkoltam a Babylegs lábszárvédő pamut megkötő szalagját):

3. Összelockoltam a négyzeteket a vastag pamut közbéléssel, hogy legyen tartása, és a négyzetek ne olyanok legyen, mint a túlérett kefír teteje.

4. És most jön a belbecs: egy Kindertojást kobozzunk el a gyerektől, a csokit csempésszük vissza a helyére, játékkal együtt. Kifőzött kavicsokat is bele lehet tenni, de nekem volt egy csörgőm, úgyhogy ez került bele. A tojást leragasztottam, és bevarrtam egy bébiplüss anyagba, safety first, ugye.

5. Először összevarrtam színt színnel 4 négyzetet sorban, majd a maradék kettőt is, nem végig varrunk, a varrásszélességet mindenhol meghagyjuk. Kell hagyni egy megfelelő méretű nyílást a kifordításhoz. Mondom megfelelő méretűt...

6. Kitömjük a kockát félig tömőanyaggal, bele a csörgőt, majd megint jön a tömőanyag. Végül láthatatlan öltéssel be kell varrni a lukat. Ami, mint említettem, megfelelő méretű.

És most nézzük meg, mit csináltunk, és örüljünk előre is az ajándékozás örömének.
Isten hozott, és tartson meg sokáig egészségben, boldogságban, Eli!

FIRKA DIZÁJN

Volt szerencsénk megismerkedni az oviban Rékával, aki a a Firkaműhely foglalkozást tartja az ovisoknak, régebben már írtam erről, azóta Kamilla felnőtt. A feladathoz. Véletlenül Réka is éppen budaörsi, és közös az ovink is. Mondanám, hogy az ízlésünk is, de nem merem, mert Réka nem műkedvelő, mint én, hanem valóban művész, bútor formatervező. Emellett elkötelezett riszájkling- és dizájnaktivista és -pedagógus, ugyanis a Firkaműhely foglalkozások (a Firkaműhely egy Alternatív Művészeti Alkotóműhely Gyerekeknek, honlapjuk itt elérhető) elsősorban ovisoknak szólnak, küldetésüket pedig egyszerűbb, ha idemásolom:

A Firkaműhely foglalkozásain játékos módon barangolunk a vizuális művészetek és a design világában: megismerkedünk néhány művészeti irányzattal, a művészek bőrébe bújva, kipróbálunk különféle alkotási technikákat, kísérletezünk az anyagokkal , színekkel, formákkal, tervezünk, gondolkodunk, kombinálunk. Programjainkkal azt szeretnénk elérni, hogy a gyerekek minél előbb megismerjék a vizuális művészet szépségeit, fogékonyak és nyitottak legyenek az újdonságokra és, hogy egy életen át megőrizzék kíváncsiságukat, kísérletező kedvüket.

 Tehát Firkaműhely Réka hívott, és mi mentünk. Arra a helyre, ahol én még kb. 18 éve a győri buszhoz álltam sorba. Ami nem változott, az a szag, ami körbelengi az ex-buszvégállomást, de a Design Terminálon belül egészen más világ van. A foglalkozás napján épp egy rendkívül forró világ volt, de a lányok elvarázsolták egymást kölcsönösen. Történt, hogy az Autós Designműhely helyett úgy tűnt, mindenki inkább strandra ment, ezért Kamilla egy csokor bohém (felnőtt) művészlány között készítette a 60-as éveket idéző Chevrolet-ket papírból, a háttérből meg lágy Elvis Presley dallamok segítették az alkotást. Természetesen mindenki dolgozott, Kamcsi meg sokat tanult a felnőtt művészlányok párkapcsolati kalandjairól, ez olyan igazi attachement parentinges buli volt, gyerek a felnőttekkel együtt tanul és dolgozik, egyenrangú félként. A yekanák sem csinálhatták volna szebben!

Nagyon menő járművek készültek, és jól ki is csicsáztuk őket:

Ahol mindig bejön a papírforma: az autók máig ott állnak a szekrényen. Kamilla néha meg is vacsoráztatja őket.

De Ön dönt: iszik vagy vezet!

MONKEY SEE, MONKEY DO

Kaptam egy bizonyítványt, mert elhatároztam, hogy megtanulok varrni, különös tekintettel a babakészítésre. Íme, a bizonyíték (amúgy Ecserin vettem, de ez nyolcvanas évek duma, szóval neten vásároltam :D) az elhatározást tanulás követte, majd 1 évre rá egy OKJ-s bizonyítvány, "Textiltermék-összeállító" és "Textiljáték készítő" minősítéssel:

Remélem senki nem gondolta, hogy PS nélküli képet fogok feltenni magamról!
Az év során sok játékot készítettem, és talán ezután még többet fogok, saját minta alapján.
Készült egy vizsgamű is, egy "Zoknimajom" (sock monkey), amelynek alapját egy nyilvánosan elérhető, ingyenes minta képezte, ezt alakítottam kicsit át.
Régi kedves emlékeim kötnek a zoknimajmokhoz, például egyik első babahordozóm (Mei Tai), amit drága barátnőmtől, Edittől kaptam ajándékba, amikor Kamcsi még kicsi volt (tegnap, szoktuk erre mondani, amikor Kamcsi azt mondja: "amikor kicsi voltam..."). Most (és mindörökké) Lexi barátnőméket szolgálja.

Régóta őriztem egy ilyen majmos anyagot, amit szintén Edittől kaptam, most meg ennek az egyik vizsgaművemhez készült belőle szoknya (hátul nyílással, a majom farkának).
A szabásminta alapja, az ötlet, és a megvalósítás sok-sok lépéséhez az ötletek innen származnak.
Az én Zoknimajmom gyapjúfilc kezeket, lábakat és arcot kapott, gyapjúval van tömve, a szoknyája is zoknimajmos, horgolt sapkája és sála van.

Egyébként bár varrtam sok állatot és egyéb figurát, a legszívesebben babát készítek, majd ezekről is írok.

OVIFOCI

Vasárnap nagyszerű programunk volt, ovifoci délelőttön voltunk a Kék suliban. Ez azt jelenti, hogy sok aranyos ovis kisgyerek rohangál össze vissza, mi meg élvezzük a látványt és nagyokat mosolygunk.
Én azért megyek, mert nekünk ez családi program, hiszen Barnus is ugyanannál az edző bácsinál kezdte a focit 9 éve, mint most Kamcsi, azzal a különbséggel, hogy a lányka Apának nevezi Laci bácsit.
Az utóbbi években jól kis lányfocista utánpótlás alakult ki, hiszen az edző bácsik is majdnem mind családot alapítottak, és a sors azzal tréfálta meg őket, akiknek a foci szent, hogy lányaik születtek. De ez csak így leírva furcsa, úgy tűnik, ma már senki nem akad fenn ezen. A sport, a mozgás öröme ugyanúgy jár mindenkinek, kifejezetten jót tesz egy fiúcsoportnak, ha kislány is van, tizenéves korban már más miatt tenne jót, de akkor már külön edzenek (a szabály az, hogy 12 éves korig játszhat lány a csapatban, és van pozitív diszkrimináció, a lány két évvel idősebb is lehet a fiúknál). Valahogy automatikusan megtanulják, hogy hogyan kell együtt játszani, és ki mondta, hogy csak a kisfiúk focizhatnak?! Meg lehet figyelni egyébként világszerte, hogy a női foci egyre népszerűbb, már nem csak a röhögés miatt nézik a férfiak, Németországban kifejezetten sztároknak számítanak a női futball válogatott tagjai.
Az edző bácsiknak meg ez egy hivatás, rendkívül komolyan veszik: képesek este telefonon meg emailen megbeszélni, hogy az aznapi edzésen melyik gyerekkel mi volt. A legszebb élmény a kicsiknél az, hogy az edző olyan, mint az óvónéni: Laci bácsit már rengeteg kisgyerek ölelgette, és mondta neki, hogy szereti. Ő meg számtalan buksit simogatott, kibomlott cipőfűzőt bekötött, sok könnyet felszárított. Múltkor mondjuk egy adag taknyot sikerült kapni a szeretet mellé, mondta neki a kissrác, hogy van valami pókháló a kezén, Laci bácsi erre próbálta leszedni, és azt vette észre, hogy valami nyúlós trutymó borítja be csuklóig. Technikai szünetet kért, hogy rendezze sorait.
Mókás volt megfigyelni az ovifocin néhány apukát: már a rendezvény előtt fél órával ott voltak, szigorúan sportszerelésben, a gyermeken is tetőtől-talpig focis cucc. Dehogy ítélem el őket, amíg nem nyomorítják meg a gyereket az elvárásaikkal és a saját beteljesületlen álmaikkal, nincs ezzel az ambícióval semmi baj. A baj ott kezdődik, amikor minden edzésen ott állnak és bekiabálnak, hogy szerintük mit kellene a sarjuknak csinálni, meg amikor nagyobb korban meccsen az ellenfél letaposására biztatják ártatlan gyermeküket, akiben mondjuk egy csepp agresszió sem lenne amúgy. De ez szerencsére ritka.
Visszatérve a focira: Kamcsit nem mondanám túlmotiváltnak a témában, "meccs" közben például volt, hogy elmélyülten járkált a szaggatott vonalon, érdeklődve nézte, ki jön be az ajtón, vagy fejlett pantomimmal jelezte, hogy rendkívüli módon unja, ja és ásított is. de ez így is van rendben, mi szakadtunk a röhögéstől. Én kifejezetten örülök, hogy egy 5 éves kislányban nem teng túl a győzni akarás, neki nem is ez a dolga még. Szerencsére ezt az edzők is pontosan ugyanígy gondolják, ők sokszor mondják  a szülőknek is, hogy teljesen mindegy az "eredmény", a labda és a mozgás iránti öröm kifejlődése a lényeg.
Cukik voltak, mozogtak egy jót, beszélgettünk a szülőkkel, majd mászókáztunk még az udvaron, jó kis nap volt.
Szerintem isteni érzés lehet, ha az embernek az apukája akasztja a nyakába az aranyérmet! (Mindenki aranyérmet kapott:))

GYERMEKJÁTÉKOK RELOADED

Rendkívül nagy örömömet lelem a gyerek játékának a megfigyelésében, jobban, mint valaha, én is öregebb lettem, meg több az időm is.
Kamilla minden egyes játéka üdítően eredeti, lassan forgó felnőtt agyam alig tudja követni, mit miért csinál, nézni és hallgatni is szórakoztató.

A legjobb játékok egyszerűek, kinézetre és funkcióra egyaránt: ezek engednek a legnagyobb szabadságot a fantázia szárnyalásának. A Waldorf pedagógia is így véli, és nekem csak egy olyan kis kifogásom van, hogy még az én fogalmaimhoz képest is túlságosan leegyszerűsítettek a játékok, és korlátozottnak találom azok fajtáit. Viszont ezek állnak legközelebb hozzám, még ha kicsit módosítok is az "irányon".
Abból indulok ki, hogy felnőttként megpróbálok elvonatkoztatni az idők során rám rakódott sablonoktól, viszont az évek kiépítettek egy elég stabil kis ízlést (erre bizonyítékom is van, a tesómnak pontosan ugyanazt az ajándékot adtam szülinapjára, mint 1 évvel ezelőtt, és nem is emlékeztem rá, akkor sem, amikor kicsapták az asztalra, hát, pedig mennyit törtem rajta a fejem! Megint szamovár..?), szóval próbálom ötvözni a saját ízlésemet a prekoncepció- és sablonmentességgel, amikor gyerekjátékról van szó. (Meg bármiről. Baromi nehéz ám! Ld. jobb agyféltekés rajzols, majd később írok róla)

Meg vagyok róla győződve, hogy a szülők azért vásárolnak ocsmány műanyag zenélő szarokat, mert amikor megszólal a fejükben, hogy "játék a gyereknek", gyorsan melléugrik egy jól bebetonozott kis képzettársítás, hogy "Tesco, műanyag szarok sora, a legnagyobb doboz". Nem tapasztalták, nem látják, hogy van más is, mert ha nem a kínai tömegipar terméke türemkedne naponta az arcukba, biztos, hogy másféle játékot választanának.
Szerencsére egyébként elég szívós munka kell hozzá, hogy egy gyerek fantáziáját és jó ízlését leromboljuk, de olyan 10 év alatt ez sikerülhet is.

Az a vicc, hogy a felnőttek általában tudják is, hogy mivel szeret egy gyerek játszani: jól elnevetgélnek azon, hogy "de édes a gyerek, egy kavicsot tologat és brümmög hozzá, te, apjuk, nem kéne már venni neki egy elemes, távirányítós Hummert...?". De azt hiszik, ez olyan kis fejletlenség, majd kinövi, hogy egy fonaldarabbal játszik papás-mamást. Pedig ez az igazi játék. Amikor ő alkotja meg a világot, amikor minden krumpliba bele tud látni egy tengeralattjárót.

Nem állítom, hogy nem kell nekik ezért semmilyen játék, csak éppen nem annyi, és nem olyan. Azt sem állítom, hogy kizárólag a gyerek ízlése szerint szerzem be neki a játékot, mert azért vagyok az anyja, hogy terelgessem, amíg kell.
Az én gyerekem is nagy örömmel barbizik az óvodában vagy a barátnőinél, de otthon nincs Barbie, nem is lesz. Ezt pontosan tudja, és nem frusztrált tőle. Azt szokták mondani a kétkedők, hogy gonosz dolog megvonni tőle, mert olyan jól eljátszik vele. De a gyerek mindennel nagyon jól eljátszik, csak a többit még nem merték megpróbálni. Persze van, hogy már szinte nincs visszaút: akit már babakorában csillogó feliratos Walt Disney-s ruhába öltöztettek, attól nehéz megvonni utána a legújabb hercegnőpónit. Pedig egy kisgyerek szépsége akkor igazán feltűnő, ha nem az öltözéke ragyog, hanem ő.

Nagynénim erre azt szokta mondani, hogy "it's just a doll...", vagyis nem kell túllihegni a dolgot, nem halok bele egy Pocahontas-ba. Ezzel amúgy teljesen egyetértek, sőt, érvényes ez a másik oldalra is: nem dől össze a világ, ha azon a Waldorf-stílusú babán orr is van, pedig Steiner szerint az már helyrehozhatatlan károkat okoz a kölyökben, mainstream-mé válik, és onnan már nincs megállás a lejtőn.
Természetesen egyáltalán nem erről akartam írni, de szerencsére ezért nem fizet nekem senki, azt írok, ami épp eszembe jut. Van még hely a blogban.
Na szóval, gyermekjátékok: nemrég körözött a hasonlóan elvetemültek között egy jó kis cikk "Minden idők 5 legjobb játéka" címen (angolul). Előre röhögtem, mert pontosan tudtam, miről fog szólni, a FB-os ismerőseim ritkán osztanak meg Brendon-kupon nyerési lehetőséget, vagy Libero-akciót. Próbáltam előre megtippelni, és jó párat el is találtam: A cikk szerint a legjobb játékok:
1. Faág
2. Kartondoboz
3. Fonal/madzag
4. Karton henger (pl. WC papír guriga, mellesleg még mindig a legnépszerűbb bejegyzés a blogon, ennyire gáz a többi...?)
5. Koszolás
A többiekkel gyűjtöttünk még néhány ilyesmit, hogy kavics, dió, üres palack, stb.

Emlékszem, Barnussal ha mentünk valahová kiskorában, mindig gondosan bepakoltuk a szerintünk baromi fontos játékokat egy hátizsákba, természetesen egyszer sem nyitottuk ki. Kamillával már nem viszünk semmit, ha megyünk valahova (hétvége, nyaralás, kivéve ha ő akar pakolni valamit, de ezt is korlátozzuk, ill. már ő maga korlátozza. Ez persze olyan helyekre vonatkozik, ahol el lehet bogarászni, ha egy üres betonkockába mennénk 2 napra, akkor szerintem mi is vinnénk ezt-azt.

Vagyis az alap a kevés és egyszerű játék, ami "független": nem kötődik áramforráshoz vagy ideológiához, anyaga organikus (fa, pamut, gyapjú, selyem, mama, apa), ezt onnan lehet megjegyezni, hogy ez azért jó, mert az ember is az, viszonylag kevés kőolaj-származékot tartalmaz, kivéve, amit megeszik és magára ken. És tetszik nekem :D  Ha ez a "mag", akkor egy kis műanyag még belefér.

A megfigyelés fontos. Figyeljük a gyereket, mit tevékenykedik, és hagyjuk, hogy elsősorban nem-játék dolgokkal játsszon. De azért ne csavarjuk ki a kezéből a Playmobilt, inkább csodáljuk szájtátva, miket alkot, és reménykedjünk, hátha a mi kis elveink hozzájárulnak ahhoz, hogy boldog, szabad felnőtt váljon majd belőle.