TYÚKOKKAL SUTTOGÓ - NYÁR 2012

Szentdomonkoson persze megint jó volt minden, de erre is számítottunk, erre vártunk. Kicsit mindig elgondolkodtat, hogy mi itt falun csak kirakatfalusi életet élünk, és valahogy nem normális dolog az, hogy az embernek egy évben csak ennyi hivatalos szabadsága legyen, hogy csak 1-2 hetet tud együtt tölteni a családjával. Persze ha itt élnénk, nem semmittevésből állna az egész napunk. Nem kergetnénk nagy izgalommal elszökött tyúkokat, főleg nem ölelgetnénk őket, mint ahogy a nagy örömömre nemrég felfedezett blog szerzője, Shannon (Radical Homemakers) írja, mennyire nem a tyúkölelgetés fejezi ki azt, amilyen életet ők élnek, de az újságok, akik írnak róla, ezt az illusztrációt szeretik legjobban. Ő meg hagyja, de azért jelzi, hogy ez egy kicsit nevetséges: a napjaikat jobban jellemzi a boldog káosz, amiben inkább a fésületlen haj és a disznótrágyás kalap a szokásos kép.

There are plenty other realistic images that symbolize the freedom and self-reliance in my family’s life: Saoirse with dirty hair doing homeschool in her pajamas and a tiara, free from the ridicule of school girl cliques; Ula wearing a tu tu with no underpants because no one is around to tch tch; me bra-less in the kitchen hacking up beef fat for the rendering pot in a pair of work pants threadbare in all the wrong places; a shot of my butt sticking up in the air as I crawl along the ground marveling at the first spears of asparagus in spring; Bob in a stinky t-shirt with his scythe, slashing through the weeds that grew up around our raspberries while we were busy processing chickens, going to our farmers’ market and swimming in the pond; My dad in a droopy hat covered with pig shit; My mom in a seed cap trying to get a border collie to obey her command; piles of neglected laundry because no one really needs to wear anything clean anyhow; un-mowed grass; beat-stained countertops; dogs licking dishes; dirty bare feet, messy beds surrounded by piles of books; unfinished knitting; toilet paper art; paint-splattered craft tables spilling over with drawings, feathers, acorns, rocks, crayons, glue, yarn, buttons, beads and dried clay. These are the images of my family’s self-reliance, of our joy and happiness.

De addig is, amíg beszerzünk egy disznótrágyával borított szakadt kalapot, kicsit nyaraló, gondtalan főnemest játszunk: az elégedett lézengés a program, és ez nekünk egyre jobban megy, mint egy Woodhouse könyvben. És könnyen el tudnék képzelni egy szobalányt, aki a verandára utánam hozza a reggeli kávémat, amíg én végzek az aznapi könyvemmel.
A napi rutin félelmetesen hasonlít az összes Szentomin töltött napra, csak abból látszik, hogy múlik az idő, hogy a gyerekek megint sokkal öregebbnek néznek ki.
Az idei fénypont az eltévedt tyúk és a munkavédelmi oktatásról hiányzó hirdetőtáblafestő volt:

 A nyaralásunk képekben:
Utánam srácok, vár egy új nap:

Újabb barátok, újabb varázslat.

 Utánam, srácok, jó a játék,

 De mi komolyabbat szeretnénk.

 Utánam, srácok, rajta, srácok,

 Mások vitáznak, mi legyünk vidámak.

Valóra váltjuk álmainkat,

 Megmutatjuk a világnak!

 Játszótéren nem csak a hinta van,

Jól tudom rég,

Korlátok közt unom az életem,

Mást szeretnék!

Utánam, srácok, rajta, srácok,

Mások vitáznak, mi legyünk vidámak.

Valóra váltjuk álmainkat,

Megmutatjuk a világnak!

SZIGET

a nyugalomé. Nem mintha állandó lakhelyünkön idegesek lennénk, de azért egy hely, amihez a hétvége és a nyaralás kapcsolódik, akkor is varázslatos lenne és szép emlékek kapcsolódnának hozzá, ha állandóan esne az eső, amikor odamegyünk. Szóval felavattuk a 2012-es évet Szentdomin, előzékeny falu, jó idővel várt megint. Mit is lehet itt csinálni? Tökugyanazt, mint mindig, és közben elégedettnek lenni.
Sátorozni a kút mellett:

Rajzfilmet nézni a konyhában:

Velneszfürdőt venni a kertben, kilátással:

Csodálkozni, hogy tényleg működik a komposztálás, és még egy egész dinnye is földdé válhat 1 év alatt:

Locsolni a tökmindegymit:

Mosni és teregetni és közben nem kiborulni, hogy ezzel megy el az időnk, miközben annyi más jobb ötletünk is lenne:

Pucéran lépcsőn kajálni:

Rejtvényt fejteni Apával (és azt hinni, hogy a Borsodi zéró alkoholnélküliséget jelent, gyereknek adni, aztán rájönni, hogy cukornélküliséget jelentett) :

Rádöbbenni a varrógép lecsutakolása, felszerelése, tanulmányozása és az anyagok, cérnák előkészítése után, hogy a Naumann talp nem kompatibilis a Toyota talppal. Varrógépet csalódottan elpakolni.

Ehelyett olvasni.
Elkezdődött az idény.

A KLUB - "És ti mennyire vagytok alterok...?"

Volt egy Klub. Úgy hívták, Budaörsi Babahordozó Klub. 3 évig szerveztem, minden hónapban egyszer, általában szombaton kerül rá a sor. Az idők folyamán több helyszínen is működött. Olyan sok mindent elmondtam már róla, hogy nem sok szó maradt, ezt is csak mementónak szánom: volt, és fontos volt, büszke vagyok, rá is, meg az utóéletére is, meg azokra, akiket inspirált. Az első Babahordozó Klub volt Magyarországon, 2008. márciusában találkoztunk először, néhány anyuka, néhány gyerekkel. Képes beszámolók még az ősklubokról itt,  itt, itt és itt.
Az "újkori" Klubokról pedig beszámolók itt, itt, itt és itt.
Szép idők voltak, sokan még ma is visszavárják, de a múlt maradjon csak a helyén, az emlékeinkben.
A Mamami fórum adott otthont a virtuális szervezéseknek, olyan sok minden volt... Minden hónapnak volt szervezős topikja, kajahozós topikja, hordozókölcsönzős topikja, fotóstopikja, ... Idétlenségtopikja is:) Gyűjtő itt.
Nehéz elmondani, mit is jelentett ez a havi kis összejövetel. Kívülről valószínűleg teljesen hülyeségnek tűnik, hogy egy csomó ember elöl, hátul babával tart egy ilyen rendezvényre, de mondhatom, ezek tökéletesen ideológia- és sallangmentes találkozók voltak mindig is, amit sokan vártak, ahol jól érezték magukat. Azóta rengeteg helyi Klub alakult, és működik nagy sikerrel. Régen még a legtávolabbi városból, sőt külföldről is eljöttek, hogy részt vehessenek rajta. A legtöbben akkor voltak, amikor mintegy 200 főt számoltunk a kiadott tombolajegyek alapján.
Azt hiszem, talán az volt a szép benne, hogy spontán dolog volt, amit ennek ellenére nagyon nehéz volt koordinálni, és nagyon sok munkát adott. Önmagát építette, nekem meg keretek közt kellett tartanom, amennyire lehetett, de az a sok érdek nélküli lelkesedés (meg néhány érdekes :D) tartotta életben, és fejlesztette tovább. Még mindig nem mondtam, miről is van szó, ugye? Hát azért, mert nem tudom leírni. Túl sok minden volt. Pionírság, program, barátság, kikapcsolódás, összefogás, olyasmi, aminek van értelme.
Rengeteg fotóm van 3 év klubjairól, be sem lehetne tenni, olyan sok, néhányat mégis kiválasztottam: vagy egy hangulatot tükröz, vagy jó visszaemlékezni rá. Én ezzel zárom le ezt a gyönyörű időszakot:

Egy bejegyzés erejéig változtatnék a szokásomon, miszerint nem animáljuk mesterségesen a kedves olvasókat, és megkérek minden érintettet, ha van kedve, írja meg itt megjegyzésben, vagy a Rebaba FB oldalán, hogy mire emlékszik szívesen a Klubbal kapcsolatban!