CSALÓKA ÁTMENETEK

Megfigyeltem, hogy majdnem olyan jó vagyok már az idióta bejegyzéscímek kitalálásában, mint aki a 80-as évek mozifilmjeinek magyar elferdítésein nőtt fel, ja, bocs, akkor már tudom, miért.
Szóval többször szóba került már, hogy fonalfestés témában a leginkább a hosszú átmenetes fonalak, ill. azok előállítása érdekel. Ez egy elég sokrétű dolog, kezdve azon, hogy a színátmeneteseknél főleg nem mindegy,  milyen hosszúságú az átmenetes fonal: az egyszínűeknél is idegesítő, ha elfogy, de az átmeneteseknél az is baj, ha túl sok a fonal az adott projekthez, mert nem jön ki rendesen a teljes szépsége.
Leegyszerűsítve, színátmenetes fonal lehet egyszínű (itt ugyanannak a színnek az árnyalatai haladnak végig a fonal hosszúságában, egyre halványulva/erősödve), vagy többszínű (2-5 szín is lehet akár), ennél az átmenet akkor a legszebb, ha egymásba folynak a színek, és jóóó hosszú ez a rész.
Azt gondolom a többszínűek esetében, hogy a mennyiség kiszámolásánál egyszerűbb, ha van olyan egyszínű fonalunk is, mint amilyen a színátmenetesünk valamelyik kezdő színe (attól függ, honnan nézzük, ahhoz képest kezdő vagy befejező szín), de vannak, akik ha maguknak festenek, szigorúan kiszámolják, egy adott projektben hány centinként váltakozzanak a színek, ez gyakorlatot és türelmet igényel (=nem nekem való).
Meg persze más a képe egy ugyanolyan színátmenetes fonalnak megkötve, vagy meghorgolva, sajnos megkötve pofásabbak, de ez csak addig lesz sajnos, amíg meg nem tanulok kötni.
Egyik kedvenc fonalfestőmről már írtam, ott van minden hivatkozás.
Most a "szegény ember színátmenetes fonalát" szeretném megmutatni, ami a várakozásokkal ellentétben nagyon szép lett, a fonal a múltkori festős szeánszon készült. Azért ez a neve, mert ez egy kicsit csalós: valódi színátmeneteset készíteni ennél sokkal nehezebb.
Egy külföldi kolléganőnek is van egy leírása erről a módszerről, magánvéleményem, hogy az ételfestékeket egyáltalán nem akarom fonalak festésére használni, vannak természetes növényi festékek (ezt még nem próbáltam, és furcsa módon nem is vonz egyelőre), és speciális, gyapjúhoz való festékek, én ezzel dolgozom.
Rövid leírás:
1. Feltekertem a fonalat (ez egy egyágú merinói gyapjúfonal volt) gombolyaggá a tekerőmmel (yarn winder)

2. Beáztattam ecetes (vagy citromsavas), enyhén mosószeres (gyapjúmosószer) meleg vízbe 1-2 órára, meg is nyomkodtam, hogy jól átitassa a víz
3. Elkészítettem egy edényben a kívánt színű festékes vizet (ecetet teszek bele a fixáláshoz), kb. 5 literes a fazék, lényeg, hogy ellepje a gombolyagot.
4. 100 Celsius fok alatti hőmérsékleten tartva a vizet, 45 percen keresztül fixáltam a színt a fonalon, én többször meg is nyomkodtam, hogy a belsejébe is jusson festék, bár azt tudni kell, hogy amint a gyapjú érintkezik a festékkel, magába szívja, és onnan már nehezen jut beljebb, szóval inkább az elején nyomkodjuk, utána úgyis már csak fixálás miatt "főzzük".

5. Hagytam kihűlni a vízben, majd még mindig gombolyag formában, átöblítettem, kis gyapjúmosószeres vízzel átmostam, és kitettem száradni először gombolyag formájában, majd a motolla és a gombolyító segítségével megdolgozva motringként szárítottam tovább.

6. Amikor megszáradt, megint gombolyaggá tekertem, ekkor látszott először, hogy ebből lesz valami.

7. Meghorgoltam sapkának, de mivel rosszul számítottam ki a hosszúságot (fene se számolta), nem jött ki teljesen a sapkán az árnyalat változása, de kiszúrtam vele: a sapka virágot is kapott, na, az a legsötétebb része.
Zsuzsi barátnőmnek lett belőle vékony téli sapka születésnapjára, de a modell, mint mindig, Kamilla volt:

Fonalakról is van egy Pinterest gyűjteményem, abban is található sok festési módszer, lehet kísérletezni.

FERDEPÁNT

Előfordul, hogy meg akarok tanulni valamit, de mivel szinte mindenben self-taught vagyok, elég rögös út vezet odáig, hogy normális és esztétikus eredményre jussak. Vannak ötletek, amik az elején nagyszerűnek tűnnek, aztán mikor egy csomót szenvedtem vele, kiderül, hogy ugyanezt sokkal kevesebb ráfordítással is meg lehetett volna valósítani.
A téma most a ferdepánt. Ez egy olyan varrós dolog, amit sok esetben lehet bevetni, mert jól néz ki, feltéve, ha megtanultunk róla mindent.
Vannak a készen kapható ferdepántok, ami jó, hogy van, de egyrészt drága, sokféle minőségű, és sokszor pont nem olyat akartunk, mint amilyen kapható. Ilyenkor először is el kell készíteni a ferdepántot, majd bevasalni, és utána még valahogy fel is kell varázsolni az anyagra.
Most már tudom, hogy ez is egy külön vallás, olyan sok forrásból hallottam nagy biztonsággal kijelenteni, hogy márpedig ferdepántot ÍGY kell felvarrni. Na nem baj, mert én kb. az összeset végigpróbáltam, és csekély tapasztalatomat foglalnám össze a témában.
Sok forrást találtam a Pinteresten is, meg hát tanultam is a ferdepánt felvarrását, ezek közül azokat mutatom vagy linkelem, amik végül beváltak.

Először is a ferdepántnak valót valahogy fel kell vágni, van több lehetőség, nekem ez tetszett.
Volt egy olyan szofisztikált megoldás is, hogy varrjam össze elcsúsztatva az anyagot csővé, mert úgy vághatok belőle "végtelen" pántot, ez katasztrofálisan sikerült.
 Aztán össze kell varrni folytatólagos szalaggá az anyagot, a részek összeillesztéséhez itt találtam hasznos tanácsot. Ugyanez a blogger, aki mellesleg molekulárbiológus, fejlesztette ki azt a nagyszerű eszközt, amellyel ingyen készíthetünk ferdepántot (bias tape). Én lelkesedem a nagyszerű eszközök iránt, de ezúttal a nagyszerű eszköz elkészítésére szánt idő egyértelműen drágábbnak bizonyult, mint megvenni a 2pár ezer (1-3.000) forintos célszerszámot. Hogy ne izguljon senki feleslegesen, természetesen végül meg is vettem.
Azért jól elszórakoztam ezzel a origamis dologgal is:

Két méretű ferdepánthoz való PDF tölthető le ingyenesen, és tényleg lenyűgöző a kidolgozottsága az eszköznek is és a tutorialnak is. Ami furcsa, hogy még működik is, szóval lehet, hogy sokat dolgoztam vele, de tökéletes lett a végeredmény a papírral is.

Aztán az utolsó lépés, hogy hogyan kerül fel a ferdepánt az anyagra. Nem részletezem, milyen javaslatok vannak erre, nekem ez tetszett a legjobban. Ha van igény rá, leírom, szerinte hogy kell csinálni.

Varrtam is egy apróságot, hogy kipróbáljam, azóta született szebb megoldás is, ennél is csak az a lényeg, hogy gyakorolni kell.

WELCOME ELI

Családunk amerikai ága is új babával lett gazdagabb, megszületett Eliott, unkaöcsém első gyermeke. Szerencsére épp itthon járt a boldog nagypapa, így személyesen adhattam át a babának és szüleinek szánt kis ajándékunkat, amivel köszöntjük Földre születése ("kiszületése", Kamcsi szerint) alkalmából.
Akinek pedig ilyen tiszteletet parancsoló neve van, annak nagyon megfontoltan kell választani színt és mintát: Eli egy sötétkék-barna pamutflanel babatakarót kapott. Magától értetődően ez is csak természetes alapanyagokból áll: mindennél, amit készítek, az alapanyagokat beavatom, majd a kész művet biomosószerrel átmosom, vasalom. Kicsit személyre is szabtam a takarót, hogy el ne lehessen téveszteni, kinek szántam.

De mégiscsak egy kisbabáról beszélünk: nézetem szerint nagyon kevés, egyszerű, letisztult formájú és természetes alapanyagú játékra van szüksége egy babának ill. kisgyereknek, ezért ez a visszafogottan csörgő kocka pont beleillik a képbe. Egyetlen kompromisszum volt a készítésénél, mégpedig az, hogy még mindig nem találtam itthon megfelelő pamut vagy bambusz alapanyagú tömőanyagot, mert bár általában tömőgyapjút használok, a babajátékoknál a gyapjú körülményes tisztíthatósága miatt inkább mosható töltetet használok, mint ebben az esetben is, de ebből csak poliészter van.
Talán nem tűnik túl bonyolultnak, de azért az igényes kivitelezése mégsem olyan rendkívül egyszerű a kockának: van erről egy jó kis képes tutorial, de én is teszek pár képet, és leírást:
1. 6 db négyzettel kezdtem, vagyis én háromszöggel, mert nekem az volt kéznél, tehát én a háromszögek összevarrásával kezdtem, interlock-kal dolgoztam. A négyzeteket levasaltam, a varrásszélességet egyik oldalra hajtva.

2. Kicsicsáztam a négyzeteket, farkasfogat varrtam rá, meg két kis fogantyúszerűt, ezeknek a négyzet színén, befelé nézve kell feküdnie, hogy kifordításkor kívül legyen (egyben riszájkoltam a Babylegs lábszárvédő pamut megkötő szalagját):

3. Összelockoltam a négyzeteket a vastag pamut közbéléssel, hogy legyen tartása, és a négyzetek ne olyanok legyen, mint a túlérett kefír teteje.

4. És most jön a belbecs: egy Kindertojást kobozzunk el a gyerektől, a csokit csempésszük vissza a helyére, játékkal együtt. Kifőzött kavicsokat is bele lehet tenni, de nekem volt egy csörgőm, úgyhogy ez került bele. A tojást leragasztottam, és bevarrtam egy bébiplüss anyagba, safety first, ugye.

5. Először összevarrtam színt színnel 4 négyzetet sorban, majd a maradék kettőt is, nem végig varrunk, a varrásszélességet mindenhol meghagyjuk. Kell hagyni egy megfelelő méretű nyílást a kifordításhoz. Mondom megfelelő méretűt...

6. Kitömjük a kockát félig tömőanyaggal, bele a csörgőt, majd megint jön a tömőanyag. Végül láthatatlan öltéssel be kell varrni a lukat. Ami, mint említettem, megfelelő méretű.

És most nézzük meg, mit csináltunk, és örüljünk előre is az ajándékozás örömének.
Isten hozott, és tartson meg sokáig egészségben, boldogságban, Eli!

KERESZTELŐAJÁNDÉK

Unokahúgom második kisfiának a keresztelőjén jártunk Balatonon Kamcsival. Kicsit gondolkodtam az ajándékon, vagyis inkább reménykedtem, hogy az ezüstkanál meg a feliratos gyertya már kiment a divatból, mert azt röhögés nélkül nem tudtam volna átadni, nem tehetek róla, nem értem az ilyen hagyományokat, hogy ez miért is lenne jó egy kisgyereknek. De aztán megnyugodtam, mert kiderült, mindenki játékot vitt, szóval fejlődésben van a téma, csak én voltam tájékozatlan, kevés keresztelőre járok.

Kamcsi a szokásos cuki formáját hozta, tudom, hogy mindig nagyon figyel, és felteszi a kérdéseit, hogy bővítse az ismereteit, nos, ez a pillanat most akkor jött el, amikor a református templomban a pap valami hihetetlen régies nyelven beszélt olyan tartalmakról, hogy bár koncentráltam, nem értettem az egészet (magyarul volt amúgy). De Kamcsi értette, mert a közepén a kis csilingelő hangján feltette a kérdést, Mama, ki az az Isten? Miután mindenki kikuncogta magát, biztosítottam felőle, hogy később elmondom, bár van nálam autentikusabb forrás is. Még két fontos momentum volt, az egyik, amikor az iránt érdeklődött, hogy mi az az innivaló, amivel leöntik a baba fejét, illetve az, hogy közölte, nagyon kell pisilni.
Az Isten-kérdést próbáltam annak a szülőnek a tudatos komolyságával megbeszélni, aki bár nem tudja, és nem gondolja, hogy ezt bárki meg tudná mondani hitelt érdemlően, de meghagyja a lehetőséget, hogy a gyerek gondoljon, amit szeretne erről, szóval valami olyasmit beszéltünk, hogy sokak szerint Isten az, aki miatt itt minden van a Földön, és aki mindenben benne van, az emberekben, állatokban, növényekben, legalábbis én így hallottam.
Ajándékba egy bébiplüss babajátékot adtam, ezúttal a gyapjút kihagytam belőle, hogy egyszerűbb legyen mosni.
A játék készítésének rövid és egyszerűsített leírása:
1. A fej elkészítése: duplán hajtott keskeny csőgézbe mosható tömőanyagot tömtem, megfelelő keménységű golyót kialakítva, a fej alját erős cérnával elkötöttem, a fennmaradó, fej alatti csőgézdarabba is tömőanyagot tettem, hogy ne csak egy fej legyen, és azt is bevarrtam. A szem vonalában vízszintesen elkötöttem, hogy az arc kialakuljon. Baba testanyagból egy megfelelő méretű, kicsit formázott darabot oldalt és az alján végigvarrtam, a teteje nyitva marad. Testanyagot kifordítottam, alulról belehúztam a csőgézes fejet és vállrészt. Az anyagnak jól rá kell feszülnie az alsó rétegre. A fej tetején szépen bevarrtam. Szájat, szemeket kihímeztem, a fej hátulján legyenek a csomók.
2. Sapka készítése: hozzámértem a fejet a sapka anyagához (bébiplüss), bébiplüsst színt színnel összeforgatva hosszan mérve (egy kb. egy magas háromszög, elnézést a matekosoktól) összevarrtam úgy, hogy legyen egy kis visszahajtás azon a részen, ami az arc körül van. Kifordítottam, láthatatlan ötléssel rávarrtam a fejre.
3. "Test" készítése: a címkéket (szép maradék pamut anyagok) levágtam hosszúkás téglalap alakúra, 3 oldalát összevarrtam, kifordítottam, levasaltam. Kivágtam 2 bébiplüss négyzetet (méret látható a képen), az egyiket színével felfelé lefektettem, és rátettem a címkéket úgy, hogy befelé nézzenek. Rágombostűztem, levarrtam csak ott, ahol a címkék vannak. Utána rátettem a másik bébiplüsst színével befelé, végigtűztem gombostűvel, és végigvarrtam úgy, hogy ez a varrat picivel beljebb legyen, mint az előző, nehogy kilátszódjon, amikor kifordítom. Ugyanis az egyik sarkánál kell hagyni egy kis lukat, ide kerül majd be a fej.
4. Összeállítás: A fejet belehelyeztem a testbe és láthatatlan öltéssel rögzítettem, többször. Kisbaba kezek fogják húzkodni...
Mivel én is utálom a szöveges tutorialokat, legközelebb képeket is készítek.
Minden anyagot be szoktam varrás előtt avatni (kimosom, kivasalom), hogy utána ne legyenek meglepetések az első mosásnál.
További képek a játékról és a keresztelőről:

TOOTH FAIRY

Nem emlékszem rá, hogy az én gyerekkoromban lett volna fogtündér, de az én gyerekkoromban ugye még kerék sem volt az autókon, szóval ez nem mérvadó. Mindenesetre erősíti ezt a tündér-varázslat-fantázia-angyal vonalat, amire meg minden gyereknek (felnőttnek) szüksége van, ezért én ezt támogatom. Bár egyik kedves blogom (amiről majd még írok, mert nagyon érdekes, ez a Radical Homemakers honlapja) legújabb bejegyzése pont arról szól, hogy elmondja egy erdei sétán a kislányának, hogy nincs se Mikulás, se húsvéti nyúl, se fogtündér, de az egy jóval nagyobb kislány, és ez a téma nagyon szépen, finoman van leírva, persze az "eljárással" és annak értelmével lehet vitatkozni...(részlet a bejegyzésből)

“Mom!” She exclaimed, “Why are you telling me all this?” Upholding cultural myths can grow tiresome for parents. Prattling on to our kids, pretending to believe things we don’t may seem charming at first, but after a while, it makes me feel like a liar. But that’s not the full reason for my disclosure. My heart was open, and there was no closing it at this point.
“Because there is real magic in this world, Saoirse,” I rushed on, tears coming to my eyes as I went on, “And I’m afraid that if you believe that things like Santa Claus, the Easter Bunny and the Tooth Fairy are real because I told you, and then someone else tells you that they aren’t, that you’ll think the other things we believe aren’t real, either.”

 Tehát saját meggyőződésből van most már fogtündérünk is, aki immár a 2. fogat vitte magával, és ahogy olvastam, olyan kultúrkörben, ahol ennek hagyománya van, pénzt hoz, de saját hatáskörben én ezt megváltoztattam "kis ajándékra". Ez mindegy, mi, kicsi legyen és jelzésszerű, a lényeg az, hogy egy kis bigyuszba betesszük a fogacskát, a párna alá rejtjük a foggal együtt, reggelre a fogtündér elviszi azt, és hoz helyette ajándékot. Namármost, volt némi diszkusszió arra vonatkozóan Kamcsival, hogy akkor most vajon a fogat kiveszi-e a tartókából a tündér, és a tartókát otthagyja, ÉS ad ajándékot, vagy tartókástul viszi el a fogat ÉS hoz ajándékot, továbbá az elvitt fogaknak mi lesz a további sorsa. Huh, de nehéz saját mitológiát gyártani...
Végül arra jutottunk, hogy vélhetőleg úgy van ez, hogy a tündér elviszi a tartókát, benne a foggal, valahol, egy helyen, ahol lakik, összegyűjti, és ha mind a 20 kiesett, egy csomagban visszaszolgáltatja az egészet az immár csontfogakkal rendelkező alanynak. Ez 20 tartókát jelent. Akkor gyártunk 20 tartókát, nincs mese. Vagyis van.
Persze, másokat is foglalkoztat ez a téma, ezekből a megoldásokból is linkelek, de előbb íme az érintett tündérke, és a fogtündér-fogtartókánk, a kettes számú:

Kicsit nagyképűen tutorialnak is nevezhetném az elkészítésének a leírását:
1. Levágunk egy kb 11 cm hosszú és 4 cm széles gyapjúfilc anyagot, esetleg cikk-cakk ollóval. A tartóka 4x4 cm-es lesz így, a maradék 3 centis részt pedig háromszög alakban vágjuk le, és összehajtjuk, mint egy borítékot.
2. Az egyik 4x4 cm-es részre rávarrjuk a fogat, a következőképpen (mivel ez filc anyag, ennél mindegy, hogy színe vagy visszája): találomra rajzolunk egy papírra egy fogat, nekem elsőre sikerült. ezt kivágtam, és átrajzoltam egy mindkét oldalán ragasztós papírfóliára (Vliesofix) és magára a filcre is. Egyből a Vliesofixre is lehet rajzolni, aki bátrabb grafikus. Mivel ez vasalással rögzül, rávasaltam a fog-filcre, lehúztam a másik oldaláról a papírnak a fóliát, majd a tartókára is rávasaltam. Ez csak a rögzítéshez kell, ezt utána körbevarrtam varrógéppel, a legkisebb cikk-cakk öltéssel (vagy kézzel).
3. Összevarrjuk a tartóka két oldalát géppel, vagy kézzel.
4. Apró lukat vágunk a boríték háromszögének a sarkába és abba részbe, amire ráhajlik.
5. Belefűzünk mindkét lukba egy saját festésű gyapjúfonalat (hehe, ez csak vicc volt), és masnit kötünk.
6. Jöhet a fog!

Mások nagyszerű és igényes megoldásai:

Ez egy gyönyörű Waldorf-tündér, a képet nem tudom betenni, itt a link.
Ez hasonlít az enyémhez, pedig esküszöm, nem lestem.

Ez meg egy valódi, kis méretű párna, ízlés szerint alakítható, az ötlet a lényeg, van leírása is:

Nemrég vettem egy DVD-t is, a Fogtündér kisegér címmel, ez egy elég hosszú és szövevényes animációs történet, nekünk tetszett.
Azt hiszem, ki is merítettem a témát, várjuk a harmadik fogat!

Crochet rocks!

És tényleg. A horgolás kikapcsol és bekapcsol. Vannak olyan dolgok, amik nagyon jól néznek ki képen, de nem állok neki, mert próbálom leszorítani azon tárgyak számát a környezetemben, amik nem használati tárgyak. Persze nem dobjuk ki a csak az esztétikai értékükért tartott dolgokat a vonatból, de az utazáshoz nincs rá sok szükségünk. A "simple home" gondolatnak ez is az egyik lényeges eleme: tisztítsuk le magunk körül a tárgyi világot, és a gondolatok is letisztulnak. Meg a lakás is jobban tisztul persze, ha kevesebb a porfogó. Kellemetlen, hogy ez előtérben van nálam, mint szempont, de nehéz másképp gondolkodnom, ha egy zsúfolt helyen járok, vagy csak képet látok róla, egyből az ugrik be, milyen baromi nehéz lehet ezt takarítani.
Ezért voltam szkeptikus a kőre horgolással kapcsolatban. Hasznosságban vetekszik a szalvétatechnikás kézműveskedéssel: szép-szép, de ha nagy izgalommal pislogva átadnék egy ilyet valakinek ajándék gyanánt, egy zavart félmosolyra számítanék: köszi a ... izét... szép...mi ez? ööö... sokáig tartott elkészíteni...? Szóval úgy kéne ajándékot is adni, hogy nem a saját nagyszerűségünket reklámozzuk vele, hanem próbálunk a célszemélynek örömet okozni.
De végre találtam apropót a projekthez: az oviban nagy népszerűségnek örvend a mogyigyűjtés: leszegett fejjel járnak körbe a kölykök és mogyoró után vizslatnak. Aztán leülnek a földre, és egy nagy kövön vagy a betonon egy tenyérnyi kővel megtörik, majd befalják. Már minden mogyi-fan gyereknek van saját ovisjellel ellátott törős köve.
Eljött hát az én időm! Délután körülnéztünk a kertünkben, és a kerti csap vízlefolyóját megszabadítottuk egy szép nagy ovális kőtől, közben elszánt harcot vívtunk Sári kutyával, aki azt gondolta, őt próbáljuk szórakoztatni, és igyekezett hálás közönségnek mutatkozni.
Aztán este Kamcsi az ölembe hajtva a fejét elaludt, én meg belekezdtem a sziklahorgolásba. Szegény szikla először egy sapit kapott, rosszul szaporítottam. Aztán orvosoltam a hibát és elkészült a kőruha.
Reggel meg a kakaó mellett várta az ovist, aki született nő, ezért rögtön keresett neki egy színben hozzá illő retikült. Az ilyennel szokták fejbenyomni a rablókat: azt hiszi, sminkkészlet van a lila virágos táskában, pedig féltégla. Mondtam is neki, hogy lécci ne ezzel szeretgesse meg Zolikát véletlenségből, használja a cuccot rendeltetésszerűen.
Íme a mű:

És a művésznő:

Néhány sziklahorgolós kolléganő alkotása:

Forrás

Forrás

Ehhez van leírás is, ha eltévednénk. Egyéb leírás innen letölthető.
Haszna tehát mi? Pont ugyanannyi, mint a WC-papír gurigából valamit készítésnek... Amely, megjegyzem, a blog legnépszerűbb bejegyzése... De miért, mondjátok, miért? Remélem nem ez volt a legértelmesebb hozzátennivalóm a világ dolgaihoz!
A kőhorgolás egyébként egy szerény kis YARNBOMBING. Ma a kő, holnap már a világ??? Igen, vannak ilyen motivált horgolók, akik körbehorgolják a szűk lakókörnyezetüket, ezzel sokak számára vizuális élményt nyújtva. Essünk tehát neki a köveknek, de állatokat ne kínozzunk!

(A yarnbombingról néhány gondolat itt)