A BABATAKARÓK ETIKETTJE

Mert az is van nekik, illetve most már nekem, a Rebaba Studio-nak. Nem tudtam ellenállni a már régóta fennálló késztetésnek, hogy újra beazonosíthatóvá tegyem a tevékenységem eredményét (ezt nagyon hosszan fogalmaztam, mégis rossz lett). Hosszas netes keresgélés és néhány elcseszett otthoni kísérletezés után - mert megint kiderült, hogy jó dolog a DIY, de van, amikor egyszerűbb, olcsóbb és jobb profira bízni - megtaláltam a megoldást. A DIY kísérletezős képektől megkímélnék mindenkit. Nem lett rossz, de nem olyat akartam.
Rendeltem neten meglepően olcsón bevarrható etiketteket egy német webshopból. Egy héttel a rendelés leadása után megkaptam a cetliket, amikre annyira vágytam, de itthon nem tudtam megkapni, mert 1.000 db-ot nem akartam rendelni, és elérhető árú, egyben az ízlésemnek megfelelő (=pontegyszerű) címkéket amúgy sem találtam.

A megtiszteltetés azt a két babatakarót érte, amit a hétvégén készítettem, ezúttal nem ajándékba, mint ezt és ezt, és nem megrendelésre, hanem csak úgy, azzal a reménnyel, hogy ezúton talál gazdára.
Az inspirációt az egyik kollégám családjában a napokban megszületett kisfiú-kislány ikerpár megérkezése adta: varrtam két retros kismadaras pamut kistakarót, vastag pamut vlies-zel béleltem. Az egyik rózsaszín, a másik kék szélű, és az applikáció is ennek megfelelő.
A kislánynak szánt takaró díszítése asszem nonfiguratív (amennyiben a kör nem figura, de talán nem), a kisfiúsé pedig elég konkrét: egy Barkas-t applikáltam rá. Ehhez az inspirációt ez a nagyszerű VW adta, de mivel nem szeretek másolni, ezért a linken látható kép csak inspirált, és a saját életemből kerestem olyasmit, ami engem, minket talán jobban jellemez, ezért kapott Barkas-t a takaró. Persze ezt most nehéz kimagyaráznom, mert bár reflektálni akartam arra, aki, amikor és ahol vagyok, meg kellett állapítanom, hogy a Barkas csak annyiban jellemzőbb rám, hogy én gyerekkoromban ebből láttam többet, nekem ez a retro. A VW kisbuszok iránt természetesen szerelmet érzek, ám őket meg nem kaphatom. Én öreg hippiként Barkasra fogok virágot festeni.

A Rebaba Shop-ba is feltettem a takarókat, ha valaki esetleg onnan linkelné...

1. Retro pamut babatakaró kisfiúknak - "Barkas"

• Leírás: 3 réteg: 2 réteg pamutvászon között vastag pamutvlies bélés. Varrott, hímzett applikációval. A takaró kimosva, kivasalva várja gazdáját. Kisállat- és füstmentes környezetben, szeretettel készült. Olyan kisszériás termék, amiből 1 van....
  
• Összetétel:100% pamut
• Méret: 91x62cm
• Szín: fehér, aprómintás, tengerkék díszítésekkel
• Kezelése: mosógépben mosható, 60 C-on
• Ár: 4.900 Ft + pk
• Átvétel:személyesen Budán vagy Budaörsön
• Elérhetőség:hellorebaba@gmail.com

 2. Retro pamut babatakaró kislányoknak - "Pink körök"

• Leírás: 3 réteg: 2 réteg pamutvászon között vastag pamutvlies bélés. Varrott, hímzett applikációval. A takaró kimosva, kivasalva várja gazdáját. Kisállat- és füstmentes környezetben, szeretettel készült. Olyan kisszériás termék, amiből 1 van....
  
• Összetétel:100% pamut
• Méret: 91x62cm
• Szín: fehér, aprómintás, ciklámen színű díszítésekkel
  
• Kezelése: mosógépben mosható, 60 C-on
• Ár: 4.900 Ft + pk
• Átvétel:személyesen Budán vagy Budaörsön
• Elérhetőség:hellorebaba@gmail.com

MEGVEHETITEK:)

PAN TAU ÉS MÁS CSODÁK

Retro-post következik. Gyerekkori kedvenc meséimből sajnálatos módon kitalálható a korom, de mondjuk inkább azt, hogy én már az ismétlésein nőttem fel. Nemsokára születésnapom lesz, ahogy a családban mindenkinek, mi ilyen tavasziak vagyunk mind. És hogy ne vágjam fel az ereimet a közelgő jeles ünnep miatt, inkább a múltba révedek. Másokat is mostanában kaphatott el a nosztalgiázás, mert a FB-on egy zárt csoportban előkerültek lassanként az általános iskolai társak, én meg nem győzök büszke lenni rájuk, nem is értem, hogy a gyenge oktatás ellenére hogyan érhettek el sokan olyan nagyszerű eredményeket. Talán épp annak ellenére sikerült. Általános iskolai éveink  nagy része felesleges időpocsékolás volt, körítve egy kis nevetséges tekintélyelvűséggel.
De innen lehet kiragyogni, gyereknek és tanárnak egyaránt. Olyan tanárokra is emlékszem, akik valódi egyéniségek voltak, nem csak szocialista előíráskövető káderek. Persze sztorizni a rossz és a jó élményekről is lehet, és jó belemerülni kicsit az ifjúságunk izéjébe, a mocsár talán nem a megfelelő kifejezés erre.
Vissza a mesékhez, filmekhez, amiket általános iskolás koromban szívesen néztem, akkor, amikor tévét nézni még kihívás volt, a tévé minősége, a műsorok választéka, meg az adásidő  korlátozottsága miatt. Akkor még arra törekedtünk gyerekként, hogy minél többet nézhessük, most meg felnőttként arra, hogy minél kevesebbet.
Négy ilyen kedvencem jut most eszembe, a Mézga család, a Pityke őrmester, a Jamie és a csodalámpa, és a legkedvesebb, a Tau bácsi. A Mézga szerintem világhírű lehetett volna a fantasztikus, utópisztikus kalandok, a hibátlan szövegek, zene és figurák miatt, a Pityke egyszerűen csak mókás volt, a Jamie a zenéje miatt maradt meg, a Tau bácsi meg úgy szenzációs, ahogy van, mindig is az ilyen miniemberes sztorik vonzottak a legjobban (Gulliver, Erich Kästner Emberkéje). Legközelebb jönnek a kedvenc könyvek. Muszáj rögzíteni ezeket az élményeket, mert a gyerekeim már nem ezeket olvassák, sóhajtozhatnék modorosan ezen, mint Lenke néni, de inkább elfogadom, és választunk a mostaniak közül olyat, amit szívesen olvasnak, és még jó is nekik.
Mézgából nehéz választani, mind jó, leginkább a Mézga Aladár különös kalandjait szeretem, könyvben is óriási volt. Ma azt mondanánk erre, szeretném tudni, mit tolt a szerző, mert én is kérek:



Pityke minden kalandja szintén odaszegezett a fotelhez, gyásznap volt, amikor azért fürödtünk meg 30 mp. alatt, hogy láthassuk, erre valami miatt elmaradt:



Jamie és a csodalámpa enyhén gyagya és pszichedelikus, de valami miatt megmaradt:



Tau bácsi meg, ahogy már említettem, varázslatos, csodás, ez ugye nem rajzfilm, de ilyen ős-animációs játékfilm, zseniális, egy nagyrészt erről szóló értekezés itt olvasható. Sajnos kevés rész van belőle Youtube-on, de most már biztos vagyok benne, hogy megszerzem az egész sorozatot, és a filmet is:



Ez meg az egyik kedvenc részem, de sajnos nem magyarul - Claudiáról, az unatkozó, bájos gazdag kislányról, akinek Tau bácsi felbukkanása változtatja boldoggá érzelmileg kissé sivár életét.



Kicsit nehéz lesz befejezni ezt a bejegyzést, úgy látom... Ráadásnak még a másik kedvenc részem, a síelős (Tau bácsi a hegyekben):



Utolért a végzetem, a google-keresgélés közben látom, hogy modoros vagyok tényleg, a Tau bácsi is benne van a Modoros blog egyik bejegyzésében, de hát sejtettem én ezt magamtól is: modoros sorozatfüggő vagyok... Megyek, keresek egy önsegítő csoportot.