FIRKA DIZÁJN

Volt szerencsénk megismerkedni az oviban Rékával, aki a a Firkaműhely foglalkozást tartja az ovisoknak, régebben már írtam erről, azóta Kamilla felnőtt. A feladathoz. Véletlenül Réka is éppen budaörsi, és közös az ovink is. Mondanám, hogy az ízlésünk is, de nem merem, mert Réka nem műkedvelő, mint én, hanem valóban művész, bútor formatervező. Emellett elkötelezett riszájkling- és dizájnaktivista és -pedagógus, ugyanis a Firkaműhely foglalkozások (a Firkaműhely egy Alternatív Művészeti Alkotóműhely Gyerekeknek, honlapjuk itt elérhető) elsősorban ovisoknak szólnak, küldetésüket pedig egyszerűbb, ha idemásolom:

A Firkaműhely foglalkozásain játékos módon barangolunk a vizuális művészetek és a design világában: megismerkedünk néhány művészeti irányzattal, a művészek bőrébe bújva, kipróbálunk különféle alkotási technikákat, kísérletezünk az anyagokkal , színekkel, formákkal, tervezünk, gondolkodunk, kombinálunk. Programjainkkal azt szeretnénk elérni, hogy a gyerekek minél előbb megismerjék a vizuális művészet szépségeit, fogékonyak és nyitottak legyenek az újdonságokra és, hogy egy életen át megőrizzék kíváncsiságukat, kísérletező kedvüket.

 Tehát Firkaműhely Réka hívott, és mi mentünk. Arra a helyre, ahol én még kb. 18 éve a győri buszhoz álltam sorba. Ami nem változott, az a szag, ami körbelengi az ex-buszvégállomást, de a Design Terminálon belül egészen más világ van. A foglalkozás napján épp egy rendkívül forró világ volt, de a lányok elvarázsolták egymást kölcsönösen. Történt, hogy az Autós Designműhely helyett úgy tűnt, mindenki inkább strandra ment, ezért Kamilla egy csokor bohém (felnőtt) művészlány között készítette a 60-as éveket idéző Chevrolet-ket papírból, a háttérből meg lágy Elvis Presley dallamok segítették az alkotást. Természetesen mindenki dolgozott, Kamcsi meg sokat tanult a felnőtt művészlányok párkapcsolati kalandjairól, ez olyan igazi attachement parentinges buli volt, gyerek a felnőttekkel együtt tanul és dolgozik, egyenrangú félként. A yekanák sem csinálhatták volna szebben!

Nagyon menő járművek készültek, és jól ki is csicsáztuk őket:

Ahol mindig bejön a papírforma: az autók máig ott állnak a szekrényen. Kamilla néha meg is vacsoráztatja őket.

De Ön dönt: iszik vagy vezet!

AGYAM FELE

Mégpedig a jobbik. Eddig csak az foglalkoztatott, hogy hogy van az, hogy én tulajdonképpen balkezes vagyok, viszont sok mindent csak jobbal tudok csinálni, ez viszont kétkezességnek nem mondható, mert aki kétkezes, az megközelítőleg ugyanolyan ügyes mindkét kézzel, aki meg balos, az béna jobbal és fordítva. De az hogy van, hogy írni, rajzolni csak ballal tudok, színezéshez viszont már használom a jobb kezemet is? Miért tudok csak jobb kézzel ollóval vágni, ballal nem? Miért tudok csak bal kézzel labdát vezetni és kosárra dobni, viszont a ping-pongozás és squasholás csak jobbal megy? Miért csak a jobb kezemmel tudok kalapálni, varrni, de az ásót miért a bal kezemmel tartom?
Eddig még nem sikerült erre rájönni, viszont mióta voltam egy "jobb agyféltekés rajztanfolyamon" Gizinél, azt legalább már tudom, hogy melyik agyféltekém mit tud. Bizonyára nem lett volna ekkora élmény ez a 4 nap (2 hétvége), ha az oktató személye más. Gizi egy nyugdíjas műszaki ember, aki saját, fehérvári otthonában tartja rendkívül jól felépített, tartalmas, értékes tanfolyamait. Első perctől figyelni kellett rá, mert ő is figyelt ránk. Üresjárat nélküli, felkészült, szimpatikus jelenléttel vezette végig a napokat, amelyek egy-egy rendes munkanapnak számítottak, folyamatos rajzolás-ismeretközvetítés egységek követték egymást 8 órán keresztül.
Idézek Gizi oldaláról:

Kisgyermekként mindannyian átéltük azt a csodát, hogy a ceruzánk nyomot hagyott a papíron, /szekrényen, tapétán /, olyan nyomot, melyet mi irányítottunk. A vesszőkből, görbékből, körökből később már virágot, napot, házat, embert formáltunk.
Ahogy nőttünk, úgy lettek gazdagabbak rajzaink. Gyümölcs lett a fákon és fészek, ült a kutya és lépett az oroszlán, zászló lengett a vár tornyán.
Rajzainkban kifejeződtek érzelmeink is. Kis alkotásaink kompozíciós elrendezése, színei, méretek növelése, vagy csökkentése rajzunkon keresztül megmutatta azt, amit szóban nem mondtunk el.
Aztán iskolások lettünk, megtanultuk a betűket leírni, olvasni, szavakká formálni. Szerettük a rajzórákat, nem csak azért, mert nem kellett belőle felelni. Még szívesen készítettünk rajzot szüleinknek Anyáknapjára, születésnapra. Tudtuk, hogy szép amit rajzoltunk, tudunk vele örömet szerezni.
Mire az  általánost elvégeztük, ez a hite sokunknak elveszett. Szerettünk volna akkor már bonyolultabb és valósághű rajzokat készíteni, de nem igazán úgy sikerültek, mint szerettük volna. Ki is alakult az a meggyőződésünk, hogy „Én ehhez béna vagyok„ , „képtelen vagyok rá„ , ”nincs tehetségem a rajzhoz„ és már nem is volt kedvünk rajzolni.
Felsőbb iskolákban az ábrázoló geometria és a szabadkézi rajz is okozhatott nehéz perceket.
Felnőttként zavartan mosolyogtunk, ha gyermekünk megkérdezte rajzunkat nézve, hogy: Apu ez most banán, vagy egy hal.
De minden kamasz és felnőttkori kudarc ellenére sokunkban megmaradt az a vágy, hogy szeretnénk jól rajzolni. Lehet, hogy szükségünk lenne rá, hogy valamit megmagyarázzunk és rajzzal könnyebb lenne, talán gyermekünknek segítenénk egy feladatot megoldani, unokánkkal rajzolgatnánk, mert velünk jobban szeretne, mint egyedül, vagy egyszerűen saját örömünkre.
Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy rajzolni csak a tehetséges emberek tudnak.
A 60-as évek vége felé Roger W. Sperry-nek és kutatótársainak az agykutatás terén elért eredményei választ adtak Betty Edwards sokéves művészeti oktatói  tevékenysége alatt felmerült kérdéseire. Meglátása, hogy rajzolni jobb agyféltekés módban lehet, helyesnek bizonyult. Kidolgozta a jobb agyféltekés rajztanítás módszerét.
Módszerének alapelve: a rajzolás tanítható és tanulható képesség.

Ez pont az a tanfolyam volt, amit én erős fenntartással kezeltem - egészen addig, amíg el nem kezdődött, a végeredmény pedig engem is meglepett. Gyerekkoromban egész jó rajzolónak számítottam, de bátran mondom, hogy ez azóta elmúlt. És minden felnőttnél, aki elveszíti a gyakorlatát és a gyermeki szemléletét, elmúlik. Így lehet, hogy a legtöbb felnőtt csak pálcikaemberkéket tud papírra vetni.
A rajztanfolyamon nagyon sok egyszerű, a jövőben is jól használható technikát tanultam (kép felosztása, mérések, stb.), de van a "hókusz-pókusz" rész is, amit nem azért nevezek így, mert hülyeségnek tartom. A varázslós rész a szemléletmód megváltoztatására irányul, ami nem nehéz, az a lényege, hogy egy számomra régóta ismert jelentést, képet másképp értelmezzek. Ahogy Gizi mondta, el kell hallgattatnunk néha a bal agyféltekét ahhoz, hogy ne a berögzött sémákkal dolgozzunk. Tuti nem így mondta, de én ezt jegyeztem meg belőle. Ennek a gyakorlat pl. az volt, hogy másoljunk le egy képet (ez egy Picasso alkotás volt), de úgy, hogy az eredetit megfordítjuk. Így elkerülhető, hogy egy lábat vagy egy kezet rajzoljunk, és csak az adott tér adott vonalait fogjuk másolni, így sokkal pontosabb lesz a másolat.
Íme a Picasso kép eredetijének másolatának általam "fejenállva" készített másolata ( a másik a saját kezemről készített rajzom):

Persze senki ne gondolja azt, hogy 4 nap helyettesíthet sok évi tanulást és gyakorlást. De a legtöbbünk számára nagyon is értékes lehet, és meglepően sokat adhat ez a pár nap: gondoljunk bele, mit érez egy könyvelő, egy betegápoló, egy közgazdász vagy egy irodista, amikor odamegy Gizihez és rajzol magáról egy primitív önarcképet, és 4 nap múlva hazamegy egy olyannal, amit bekeretezhet és kirakhat a falra. De nem csak ezt viheti haza, hanem azt a felszabadító, mámoros érzést, hogy ő ilyet tud. Nem is tudta, hogy tud... De ha ezt tudja, mi mindent tudhat még, mire lehet képes...? És ez a felismerés a lényeges.
Ezek készültek még a 4 nap alatt:
A jobb oldali az eredeti, a bal az enyém

 Ennél nem fotóztam le az eredetit, ez csak az én művem, egy árnyékos kecskés

 Ezek tanulmányok arc rajzolásához:

Ez meg az összes rajzom, amiket 4 nap alatt készítettem:

Ami gyanúsan jól kidolgozott, azok másolatok, a bénábbak a valóság alapján készültek.
Most meg a megdöbbenős: önarckép első napon tükörből, és önarckép 4. napon színes képről:

Gizi mindenkit vár. Üdv: orsi (aki ezt rajzolta magáról, mert képes rá:))

OVI TAVASSZAL

Villámgyors váltás történt a húsvéti ovidizájban, már a tavaszi deko látható a folyosón. Ottília még megígért egy szünidő előttit, Tibi bácsi már feni a fűrészét meg a kalapácsot, gondolom.

Ha azt hiszi bárki, hogy itt megtörténhet olyasmi, hogy egy ásványvizes PET palack kerülhet be a tökéletességbe, az természetesen téved: a virágváza üvegből van. Kamcsi meg nem vezényel, hanem egy fém madárkás csattogót tesztel. Otti szerint ez még nincs kész. Szerintem de. Mit lehet még ezen fokozni?!

EVOLUTION

Még múlt év végén belebotlottam egy olyan honlapba, amiből elég nehéz volt kikeveredni. Fonalról van szó. Sokat voltam fonalközelben az utóbbi években, de bevallom, nem nagyon érintett meg elég hosszú ideig a fonalak világa. Aztán lassan bekúszott a tudatomba, és jó szokásom szerint mindent elolvastam a témáról, ami elérhető volt a neten. Mostanra már kialakult a preferenciám ezzel kapcsolatban: Kizárólag természetes alapanyagú fonal érdekel (gyapjú vor allem), azon belül pedig a színátmenetes fonalak.
Megismerkedtem (kicsit távolról, de folytatása következik) a gyapjú fonásával Adriennél, de rokkával még nem próbáltam, csak kézi orsóval, de azt inkább meghagyom kis színes hírnek, így nem lehet normális mennyiségeket készíteni, szóval meg kell tanulnom rokkázni.
Aztán lassan megtanultam horgolni. Mondanám, hogy ipari mennyiségben, de ismervén egy valóban ipari mennyiségben horgoló kolléganőt, Ronit, nem mondom. Ő a példaképem horgolásilag. Is. 
Továbbá beleszerettem a fonalfestésbe... (Adrienn segítségével ezt is lehet tanulni, mostanában is lesznek időpontok Csillaghegyen).
Érdekes módon egyelőre egyáltalán nem érdekel a természetes alapanyagokkal történő fonalfestés, macerásnak érzem, de tetszik a végeredmény. Két magyar lányt ismerek, aki így fest fonalat, az egyik Katbo, a másik Görgina.
Ez most azért lett ilyen rövid, mert ha hosszú lett volna, nem lenne vége. Gyakorlatilag az elmúlt 1 évem a horgolásról és a fonalakról szólt.
A horgolással kapcsolatos képeket, leírásokat, inspirációkat a horgolós Pinterest albumomban gyűjtöm.
Ez az egyik leginspirálóbb képem:

Természetesen gyapjúval, fonalakkal, fonalfestéssel kapcsolatos Pinterest albumom is van... Kedvenc képeim:

Nem rendes gyűjtő, akinek nincs Flickr albuma. Ez az én horgolós, fonalas Flickr-om, ahova a saját készítésű cuccokat töltöm, egy kép ebből is:

Ez pedig a saját festésű fonalak Flickr gyűjtőalbuma, egy kép innen:

Ebből talán ki is derült, hogy miféle fonalak a kis kedvenceim: a színátmenetesre festettek. Kérték páran, hogy írjak postot fonalfestésből, de nem szívesen írok le olyasmit, amiben még nem értem el a kívánt szintet. Persze ha forrás megtalálásból kellene bejegyzést írni, az menne. Az említett fonalas Pinterest albumom rengeteg fonalfestési tipp van, de biztosíthatok mindenkit, hogy az a technika, hogy hogyan kell nagyobb mennyiségben, optimális befektetett energiával megismételhető színűre festett fonalat gyártani, az SEHOL sincs leírva vagy lefilmezve. Szóval ha megtudom, én sem fogom leírni, hehe. Nem (csak) önzőségből, hanem azért, mert sokféle megoldás létezik. A célkitűzésem az, hogy két kedvenc fonalfestős oldalam alkotásait valaha megközelítsem a műveimmel. Közös bennük, hogy gyakorlatilag megfizethetetlenek számomra de sokat lehet tanulni tőlük.
Az egyik ilyen, amire korábban akadtam, a Twisted Fiber. Az ő színátmenetes fonalukról, az Evolution-ról kapta a nevét a bejegyzés. Amíg végigolvastam, hogy hányféle fonalra, vastagságra és változatban készítik (fonalat és rovingot is festenek), elfáradtam. Egy példa a színátmenetre:

A szép színátmenet lényege, hogy harmonizáló színek legyenek, amelyek finoman úsznak át egymásba. Úgy is lehet átmenetet festeni, hogy egyszer csak más színű lesz a fonal, de az nem nagy varázslat, annyi az előnye, hogy nem kell másik színű gombolyagot bekapcsolni a munkába horgolás vagy kötés közben. Na, ezt a legnehezebb festeni. Előnye, hogy nagyon egyedivé tesz minden munkát (leginkább az egyszerű kötött cuccon mutat jól), hátránya, hogy nehéz kiszámolni, mihez mennyi kell, és kitalálni, hol fog megjelenni a színátmenet a munkánkban. Ezért érdemes ezekhez kiegészítő színt használni, vagyis az egyik színből, ami van a színátmenetesben, nagyobb mennyiséget venni/készíteni.
"Self striping"-ot sokkal könnyebb festeni, mármint technikailag, ennél váltakoznak a színek, nekem az tetszik, amiben minél kevesebb van. Hasonlót kezdő fonalfestők is tudnak készíteni. Hasonlót...

Nagynéném jóvoltából én is horgoltam ezt-azt a Twisted Fiber fonalból.
Egy Seraphina kendőt:

Egy sapkát (ezt már csak maradékokból) és egy nyakmelegítőt:

Van még egy Rovingom, amiről azt képzelem, hogy egyszer saját kezűleg fogom megfonni...

A másik kedvenc fonalfestőm a Yarnista. Két dolog miatt szeretem: az egyik, hogy utánozhatatlan színeket alkot, a másik, hogy baromi vicces. A blogja rendkívül szórakoztató. A fonalai pedig... gyönyörűek. Halkan jegyzem meg, hogy szerintem nem véletlen, hogy színváltós fonalakat fest, mert mint említettem, ezek az egyszerűbben megfesthetők, mármint a színátmeneteshez képest. Amúgy igazi WAHM (work at home Mom), aki most várja negyedik gyermekét, és egyedül építette fel az egész festősdi bizniszt. Múltkor olvastam, hogy most adta el a kb. 6.500-as számú fonalgombolyagot (ami 100 gramm). Egyik kedvenc színem Eilin, fonalként, majd megkötve:

Hm. Azt hiszem, a post elején azt írtam, hogy rövid leszek. Nem sikerült...

Gyermekjátékok - a rendcsinálós

Kamcsi állandóan rendezkedik. Szétszed, összerak, most már általában a felnőttek által is tolerált helyre rakja vissza  dolgokat. Néha azonban elgondolkodom, milyen rendszer szerint alakítja a "rendet". Aztán rájöttem: ő Ursus Wehrli, a svájci rendrakóművész a  magyar kislányban...
Ursust zavarja az összevisszaság, és szépen helyre rakja, ami szerinte nem ott van. Hetedikben emlékszem, álltam a táblánál, és feleltem fizikaórán, az volt a kérdés, hogy miben különbözik a rend a rendetlenségtől. Állatira izzadtam, mondtam valami egetverő hülyeséget, és hármast kaptam, pedig nem is tudtam a helyes választ: a rend csak egyféleképpen valósulhat meg, a rendetlenség meg rengetegféleképpen. Azóta is sokat gondolkodtam ezen, hogy ez a való életben is így van-e.
A jelek szerint Ursus is így gondolkodik, mindent szépen felsorakoztat, a levesben a betűtésztát, az égen a csillagokat. Az isteni rendet átalakítja emberi renddé. Az az ijesztő, hogy néha gondolatban én is így teszek, Kamcsi meg meg is valósítja ezt.
Ursus egyik rendrakása, a többit a jelzett linkeken lehet megtalálni:

Ursus TED-es előadása:


Kamcsi még nem tud angolul, de mondjuk Ursus se olyan penge, szóval Kamcsi csak később fog erről előadást tartani:

Lehet, hogy művész lesz?! Teszek félre egy kis pénzt...

UPDATE: de most komolyan, ez nooormális? :) Narancssárga kanapén narancssárga  tányéron mandarinhéj-installáció??

Boldogok a fényképészek, a faszobrászok és a természet gyermekei

... továbbá a sajtkészítők és az asztalosok.


COFFER from thismustbetheplace on Vimeo.

Fenti filmet a Lost&Found készítette, amire az Old Faithful Shop oldalán bukkantam. Furcsa talán, hogy egy Vancouver-i bolt ennyire megfogott, de rendkívül érdekes és szokatlan az árukészletük és a filozófiájuk. Ezért írtam is már róluk.


Josh Vogel from The Scout on Vimeo.

Josh Vogelről itt és itt lehet többet olvasni, a The Scout-on.

Fenti ajánlóba illik még Eustace Conway története is, akiről Elizabeth Gilbert írt nagyszerű könyvet "The Last Americal Man" címmel - ő az az írónő, akinek a lenyűgöző könyveinek egyikéből, az Eat, Pray, Love-ból  (Ízek, imák, szerelmek) langyos limonádét forgattak: ízlett, elfogyasztottam, de nem ismertem fel a könyv tartalmát, mondanivalóját.



Szép, lassú hangulatok, elmélázós zene, finom gondolatok: indulunk Szentdomonkosra.

Apu, a dizájner (My father, the designer)

Apu rendkívül boldog volt, amikor megmutattam neki, hogy egy helyre kis boltban Vancouverben hasonló termékeket is árulnak, amiket ő már ezer éve kitalált. Apu olyan, mint egy deresedő homlokú McGyver, akiről pedig tudjuk, hogy
"...bármilyen szorult helyzetet lazán megoldó egy fogpiszkáló segítségével. Tyúkbélből készít detonátorzsinort, egy rajzszöggel egy metropoliszt képes megmenteni, celluxszal összekötöz egy hadsereget, egy söröskupakkal megállít egy tankot. Az überfegyverrel, a mindenek feletti túlélőszerszámmal, azaz a gemkapocssal pedig bármire képes: időzített bombát hatástalanít, vizet fakaszt a sivatagban, kitámaszt vele egy épületet, csajokat szed fel vagy éppen 8 sávos hidat épít belőle Európa és az USA közé."

 Az Old faithful shop hitvallása, hogy olyan termékeket tart, amelyek kiváló minőségűek és az egyszerű, mindennapi élet eszközei. Az áruik klasszikusak és legtöbb esetben emberi lény gyártotta őket. Úgy gondolják, hogy azok a legjobb dolgok, amik szépen öregednek, és kiállják az idő próbáját - még akkor is egyben lesznek, amikor mi már nem leszünk.

Hát, apu is olyan termékeket gyárt. Vicces módon két olyat is be tudtunk azonosítani, amiket ő is kitalált, és higgyétek el, nem netezik.
Ezeket árulja az Old faithful:

Ezeket meg apu készítette:

Ha valaki nem ismerte volna fel: az egyik egy bőr légycsapó, a másik meg egy madzagtartó. Nélkülözhetetlen termékek. Nem csak apu szerint.

My father was very happy, when I told him, that a nice little shop in Vancouver stocks similar items, he "designed" and fabricated long time ago. He's a kind of an old McGyer (although McGyver must be in the same age for now...), he can build a tower from matchsticks in the middle of a desert.

"Old Faithful Shop stocks quality goods for simple, everyday living. We are drawn to products that are well-made, classic in design and when possible hand-crafted by a human being. We feel that the best products are the ones that age well and stand the test of time - items that will exist long after we do not."

 As a matter of fact, my father has the same credo. And believe me, he's not surfing on the net! The both items above  - a fly swatter and a  twine stand with scissors - are really indispensable. According to my dad and the Old faithful shop, as well.