NYAKMELEGÍTŐ CSERE-BERE

Volt egy nagyon izgalmas Facebook-os kezdeményezés egy zárt csoporton belül novemberben. 60 kötős-horgolós kolléganő jelentkezett, a cél az volt, hogy az adminisztrátorok néhány megadott ismérv alapján kiosztották, ki kinek készít egy horgolt vagy kötött nyakmelegítőt ajándékba. Vagyis titkos volt, hogy kitől kapok én, és azt is csak én tudtam, hogy én kinek készítek. Több, mint 1 hónap idő állt rendelkezésre a küldetés teljesítésére. Én gyorsan elkészültem, mert annyira izgatott az új feladat. Aztán decemberben ezt a gyönyörűséget kaptam postán, egy számomra ismeretlen kolléganőtől, aki egy fantasztikus fonalból kötött nekem egy nyakmelegítőt. Sajnos ezt a mélylila színt lehetetlen volt fotózni, ezért készültek ilyen béna felvételek. A fonal az 1001 fonaltól származik, gyapjú-selyem keverék.

Ezt pedig én készítettem ajándékba, a fonalat is magam festettem hozzá, merinói gyapjú volt az alapanyag.

Remélem, lesz még ilyen alkalom, itt is köszönöm a szervezők önzetlen munkáját! Nagyon nagy öröm volt ezen együtt dolgozni.

KESZTYŰ

Még mindig készítem a karácsonyi ajándékokat, érzem én is, hogy baj van a time management készségemmel.
Lényeg az, hogy most készültem el még 2 ajándékkal, az egyik egy horgolt egyujjas kesztyű (a lila fonalat én festettem), a másik egy igazi Rebabás: egy régebbi gyapjú pulóveremből készült, a végére gyapjúfonalból horgoltam szárat. A kesztyűt egy nagyszerű minta alapján készítettem, azt gondolom, nem utoljára, annyira megtetszett.

Nemsokára jönnek a nyári képek...!

SÁLAK

Elkésett ajándékokról lesz szó: bár az óvodai SZMK minden évben fejet tör, gyűjt, és mindenki nevében ajándékoz, nem hagyhatjuk ki, hogy valami személyes dologgal lepjük meg az óvónénijeinket és dadusunkat. Ez elég random szokott lenni, mert ha nincs jó ötletem, nincs ajándék sem, és akkor úgy járok, ahogy mindig: ovikezdéshez közel adom át a nyári szünet kezdetén átadandót és Húsvétkor a Karácsonyit. De ezek a lányok nem olyanok, hogy zokon vegyék ezt, nem is kötelező, azért csináljuk, mert szeretjük őket, szívből, igazán.
Már a második gyerekemet imádják odaadóan napi sok órában, mintha muszáj lenne nekik, pedig nem az, és ez nekem mindent megér, bár csak apróság, amivel viszonozzuk.
De ezek a könnyű nyári, saját készítésű sálak valóban szeretettel és személyre szabottan készültek, és örömmel is fogadták őket.
Vékony pamutgézből vannak varrva interlock varrógéppel, textilfestékkel festve egyszínűre vagy színátmenetesre. A lilát még össze is húzkodtam kicsit több csíkban, a dizájn lényege, hogy kicsit szorosabbra állítottam a varrógép cérnafeszítését, ezért összehúzta a könnyű anyagot. Ez még egy szép horgolt pamutszegélyt is kapott.
A lila modellje Kamilla, de a megajándékozott Viola volt. A fejlámpát nem adtuk át.

Móni néni is boldognak tűnt, a 40 fok ellenére is. Mondom én, hogy nem késtünk sokat a nyári sállal!

Viki néninek pedig úgy gondoltuk, a türkiz áll jól, ezt ugyanazzal a színnel, de váltakozó árnyalatúra festettem. Akit érdekel, van egy Martha Stewart-os oktatós video, amely nagyon szemléletesen mutat egy hasonló technikát, de ne felejtsük, hogy azt a festéket, amit használunk, hogy kell fixálni, mert boríthatja a tervet.
Erről kénytelen lesz a tisztelt olvasó elhinni, hogy váltakozó árnyalatú... Én megesküszöm rá, de a türkizt és a lilát rosszul tolerálja a telefonom, ami egyben a fényképezőgépem is.

WELCOME ELI

Családunk amerikai ága is új babával lett gazdagabb, megszületett Eliott, unkaöcsém első gyermeke. Szerencsére épp itthon járt a boldog nagypapa, így személyesen adhattam át a babának és szüleinek szánt kis ajándékunkat, amivel köszöntjük Földre születése ("kiszületése", Kamcsi szerint) alkalmából.
Akinek pedig ilyen tiszteletet parancsoló neve van, annak nagyon megfontoltan kell választani színt és mintát: Eli egy sötétkék-barna pamutflanel babatakarót kapott. Magától értetődően ez is csak természetes alapanyagokból áll: mindennél, amit készítek, az alapanyagokat beavatom, majd a kész művet biomosószerrel átmosom, vasalom. Kicsit személyre is szabtam a takarót, hogy el ne lehessen téveszteni, kinek szántam.

De mégiscsak egy kisbabáról beszélünk: nézetem szerint nagyon kevés, egyszerű, letisztult formájú és természetes alapanyagú játékra van szüksége egy babának ill. kisgyereknek, ezért ez a visszafogottan csörgő kocka pont beleillik a képbe. Egyetlen kompromisszum volt a készítésénél, mégpedig az, hogy még mindig nem találtam itthon megfelelő pamut vagy bambusz alapanyagú tömőanyagot, mert bár általában tömőgyapjút használok, a babajátékoknál a gyapjú körülményes tisztíthatósága miatt inkább mosható töltetet használok, mint ebben az esetben is, de ebből csak poliészter van.
Talán nem tűnik túl bonyolultnak, de azért az igényes kivitelezése mégsem olyan rendkívül egyszerű a kockának: van erről egy jó kis képes tutorial, de én is teszek pár képet, és leírást:
1. 6 db négyzettel kezdtem, vagyis én háromszöggel, mert nekem az volt kéznél, tehát én a háromszögek összevarrásával kezdtem, interlock-kal dolgoztam. A négyzeteket levasaltam, a varrásszélességet egyik oldalra hajtva.

2. Kicsicsáztam a négyzeteket, farkasfogat varrtam rá, meg két kis fogantyúszerűt, ezeknek a négyzet színén, befelé nézve kell feküdnie, hogy kifordításkor kívül legyen (egyben riszájkoltam a Babylegs lábszárvédő pamut megkötő szalagját):

3. Összelockoltam a négyzeteket a vastag pamut közbéléssel, hogy legyen tartása, és a négyzetek ne olyanok legyen, mint a túlérett kefír teteje.

4. És most jön a belbecs: egy Kindertojást kobozzunk el a gyerektől, a csokit csempésszük vissza a helyére, játékkal együtt. Kifőzött kavicsokat is bele lehet tenni, de nekem volt egy csörgőm, úgyhogy ez került bele. A tojást leragasztottam, és bevarrtam egy bébiplüss anyagba, safety first, ugye.

5. Először összevarrtam színt színnel 4 négyzetet sorban, majd a maradék kettőt is, nem végig varrunk, a varrásszélességet mindenhol meghagyjuk. Kell hagyni egy megfelelő méretű nyílást a kifordításhoz. Mondom megfelelő méretűt...

6. Kitömjük a kockát félig tömőanyaggal, bele a csörgőt, majd megint jön a tömőanyag. Végül láthatatlan öltéssel be kell varrni a lukat. Ami, mint említettem, megfelelő méretű.

És most nézzük meg, mit csináltunk, és örüljünk előre is az ajándékozás örömének.
Isten hozott, és tartson meg sokáig egészségben, boldogságban, Eli!

KERESZTELŐAJÁNDÉK

Unokahúgom második kisfiának a keresztelőjén jártunk Balatonon Kamcsival. Kicsit gondolkodtam az ajándékon, vagyis inkább reménykedtem, hogy az ezüstkanál meg a feliratos gyertya már kiment a divatból, mert azt röhögés nélkül nem tudtam volna átadni, nem tehetek róla, nem értem az ilyen hagyományokat, hogy ez miért is lenne jó egy kisgyereknek. De aztán megnyugodtam, mert kiderült, mindenki játékot vitt, szóval fejlődésben van a téma, csak én voltam tájékozatlan, kevés keresztelőre járok.

Kamcsi a szokásos cuki formáját hozta, tudom, hogy mindig nagyon figyel, és felteszi a kérdéseit, hogy bővítse az ismereteit, nos, ez a pillanat most akkor jött el, amikor a református templomban a pap valami hihetetlen régies nyelven beszélt olyan tartalmakról, hogy bár koncentráltam, nem értettem az egészet (magyarul volt amúgy). De Kamcsi értette, mert a közepén a kis csilingelő hangján feltette a kérdést, Mama, ki az az Isten? Miután mindenki kikuncogta magát, biztosítottam felőle, hogy később elmondom, bár van nálam autentikusabb forrás is. Még két fontos momentum volt, az egyik, amikor az iránt érdeklődött, hogy mi az az innivaló, amivel leöntik a baba fejét, illetve az, hogy közölte, nagyon kell pisilni.
Az Isten-kérdést próbáltam annak a szülőnek a tudatos komolyságával megbeszélni, aki bár nem tudja, és nem gondolja, hogy ezt bárki meg tudná mondani hitelt érdemlően, de meghagyja a lehetőséget, hogy a gyerek gondoljon, amit szeretne erről, szóval valami olyasmit beszéltünk, hogy sokak szerint Isten az, aki miatt itt minden van a Földön, és aki mindenben benne van, az emberekben, állatokban, növényekben, legalábbis én így hallottam.
Ajándékba egy bébiplüss babajátékot adtam, ezúttal a gyapjút kihagytam belőle, hogy egyszerűbb legyen mosni.
A játék készítésének rövid és egyszerűsített leírása:
1. A fej elkészítése: duplán hajtott keskeny csőgézbe mosható tömőanyagot tömtem, megfelelő keménységű golyót kialakítva, a fej alját erős cérnával elkötöttem, a fennmaradó, fej alatti csőgézdarabba is tömőanyagot tettem, hogy ne csak egy fej legyen, és azt is bevarrtam. A szem vonalában vízszintesen elkötöttem, hogy az arc kialakuljon. Baba testanyagból egy megfelelő méretű, kicsit formázott darabot oldalt és az alján végigvarrtam, a teteje nyitva marad. Testanyagot kifordítottam, alulról belehúztam a csőgézes fejet és vállrészt. Az anyagnak jól rá kell feszülnie az alsó rétegre. A fej tetején szépen bevarrtam. Szájat, szemeket kihímeztem, a fej hátulján legyenek a csomók.
2. Sapka készítése: hozzámértem a fejet a sapka anyagához (bébiplüss), bébiplüsst színt színnel összeforgatva hosszan mérve (egy kb. egy magas háromszög, elnézést a matekosoktól) összevarrtam úgy, hogy legyen egy kis visszahajtás azon a részen, ami az arc körül van. Kifordítottam, láthatatlan ötléssel rávarrtam a fejre.
3. "Test" készítése: a címkéket (szép maradék pamut anyagok) levágtam hosszúkás téglalap alakúra, 3 oldalát összevarrtam, kifordítottam, levasaltam. Kivágtam 2 bébiplüss négyzetet (méret látható a képen), az egyiket színével felfelé lefektettem, és rátettem a címkéket úgy, hogy befelé nézzenek. Rágombostűztem, levarrtam csak ott, ahol a címkék vannak. Utána rátettem a másik bébiplüsst színével befelé, végigtűztem gombostűvel, és végigvarrtam úgy, hogy ez a varrat picivel beljebb legyen, mint az előző, nehogy kilátszódjon, amikor kifordítom. Ugyanis az egyik sarkánál kell hagyni egy kis lukat, ide kerül majd be a fej.
4. Összeállítás: A fejet belehelyeztem a testbe és láthatatlan öltéssel rögzítettem, többször. Kisbaba kezek fogják húzkodni...
Mivel én is utálom a szöveges tutorialokat, legközelebb képeket is készítek.
Minden anyagot be szoktam varrás előtt avatni (kimosom, kivasalom), hogy utána ne legyenek meglepetések az első mosásnál.
További képek a játékról és a keresztelőről:

A VALÓSÁG ÉS ANNAK A MÁSA

Ebből majdnem szóviccet csináltam, de ellenállok a késztetésnek. Isteni ajándékötlet valósítottunk meg Kamcsival, olyan jól sikerült, hogy már több példány is csináltunk. Mindketten jól elvoltunk, és még valami hasznos is készült.
Egy ideje találtam egy vicces oldalt, ami az ötletet adta: a vállalkozás lényege, hogy beküldesz egy gyerekrajzot, és az alapján elkészítik a rajzra tökéletesen hasonlító játékot. Most nincs kedvem végigolvasni, hogy betehetek-e ide egy ilyen képet, mert már a fene se igazodik el ezen a sok jogon, minden blogger valami mást preferál, amit el kell olvasni, és ha jó fej vagyok, be kell tartani. Azokon szoktam röhögni, amikor valaki pl. megtiltja, hogy a horgolási mintája alapján készített cuccot eladd, és ez még nem hangzik irreálisan, de ha tudod, hogy a minta olyanból áll, hogy 2 alapszemet variál, akkor ez már nevetséges. Mindemellett riszpekt az alkotóknak, de azért nem Gizike birtokolja az egyráhajtásos pálca copy-right-ját. Szóval azért próbálok mindent betartani, de szerintem ez keveseknek sikerül, a legnagyobb jóindulat mellett sem.
Érdekes, hogy az oldal tulajdonosa felsorolja, hogy milyen más, hasonló tevékenységekkel foglalkozó alkotók léteznek rajta kívül, még furcsább, hogy a felirat szerint ezek fizetnek a megjelenésért az oldal gazdájának (Child's Own studio), és ez tulajdonképpen tetszik is nekem. Azt mondja ezzel, hogy elfogadom, hogy van konkurrenciám, de van saját stílusom, ami megkülönböztet, és így mindenkinek jó, mert én kapok egy kis zsebpénzt a többiektől, mert az én oldalam nagy forgalmat bonyolít, a többiek meg kapnak egy kis célközönséget már megtalált olcsó reklámot.
De ha ez a bejegyzés a kopirájtról akart volna szólni, akkor az lenne a címe.

Persze erről eszembe jutott egy ehhez szorosan kapcsolódó téma, mégpedig, hogy ezzel igaziból milyen probléma is van (amikor problémát írok, akkor egy apró kis elvi bökkenőre gondolok): ugye az ötlet lényege az, hogy a gyerek rajzol valami iszonyúan cukit és megismételhetetlent, és nagy meglepetésre megkapja azt a kis "tökéletlen" alkotást 3D-ben, babának megvarrva. és ettől ő nagyon boldog és elégedett lesz, mert felismeri.Ez bizonyára így is van, de ha nem tévedek, a képzelet pont úgy működik, hogy van egy kép a gyerek fejében, azt papírra veti, és az a fej-láb emberke az egy gyönyörű tündérkirálynő. Na mármost, ha a fej-láb emberkét 3D-be öntjük, akkor az vajon visszafelé is gyönyörű tündérkirálynő lesz a gyerek szemében...? (és eljött egy kávé ideje)
Hangsúlyoznám, hogy akárhogy is van, nagyon tetszik az ötlet, meg a megvalósítás is.

De visszatérve arra, amiről tényleg tudnék valami kopirájtot tuira nem bántó képet mutatni: az úgy volt, hogy Kamcsinak adtam egy hímzőrámára kifeszített, előre méretre vágott anyagot és egy illanós filcet, és azt az utasítást, hogy rajzolhat bármit, csak próbálja kerülni az ici-pici kis bigyókat, mert a maminak le fog zsibbadni a keze, amíg mindazt hímzőfonalba önti, amit ő rajzolt. Ebből lett először egy párna Sárának meg Bálintnak is születésnapjára, és egy Kamcsinak, mert hát pont neki ne csináltunk volna...?

Zsiga, Bernát, a kalózok és a repülősök

Születésnap szezon van, ami teret engedett annak, hogy megfelelő ajándékokon törjük a fejünket. Mindig az a legkönnyebb, amikor Kamcsival egyidős lányka részére kell kitalálnunk valami szépet és okosat, olyasmit, aminek biztos, hogy örül. De mi van, amikor valami férfiasra van szükség? Valami igazán macsós cuccra... Aminek egy 5 éves férfi is örülhet. Gyors egymásutánban Zsiga és Bernát komoly 5. születésnapi ünnepségére is hivatalosak voltunk, össze kellett szednem magam. Zsigáról annyi bizalmas infot szereztem, hogy szereti  az állatos játékokat. Még nem vagyok igazán a topon állatkészítésben, de dolgozom magamon, ígérem. Ezért Zsiga kapott egy szerintem igazán szép kalózos kártyajátékot (szerencsére nyílt Budaörsön egy kiváló játékbolt, ne a teszkóban vásároljatok!!!) és egy hajlítható karú-lábú budaörsi focistát. Legközelebb intézek valamit állat-ügyben!

Zsigáéknál nagyon jó meggylikőrt ittunk (ez úgy kapcsolódik  a blog témájához, hogy saját készítésű, bio cuccról van szó...) de lehet, hogy Kamcsi inkább a lufikat emelné ki, mint a buli fénypontját.
De térjünk át Bernát születésnapi rendezvényére. Nem tudom, miért gondoltam, hogy örülni fog egy repülős sapkának, de feltételeztem, na. A skill meg adta magát, hiszen horgolni tudok csak. És egy idő óta keresem az "aviator hat"-eket a horgolós oldalakon, de csak nem találtam semmit, ami tetszett volna, bezzeg a kötősök sokkal jobban el vannak kényeztetve aviator-ügyben.
A kocka el volt vetve: beleugrottam a repülős sapka-projektbe (=a család megint nem kapott ebédet). A sapkáról részletesen a következő bejegyzésben, térjünk át Bernát bulijára.
Nagy izgalommal készültünk, mert meg kellett ismerkednünk egy könyvrészlettel, Bernáték színházi előadást készültek szervezni a szülinapon a Micimackó egy részletéből. Bernát apukája előző életében színházcsináló volt, ezért is gondoltuk, hogy nagyszerű móka lesz. Mi más is lehetett volna a téma, mint Füles születésnapja?
Én mondjuk bíztam Csabában, ő tudja. Biztos tök könnyű 9 db 5-7 éves kölyköt 1 óra alatt színpadra állítani! A lényeg, hogy a fejetlen lufipukkasztgatós visításos fázis előtt (de akkor már kaptam Unicumot) még egy iszonyú cuki előadásban lehetett részünk. Bernáték szerintem csak és kizárólag nekem akartak a kedvembe járni, mert a színpad raklapból volt...

Sajnos Bernátról nincs képem az ajándékába öltözve, hiszen nem volt elvárható, hogy 30 fokban, körülvéve egy doboz csokival és egy doboz legoval, merinoi gyapjú sapkával a fején rebegjen meghatott köszönetet az ajándékért. De ebben ez nem volt elsődleges szempont, én már mindent megkaptam élményben a sapka tervezése és készítése közben.
Felmerülhet az alkohol visszatérő szerepe a történetben. Én ebben nem látok semmi meglepőt: egyrészt Barnus egykori oviscsoportjának a szüleivel máig együtt ünneplünk pár pohárka bor kíséretében és nem szenvedtek maradandó károsodást a kölykök, másrészt pedig... Voltatok már 5-10 visító 5 évessel összezárva úgy, hogy nem volt ott az óvónéni és bedobtak közéjük 50 lufit...? Na ugye.