NYAKMELEGÍTŐ CSERE-BERE

Volt egy nagyon izgalmas Facebook-os kezdeményezés egy zárt csoporton belül novemberben. 60 kötős-horgolós kolléganő jelentkezett, a cél az volt, hogy az adminisztrátorok néhány megadott ismérv alapján kiosztották, ki kinek készít egy horgolt vagy kötött nyakmelegítőt ajándékba. Vagyis titkos volt, hogy kitől kapok én, és azt is csak én tudtam, hogy én kinek készítek. Több, mint 1 hónap idő állt rendelkezésre a küldetés teljesítésére. Én gyorsan elkészültem, mert annyira izgatott az új feladat. Aztán decemberben ezt a gyönyörűséget kaptam postán, egy számomra ismeretlen kolléganőtől, aki egy fantasztikus fonalból kötött nekem egy nyakmelegítőt. Sajnos ezt a mélylila színt lehetetlen volt fotózni, ezért készültek ilyen béna felvételek. A fonal az 1001 fonaltól származik, gyapjú-selyem keverék.

Ezt pedig én készítettem ajándékba, a fonalat is magam festettem hozzá, merinói gyapjú volt az alapanyag.

Remélem, lesz még ilyen alkalom, itt is köszönöm a szervezők önzetlen munkáját! Nagyon nagy öröm volt ezen együtt dolgozni.

CSALÓKA ÁTMENETEK

Megfigyeltem, hogy majdnem olyan jó vagyok már az idióta bejegyzéscímek kitalálásában, mint aki a 80-as évek mozifilmjeinek magyar elferdítésein nőtt fel, ja, bocs, akkor már tudom, miért.
Szóval többször szóba került már, hogy fonalfestés témában a leginkább a hosszú átmenetes fonalak, ill. azok előállítása érdekel. Ez egy elég sokrétű dolog, kezdve azon, hogy a színátmeneteseknél főleg nem mindegy,  milyen hosszúságú az átmenetes fonal: az egyszínűeknél is idegesítő, ha elfogy, de az átmeneteseknél az is baj, ha túl sok a fonal az adott projekthez, mert nem jön ki rendesen a teljes szépsége.
Leegyszerűsítve, színátmenetes fonal lehet egyszínű (itt ugyanannak a színnek az árnyalatai haladnak végig a fonal hosszúságában, egyre halványulva/erősödve), vagy többszínű (2-5 szín is lehet akár), ennél az átmenet akkor a legszebb, ha egymásba folynak a színek, és jóóó hosszú ez a rész.
Azt gondolom a többszínűek esetében, hogy a mennyiség kiszámolásánál egyszerűbb, ha van olyan egyszínű fonalunk is, mint amilyen a színátmenetesünk valamelyik kezdő színe (attól függ, honnan nézzük, ahhoz képest kezdő vagy befejező szín), de vannak, akik ha maguknak festenek, szigorúan kiszámolják, egy adott projektben hány centinként váltakozzanak a színek, ez gyakorlatot és türelmet igényel (=nem nekem való).
Meg persze más a képe egy ugyanolyan színátmenetes fonalnak megkötve, vagy meghorgolva, sajnos megkötve pofásabbak, de ez csak addig lesz sajnos, amíg meg nem tanulok kötni.
Egyik kedvenc fonalfestőmről már írtam, ott van minden hivatkozás.
Most a "szegény ember színátmenetes fonalát" szeretném megmutatni, ami a várakozásokkal ellentétben nagyon szép lett, a fonal a múltkori festős szeánszon készült. Azért ez a neve, mert ez egy kicsit csalós: valódi színátmeneteset készíteni ennél sokkal nehezebb.
Egy külföldi kolléganőnek is van egy leírása erről a módszerről, magánvéleményem, hogy az ételfestékeket egyáltalán nem akarom fonalak festésére használni, vannak természetes növényi festékek (ezt még nem próbáltam, és furcsa módon nem is vonz egyelőre), és speciális, gyapjúhoz való festékek, én ezzel dolgozom.
Rövid leírás:
1. Feltekertem a fonalat (ez egy egyágú merinói gyapjúfonal volt) gombolyaggá a tekerőmmel (yarn winder)

2. Beáztattam ecetes (vagy citromsavas), enyhén mosószeres (gyapjúmosószer) meleg vízbe 1-2 órára, meg is nyomkodtam, hogy jól átitassa a víz
3. Elkészítettem egy edényben a kívánt színű festékes vizet (ecetet teszek bele a fixáláshoz), kb. 5 literes a fazék, lényeg, hogy ellepje a gombolyagot.
4. 100 Celsius fok alatti hőmérsékleten tartva a vizet, 45 percen keresztül fixáltam a színt a fonalon, én többször meg is nyomkodtam, hogy a belsejébe is jusson festék, bár azt tudni kell, hogy amint a gyapjú érintkezik a festékkel, magába szívja, és onnan már nehezen jut beljebb, szóval inkább az elején nyomkodjuk, utána úgyis már csak fixálás miatt "főzzük".

5. Hagytam kihűlni a vízben, majd még mindig gombolyag formában, átöblítettem, kis gyapjúmosószeres vízzel átmostam, és kitettem száradni először gombolyag formájában, majd a motolla és a gombolyító segítségével megdolgozva motringként szárítottam tovább.

6. Amikor megszáradt, megint gombolyaggá tekertem, ekkor látszott először, hogy ebből lesz valami.

7. Meghorgoltam sapkának, de mivel rosszul számítottam ki a hosszúságot (fene se számolta), nem jött ki teljesen a sapkán az árnyalat változása, de kiszúrtam vele: a sapka virágot is kapott, na, az a legsötétebb része.
Zsuzsi barátnőmnek lett belőle vékony téli sapka születésnapjára, de a modell, mint mindig, Kamilla volt:

Fonalakról is van egy Pinterest gyűjteményem, abban is található sok festési módszer, lehet kísérletezni.

FONALFESTÉS (A SZÉPSÉG ÉS A SZÖRNYETEG) - YARN DYEING (THE BEAUTY AND THE BEAST)

Régóta szerveztük Kinga barátnőmmel a fonalfestős napunkat, olyan elfoglaltak vagyunk, mint egy menedzser (kettő). Amúgy nem, de rengeteg olyan körülmény  volt, ami megnehezítette egy mindkettőnk számára megfelelő időpont kiválasztását. Először nála láttam sk festett gyapjúból készült takarót, azóta meg én festettem rengeteget, és tanultam is sokat a témáról. Ezen kívül még bíztam az ízlésében is, művészcsaládból származik, nem is csalódtam, Kinga a gyönyörű színek keverésével járult hozzá a sikerhez, én meg a technikákat részleteztem, és a helyszínt biztosítottam.
Szép dolog a gyerekekkel együtt alkotni, de ezúttal direkt felnőtt alkotótábort szerveztünk (nem az alkohol miatt, és ennek nem csak az az oka, hogy Kinga barátnőm a 3. gyermekét várja), amit Kamcsi elég egyértelműen helytelenített, ezért egy motringot ő festhetett.
Sok kép lesz, tutorial majd egyszer később. Az ismétlődő színű fonal is nagyon szép, de a fókuszomban már jó ideje a hosszan színátmenetes fonalak alkotása áll, végleges megoldás még mindig nincs rá, de nagyon reménykedem István, a Mérnők barátunkban, aki szerepelt már a blogban a futóbicajával, és persze nagyon várjuk a riszájkolt vitorlázórepülős bejegyzését is.
Vegyes gyapjúfonalakkal dolgoztunk, az egyik olyan vegyesre sikerült, hogy majdnem beleőszültem. Egy 20 éve a padláson álló, molyrágta fonalról van szó, sokszorosan kiszúrt velünk. Utólag azt mondom, újra kellett volna tekerni gombolyagba, majd onnan vissza motringba (hogy utána megint gombolyag lehessen belőle), és akkor kiderült volna, hogy inkább lenne jó helyen a kukában, így viszont meg kellett küzdenem vele. Megbirkózott vele először Kinga, mert úgy tűnt, nem lesz olyan türkizkék, mint amilyennek kellett volna lennie, ezért több és több festéket rakott hozzá, aztán jöttem én, és órákig tartó vessző futást rendeztem, ami a következő lépésekből állt: a fonal a fixálás után is úgy engedte a színét, mintha sosem lett volna fixálva ( a türkiz amúgy is kicsit hajlamos erre, de normálisan egyáltalán nem szabad a fixálás után eresztenie a színt a fonalnak), aztán iszonyú sokáig száradt, majd kiderült, hogy úgy összenemezelődött (megint csak nem technikai baki, mindegyik így készült), mintha csirizzel tapasztottuk volna össze, majd amikor kemény munkával széthúzkodtam egyesével a szálakat, kiderült, hogy kb. méterenként kell megcsomózni a molyok áldásos tevékenysége következtében. Ja persze a gombolyítás is órákig tartott, ebben segített Laci is, erről már tettem képet múltkor, amint a teraszon teker.
De haladjunk időrendben:
Ebben a táskában jött is, ment is fonal:

Az előkészületek (az unalmas rész):

Itt már tapsikolt Kinga, színkeverés trial and error:

A festés maga, szintén jó rész, ekkor engedtük csak be Kamcsit is egy festés erejéig:

A száradó remények:

A rohadék dög fonal, a gonosz maga:

A bal oldalon az a motring van, ahogy kijött a fazékból, a jobb oldalon a működésem eredménye, igen, ez ugyanaz a fonal!
Itt meg már az eredmény, amit reméltünk, teljes siker, kivéve a Beast-et. Nem tudom, kinek mi a Beauty, nekem a rózsaszín-lila-barna színátmenetes, ennek színeit Kinga keverte. A pirosas lett a "szegény ember színátmenetes fonala", nem nagyon bíztam benne, de gyönyörű lett az is, készítettem belőle egy sapkát, az majd jön legközelebb, na jó, erről írok tutorialt is. De minimum linkelek valamit. Ahogy szoktam.

Kamcsi és egy önként jelentkező a fonalakkal:

Ez az arckifejezés pedig pont ugyanolyan, mint amilyen nekem volt a türkizzel szórakozás közben, csak én fejhangon visítottam is hozzá.

Fonalfestési kalandjaim eredményéről itt lehet találni képeket.

MOTOLLA

A férjem példásan reagál a kézműves dolgaimra: amikor pl. épp a fonalfestésben mélyedek el, nagy lelkesedéssel számolja, hogy mennyi idő és festék kell az adott hatás eléréséhez, sőt, még olyan magasságokig is eljut, amiben már komoly számtani műveletek szerepelnek, és én ilyenkor hiába kapcsolok robotpilótára, észreveszi, és ügyes kérdésekkel győződik meg róla, hogy tényleg értem-e. Kár, hogy nem ő volt a matektanárom, akkor talán még némi rokonszenvet is mutatnék a cucc iránt. Ő tényleg azért kérdez vissza, mert azt akarja, hogy valóban értsem meg, és ilyenkor kénytelen vagyok a színesen cikázó képecskéket és hangos dúdolást elnyomni a fejemben (az automatikus, állati nehéz leállítani, ha számok kerülnek szóba), és a színlelés helyett gondolkodni.
A fonalgombolyításban és -kibogozásban is jelentős szerepet vállal: mivel minden visszavezethető a gyerekkorra, ez is a régmúltban gyökeredzik, a nagymamájával gyakran gombolyítottak együtt fonalat.
Szerencsére ezeknek az emlékeknek egy kézzel fogható hozadéka is van, nagy konspiráció árán előkotortatta az unokatestvérével a nagyi motolláját, és elhozta nekem. Nagy örömet okozott ezzel, mert bár gombolyítóm (yarn winder) az már van (nagyon szeretem, létfontosságú volt, egy kreatív univerzumban definiálva a létet), motollám nem volt, és természetesen ennek keresgélésével is rengeteg időt töltöttem a neten.

Gyerekjáték a használata (ha elég feszes és tempós a tekerés. Ha nem, akkor bogozunk):

Nem úgy nézett ki, mint aki tényleg működik, de még műtárgynak sem lett volna rossz. Az igazi boldogság azonban akkor következett, amikor kiderült, ez bizony működik! Nem is kell szerintem részleteznem, hogyan, vagy ha kell, szóljon, akinek szüksége van némi magyarázatra.
Épp fonalat festettünk Kamcsival előző nap, és gondolom minden sorstárs ismeri azt az érzést, amikor az ember valamit nagyon ki akar kipróbálni, de az objektív körülmények, meg a karma, meg minden nem engedi, szóval én így néztem azt az adag fonalat kidülledt szemmel, és mondtam neki, hogy "száraggy!", erre ő váratlanul együttműködőnek bizonyult, és mi feltekertük. Minőségi változást hozott az életembe (az a baj az ilyen szuperlativuszokkal, hogy ha sokat lelkesedem, nincs hova fokozni az élmények leírását, ezt is még a Kreatives Schreiben órán tanultam annak idején), de tényleg.
Ez a kép már egy "sneak peak" (ezt meg az amcsi blogok olvasgatása közben szedtem fel, ez azt jelzi, hogy egy kis betekintést nyújtok egy közeljövőbeni bejegyzésbe), gondolom sejthető, mi folyt itt...

És végül az ember, aki segít, és még élvezi is: