FERDEPÁNT

Előfordul, hogy meg akarok tanulni valamit, de mivel szinte mindenben self-taught vagyok, elég rögös út vezet odáig, hogy normális és esztétikus eredményre jussak. Vannak ötletek, amik az elején nagyszerűnek tűnnek, aztán mikor egy csomót szenvedtem vele, kiderül, hogy ugyanezt sokkal kevesebb ráfordítással is meg lehetett volna valósítani.
A téma most a ferdepánt. Ez egy olyan varrós dolog, amit sok esetben lehet bevetni, mert jól néz ki, feltéve, ha megtanultunk róla mindent.
Vannak a készen kapható ferdepántok, ami jó, hogy van, de egyrészt drága, sokféle minőségű, és sokszor pont nem olyat akartunk, mint amilyen kapható. Ilyenkor először is el kell készíteni a ferdepántot, majd bevasalni, és utána még valahogy fel is kell varázsolni az anyagra.
Most már tudom, hogy ez is egy külön vallás, olyan sok forrásból hallottam nagy biztonsággal kijelenteni, hogy márpedig ferdepántot ÍGY kell felvarrni. Na nem baj, mert én kb. az összeset végigpróbáltam, és csekély tapasztalatomat foglalnám össze a témában.
Sok forrást találtam a Pinteresten is, meg hát tanultam is a ferdepánt felvarrását, ezek közül azokat mutatom vagy linkelem, amik végül beváltak.

Először is a ferdepántnak valót valahogy fel kell vágni, van több lehetőség, nekem ez tetszett.
Volt egy olyan szofisztikált megoldás is, hogy varrjam össze elcsúsztatva az anyagot csővé, mert úgy vághatok belőle "végtelen" pántot, ez katasztrofálisan sikerült.
 Aztán össze kell varrni folytatólagos szalaggá az anyagot, a részek összeillesztéséhez itt találtam hasznos tanácsot. Ugyanez a blogger, aki mellesleg molekulárbiológus, fejlesztette ki azt a nagyszerű eszközt, amellyel ingyen készíthetünk ferdepántot (bias tape). Én lelkesedem a nagyszerű eszközök iránt, de ezúttal a nagyszerű eszköz elkészítésére szánt idő egyértelműen drágábbnak bizonyult, mint megvenni a 2pár ezer (1-3.000) forintos célszerszámot. Hogy ne izguljon senki feleslegesen, természetesen végül meg is vettem.
Azért jól elszórakoztam ezzel a origamis dologgal is:

Két méretű ferdepánthoz való PDF tölthető le ingyenesen, és tényleg lenyűgöző a kidolgozottsága az eszköznek is és a tutorialnak is. Ami furcsa, hogy még működik is, szóval lehet, hogy sokat dolgoztam vele, de tökéletes lett a végeredmény a papírral is.

Aztán az utolsó lépés, hogy hogyan kerül fel a ferdepánt az anyagra. Nem részletezem, milyen javaslatok vannak erre, nekem ez tetszett a legjobban. Ha van igény rá, leírom, szerinte hogy kell csinálni.

Varrtam is egy apróságot, hogy kipróbáljam, azóta született szebb megoldás is, ennél is csak az a lényeg, hogy gyakorolni kell.

LAKRAP

Azért, mert ez bizony már nem a raklap (itt és itt látható az előd), hanem egy még csinosabb utódja, ami eddig évekig a szobában volt, előtte meg egy lomtalanításon vetett szemet rám.
Ez egy bölcső, és ránézésre, no meg méretre és kidolgozottságra mindig is játék lehetett, de rendesen össze van rakva. Annak idején én festettem le szép fehérre, és 4 ikeás növény lakott benne hosszú időn keresztül. Ezt azért érdemes megemlíteni, mert ezeken kívül semmi nem bírta azt a tömény hozzánemértést, amit én művelek a növényekkel (jézusom, hogy lesz ebből 2013-ban a kert, mi több, a biokert éve?!). Szerintem a totális érdektelenségem is hozzájárulhatott a sanyarú növénysorsokhoz, most meg Apunak adtam a megmaradt három szerencsést, hát, azóta szinte hallom őket megkönnyebbülten lélegezni.
Mindenesetre a bölcső kikerült a raklapok helyére, így lett belőle tiszteletbeli lakrap. Négy, igazoltan foolproof nehézségtűrő (vagy hogy is van ez) virágot kapott. Szerintem tetszetős.

CRAFT NOOK

A Pinterest térhódítása óta tátott szájjal bámulom azokat a zugokat (nook), szobákat, mi több, termeket, padlástereket, beépített szuteréneket, amelyeket külföldi amatőr vagy profi (alig van különbség a felszerelést elnézegetve) kézművesek rendeznek be maguknak valamilyen kedvelt hobbijuk műveléséhez.
Ezek gyakran multifunkciós terek, vagyis itt nem csak varrnak, kötnek, fonnak, hanem kábé mindent egyszerre, és olyan hobbikat is megismertem, amikről még nem is hallottam (de van olyan is, amiről nem is szeretnék, ilyen pl. a scrapbook).
Nem vagyok lakberendezős blogger, általában mindig ugyanazok tetszenek, a legegyszerűbb és legkevesebb színt felvonultató, természetes alapanyagokkal operáló terek. Ha mégis itt nagyon színes példákat osztok meg (ritkán teszek fel nem saját képeket, azt is csak akkor, ha van saját példám is az illusztráláshoz, mert Tumblr-os sem vagyok, jobban szeretem a saját tartalmat), az azért van, mert egy részlet, vagy a koncepció nagyon tetszik, a színkavalkád a legritkább esetben vonzó számomra.
Történt, hogy a gyerekeim nőttek, én egyre több szabadidővel rendelkeztem (mint mindenki, akinek van 2 gyereke, egy háztartása, és egy 8 órás munkahelye), a szobáim száma viszont változatlan maradt. Már eddig is minden tér multifunkciós volt, na most a gyerekszoba is kapott még egy megtisztelő feladatot: ott rendeztem be a DIY sarkomat. Nagyon jó megoldásnak bizonyult, szeretünk együtt lenni, a gyerek látja, mit csinálok, és kedvet is kap hozzá. Sikerült egy borús, esős napot kiválasztanom a fotózáshoz, a színeket hozzá lehet képzelni. Ez a sarok maga. Letakarva 2 varrógép látszik, azóta valami történt, mert egyszer csak beköltözött melléjük egy Interlock is...

Itt vannak az anyagok, kiegészítők és fonalak

Na még egy kép a fonalakról, ezek szín szerint vannak szétválogatva

 Egy közeli az asztalról és egy a hirdetőtábláról, vagy hogy hívják

Végül egy az egész zugról, kicsit távolabbról

Itt dolgozom.
Ó, és azóta bővültünk még egy rokkával is, majd legközelebb azt is mutatom.
Ezek pedig a külföldi példák, ezért vagy azért, de tetszenek. Vannak fokozhatatlanok.
Egy elképesztős:

Egy dizájneres (Anna Maria Horner designer varrós helye):

Egy északiasan minimálos:

Egy egyszerűségében, letisztultságában hozzám legközelebb álló, de ez inkább dolgozósarok:

És egy olyan, ami egyensúlyoz az amatőr és a profi határán, de amúgy amatőr, vagyis saját kedvtelésére "varrogat", apu meg segít neki lakberendezni. Hát nem rossz. Kicsit túl sok a fodor, asszem.

 A közös nevező nekem a rend és az átgondoltság. Erre törekszem, de nem így születtem, ezért sok meló van vele. Órákig állok egy darab izével a kezemben, és képtelen vagyok eldönteni, hogy melyik rendszerezési logika szerint tegyem ide vagy oda. Részemről erre a problémára egy üdvözítő megoldást találtam, és próbálok követni: a legkevesebb szükséges cucc legyen, de azok mindig legyenek látható helyen. Azta. Remélem nem leszek tanácsadó blogger.

TOOTH FAIRY

Nem emlékszem rá, hogy az én gyerekkoromban lett volna fogtündér, de az én gyerekkoromban ugye még kerék sem volt az autókon, szóval ez nem mérvadó. Mindenesetre erősíti ezt a tündér-varázslat-fantázia-angyal vonalat, amire meg minden gyereknek (felnőttnek) szüksége van, ezért én ezt támogatom. Bár egyik kedves blogom (amiről majd még írok, mert nagyon érdekes, ez a Radical Homemakers honlapja) legújabb bejegyzése pont arról szól, hogy elmondja egy erdei sétán a kislányának, hogy nincs se Mikulás, se húsvéti nyúl, se fogtündér, de az egy jóval nagyobb kislány, és ez a téma nagyon szépen, finoman van leírva, persze az "eljárással" és annak értelmével lehet vitatkozni...(részlet a bejegyzésből)

“Mom!” She exclaimed, “Why are you telling me all this?” Upholding cultural myths can grow tiresome for parents. Prattling on to our kids, pretending to believe things we don’t may seem charming at first, but after a while, it makes me feel like a liar. But that’s not the full reason for my disclosure. My heart was open, and there was no closing it at this point.
“Because there is real magic in this world, Saoirse,” I rushed on, tears coming to my eyes as I went on, “And I’m afraid that if you believe that things like Santa Claus, the Easter Bunny and the Tooth Fairy are real because I told you, and then someone else tells you that they aren’t, that you’ll think the other things we believe aren’t real, either.”

 Tehát saját meggyőződésből van most már fogtündérünk is, aki immár a 2. fogat vitte magával, és ahogy olvastam, olyan kultúrkörben, ahol ennek hagyománya van, pénzt hoz, de saját hatáskörben én ezt megváltoztattam "kis ajándékra". Ez mindegy, mi, kicsi legyen és jelzésszerű, a lényeg az, hogy egy kis bigyuszba betesszük a fogacskát, a párna alá rejtjük a foggal együtt, reggelre a fogtündér elviszi azt, és hoz helyette ajándékot. Namármost, volt némi diszkusszió arra vonatkozóan Kamcsival, hogy akkor most vajon a fogat kiveszi-e a tartókából a tündér, és a tartókát otthagyja, ÉS ad ajándékot, vagy tartókástul viszi el a fogat ÉS hoz ajándékot, továbbá az elvitt fogaknak mi lesz a további sorsa. Huh, de nehéz saját mitológiát gyártani...
Végül arra jutottunk, hogy vélhetőleg úgy van ez, hogy a tündér elviszi a tartókát, benne a foggal, valahol, egy helyen, ahol lakik, összegyűjti, és ha mind a 20 kiesett, egy csomagban visszaszolgáltatja az egészet az immár csontfogakkal rendelkező alanynak. Ez 20 tartókát jelent. Akkor gyártunk 20 tartókát, nincs mese. Vagyis van.
Persze, másokat is foglalkoztat ez a téma, ezekből a megoldásokból is linkelek, de előbb íme az érintett tündérke, és a fogtündér-fogtartókánk, a kettes számú:

Kicsit nagyképűen tutorialnak is nevezhetném az elkészítésének a leírását:
1. Levágunk egy kb 11 cm hosszú és 4 cm széles gyapjúfilc anyagot, esetleg cikk-cakk ollóval. A tartóka 4x4 cm-es lesz így, a maradék 3 centis részt pedig háromszög alakban vágjuk le, és összehajtjuk, mint egy borítékot.
2. Az egyik 4x4 cm-es részre rávarrjuk a fogat, a következőképpen (mivel ez filc anyag, ennél mindegy, hogy színe vagy visszája): találomra rajzolunk egy papírra egy fogat, nekem elsőre sikerült. ezt kivágtam, és átrajzoltam egy mindkét oldalán ragasztós papírfóliára (Vliesofix) és magára a filcre is. Egyből a Vliesofixre is lehet rajzolni, aki bátrabb grafikus. Mivel ez vasalással rögzül, rávasaltam a fog-filcre, lehúztam a másik oldaláról a papírnak a fóliát, majd a tartókára is rávasaltam. Ez csak a rögzítéshez kell, ezt utána körbevarrtam varrógéppel, a legkisebb cikk-cakk öltéssel (vagy kézzel).
3. Összevarrjuk a tartóka két oldalát géppel, vagy kézzel.
4. Apró lukat vágunk a boríték háromszögének a sarkába és abba részbe, amire ráhajlik.
5. Belefűzünk mindkét lukba egy saját festésű gyapjúfonalat (hehe, ez csak vicc volt), és masnit kötünk.
6. Jöhet a fog!

Mások nagyszerű és igényes megoldásai:

Ez egy gyönyörű Waldorf-tündér, a képet nem tudom betenni, itt a link.
Ez hasonlít az enyémhez, pedig esküszöm, nem lestem.

Ez meg egy valódi, kis méretű párna, ízlés szerint alakítható, az ötlet a lényeg, van leírása is:

Nemrég vettem egy DVD-t is, a Fogtündér kisegér címmel, ez egy elég hosszú és szövevényes animációs történet, nekünk tetszett.
Azt hiszem, ki is merítettem a témát, várjuk a harmadik fogat!

Crochet rocks!

És tényleg. A horgolás kikapcsol és bekapcsol. Vannak olyan dolgok, amik nagyon jól néznek ki képen, de nem állok neki, mert próbálom leszorítani azon tárgyak számát a környezetemben, amik nem használati tárgyak. Persze nem dobjuk ki a csak az esztétikai értékükért tartott dolgokat a vonatból, de az utazáshoz nincs rá sok szükségünk. A "simple home" gondolatnak ez is az egyik lényeges eleme: tisztítsuk le magunk körül a tárgyi világot, és a gondolatok is letisztulnak. Meg a lakás is jobban tisztul persze, ha kevesebb a porfogó. Kellemetlen, hogy ez előtérben van nálam, mint szempont, de nehéz másképp gondolkodnom, ha egy zsúfolt helyen járok, vagy csak képet látok róla, egyből az ugrik be, milyen baromi nehéz lehet ezt takarítani.
Ezért voltam szkeptikus a kőre horgolással kapcsolatban. Hasznosságban vetekszik a szalvétatechnikás kézműveskedéssel: szép-szép, de ha nagy izgalommal pislogva átadnék egy ilyet valakinek ajándék gyanánt, egy zavart félmosolyra számítanék: köszi a ... izét... szép...mi ez? ööö... sokáig tartott elkészíteni...? Szóval úgy kéne ajándékot is adni, hogy nem a saját nagyszerűségünket reklámozzuk vele, hanem próbálunk a célszemélynek örömet okozni.
De végre találtam apropót a projekthez: az oviban nagy népszerűségnek örvend a mogyigyűjtés: leszegett fejjel járnak körbe a kölykök és mogyoró után vizslatnak. Aztán leülnek a földre, és egy nagy kövön vagy a betonon egy tenyérnyi kővel megtörik, majd befalják. Már minden mogyi-fan gyereknek van saját ovisjellel ellátott törős köve.
Eljött hát az én időm! Délután körülnéztünk a kertünkben, és a kerti csap vízlefolyóját megszabadítottuk egy szép nagy ovális kőtől, közben elszánt harcot vívtunk Sári kutyával, aki azt gondolta, őt próbáljuk szórakoztatni, és igyekezett hálás közönségnek mutatkozni.
Aztán este Kamcsi az ölembe hajtva a fejét elaludt, én meg belekezdtem a sziklahorgolásba. Szegény szikla először egy sapit kapott, rosszul szaporítottam. Aztán orvosoltam a hibát és elkészült a kőruha.
Reggel meg a kakaó mellett várta az ovist, aki született nő, ezért rögtön keresett neki egy színben hozzá illő retikült. Az ilyennel szokták fejbenyomni a rablókat: azt hiszi, sminkkészlet van a lila virágos táskában, pedig féltégla. Mondtam is neki, hogy lécci ne ezzel szeretgesse meg Zolikát véletlenségből, használja a cuccot rendeltetésszerűen.
Íme a mű:

És a művésznő:

Néhány sziklahorgolós kolléganő alkotása:

Forrás

Forrás

Ehhez van leírás is, ha eltévednénk. Egyéb leírás innen letölthető.
Haszna tehát mi? Pont ugyanannyi, mint a WC-papír gurigából valamit készítésnek... Amely, megjegyzem, a blog legnépszerűbb bejegyzése... De miért, mondjátok, miért? Remélem nem ez volt a legértelmesebb hozzátennivalóm a világ dolgaihoz!
A kőhorgolás egyébként egy szerény kis YARNBOMBING. Ma a kő, holnap már a világ??? Igen, vannak ilyen motivált horgolók, akik körbehorgolják a szűk lakókörnyezetüket, ezzel sokak számára vizuális élményt nyújtva. Essünk tehát neki a köveknek, de állatokat ne kínozzunk!

(A yarnbombingról néhány gondolat itt)

Cellux

2010 enyhe telén a Cellux csoportnál jártunk, Barnus meg én, tehát épp ideje volt erről a nagyszerű időtöltésről beszámolni, mert megint tervezzük a dolgot.
Ők a Cellux:

Cellux Csoport vagyunk: Figyeljük a világot, a környezetünket, a társadalmunkat, embereket, állatokat, növényeket. Problémákat találunk és megoldásokat keresünk. A magunk eszközeivel igyekszünk a tudatosság, a fenntarthatóság, a felelős gondolkodásmód kérdéseit megvizsgálni és másokkal együtt gondolkodni ezekről.Alkotunk, tervezünk, javítunk, megpróbáljuk használhatóvá vagy újrahasználhatóvá tenni a minket körülvevő hulladékokat.  Újrahasznosítunk, kiállítást szervezünk, oktatunk, növényt ültetünk.

 Különböző workshopjaik vannak, mi onnan szereztünk róluk tudomást, hogy egy kedves ismerősömnél megláttam egy egyedi táskát - pelenkázótáskának használta - és megkérdeztem, ez mi és honnan jön. Kiderült, hogy a táskát ő készítette, egy egykori óriásplakátból. Gondoltam, ilyen nekem is kell. Elmentünk Celluxékhoz, befizettünk fejenként nevetséges 2.000 Ft-ot, válogattunk, szabtunk, és odaadtuk a varrólányoknak a cuccot összeállításra, mert hát az nem olyan egyszerű, már csak az anyag miatt sem. Rendkívüli élmény volt! A végeredmény meg szerintem szintén csudálatos lett.

Barnus egy decens kék plakátot választott, én alapnak egy Marlboro reklám lovásának pár négyzetcentijét, előlapnak pedig egy Szigetről származó jógás plakátot.
Cellux csoport természetesen a Facebookon is van, látogassátok meg őket.

Szülinapra zöldséget!

Kamillát meghívták élete első szülinapi bulijába, rendkívül boldog volt. Azt meg sem említem, hogy egy négyéves kislány milyen gondossággal készíti elő a megfelelő outfitet a rendezvényre, ez evidens.
Ami feladta a leckét, az volt, hogy milyen ajándékkal köszöntsük fel a szülinapos kislányt. Nekem viszonylag világos elképzelésem van arról, hogy milyen egy jó ajándék: meg kell találni az egyensúlyt két dolog között: a mi  ízlésünket, szándékunkat is tükrözze az ajándék, és az ünnepelt is örüljön neki, értékelje. Hiába akarnék én egy saját készítésű Waldorf-babát adni, ha a kislánynak csak Barbie-ja van, és lesokkolom egy puha, arcnélküli babával, amit bár éjszakákon át tökéletesítgettem, de mondjuk nem igazán tudok varrni. Ezzel csak azt értük el, hogy baromi elégedettek vagyunk magunkkal, viszont amit adtunk, öncélú volt. De Barbie babát sem akarok adni, mert bár a siker teljes lenne és senki nem nézni furán ránk, de az én gyomrom nem venné be.
A dilemmát úgy hidaltam át, hogy igyekeztem olyan ajándékot keresni, amitől Kamilla is úgy érzi, nagyon szépet adott Dórinak, hiszen ő is részt vett a készítésben, Dóri meg úgy érzi, hogy még nem volt ilyen játéka, de mivel 5 éves okos, ügyes kislány, egyáltalán nincs ellenére, hogy textilből készült ételekkel játsszon. Ja és persze én is jól jártam, mert úgy érzem, jól választottam - ennyi öncélúság belefér...
Persze mentünk már úgy is zsúrba annak idején Barnussal, hogy beszaladtunk a tescoba és vettünk egy LEGO izét, szégyelljük, mert nem éltük bele magunkat a helyzetbe, de akkor így sikerült, nem mindig volt erre motivációm és energiám.
Innen választottunk tehát ajándékot, egy J-N-SZ megyei készítőtől:

Ahogy említettem, Kamcsi is tevékeny részt vállalt az ajándék elkészítésében, de kénytelen voltam utólag "felöltöztetni": az alkotás napján gyönyörű nyári idő volt.

Tehát büszkén vittük az ajándékot a debütáló partira, reméljük, Dórinak is tetszett. Jó lenne, ha igazolná gyönyörűen kifejtett elméletemet :)