NYAKMELEGÍTŐ CSERE-BERE

Volt egy nagyon izgalmas Facebook-os kezdeményezés egy zárt csoporton belül novemberben. 60 kötős-horgolós kolléganő jelentkezett, a cél az volt, hogy az adminisztrátorok néhány megadott ismérv alapján kiosztották, ki kinek készít egy horgolt vagy kötött nyakmelegítőt ajándékba. Vagyis titkos volt, hogy kitől kapok én, és azt is csak én tudtam, hogy én kinek készítek. Több, mint 1 hónap idő állt rendelkezésre a küldetés teljesítésére. Én gyorsan elkészültem, mert annyira izgatott az új feladat. Aztán decemberben ezt a gyönyörűséget kaptam postán, egy számomra ismeretlen kolléganőtől, aki egy fantasztikus fonalból kötött nekem egy nyakmelegítőt. Sajnos ezt a mélylila színt lehetetlen volt fotózni, ezért készültek ilyen béna felvételek. A fonal az 1001 fonaltól származik, gyapjú-selyem keverék.

Ezt pedig én készítettem ajándékba, a fonalat is magam festettem hozzá, merinói gyapjú volt az alapanyag.

Remélem, lesz még ilyen alkalom, itt is köszönöm a szervezők önzetlen munkáját! Nagyon nagy öröm volt ezen együtt dolgozni.

FON, HORGOL, HORD

Egy jó hosszú munkának értem a végére. Volt egy gyönyörű gyapjú rovingom a Twisted Fiber Art fonalfestő manufaktúrától, de egy évig nem tudtam hozzákezdeni, mert még meg kellett tanulnom fonalat fonni. Nem állítanám, hogy ez megtörtént, de valami lett. Adrienntől kaptam kölcsön egy rokkát, azzal szerencsétlenkedtem össze annyi fonalat, amiből meg tudtam horgolni egy nyakmelegítőt magamnak. Ez a pár mondat néhány napnyi munkaórát fed le, pontosan nem tudom, nettó mennyi volt. Mindenesetre eladni nem tudnám, ha órabér alapján kellene számolni, de szerencsére nem is akarom.

Programajánló: A csillaghegyi Közösségi Házban február 2-án egész napos fonós nap, március 2-án ugyanott gyapjúnap!

KESZTYŰ

Még mindig készítem a karácsonyi ajándékokat, érzem én is, hogy baj van a time management készségemmel.
Lényeg az, hogy most készültem el még 2 ajándékkal, az egyik egy horgolt egyujjas kesztyű (a lila fonalat én festettem), a másik egy igazi Rebabás: egy régebbi gyapjú pulóveremből készült, a végére gyapjúfonalból horgoltam szárat. A kesztyűt egy nagyszerű minta alapján készítettem, azt gondolom, nem utoljára, annyira megtetszett.

Nemsokára jönnek a nyári képek...!

CSALÓKA ÁTMENETEK

Megfigyeltem, hogy majdnem olyan jó vagyok már az idióta bejegyzéscímek kitalálásában, mint aki a 80-as évek mozifilmjeinek magyar elferdítésein nőtt fel, ja, bocs, akkor már tudom, miért.
Szóval többször szóba került már, hogy fonalfestés témában a leginkább a hosszú átmenetes fonalak, ill. azok előállítása érdekel. Ez egy elég sokrétű dolog, kezdve azon, hogy a színátmeneteseknél főleg nem mindegy,  milyen hosszúságú az átmenetes fonal: az egyszínűeknél is idegesítő, ha elfogy, de az átmeneteseknél az is baj, ha túl sok a fonal az adott projekthez, mert nem jön ki rendesen a teljes szépsége.
Leegyszerűsítve, színátmenetes fonal lehet egyszínű (itt ugyanannak a színnek az árnyalatai haladnak végig a fonal hosszúságában, egyre halványulva/erősödve), vagy többszínű (2-5 szín is lehet akár), ennél az átmenet akkor a legszebb, ha egymásba folynak a színek, és jóóó hosszú ez a rész.
Azt gondolom a többszínűek esetében, hogy a mennyiség kiszámolásánál egyszerűbb, ha van olyan egyszínű fonalunk is, mint amilyen a színátmenetesünk valamelyik kezdő színe (attól függ, honnan nézzük, ahhoz képest kezdő vagy befejező szín), de vannak, akik ha maguknak festenek, szigorúan kiszámolják, egy adott projektben hány centinként váltakozzanak a színek, ez gyakorlatot és türelmet igényel (=nem nekem való).
Meg persze más a képe egy ugyanolyan színátmenetes fonalnak megkötve, vagy meghorgolva, sajnos megkötve pofásabbak, de ez csak addig lesz sajnos, amíg meg nem tanulok kötni.
Egyik kedvenc fonalfestőmről már írtam, ott van minden hivatkozás.
Most a "szegény ember színátmenetes fonalát" szeretném megmutatni, ami a várakozásokkal ellentétben nagyon szép lett, a fonal a múltkori festős szeánszon készült. Azért ez a neve, mert ez egy kicsit csalós: valódi színátmeneteset készíteni ennél sokkal nehezebb.
Egy külföldi kolléganőnek is van egy leírása erről a módszerről, magánvéleményem, hogy az ételfestékeket egyáltalán nem akarom fonalak festésére használni, vannak természetes növényi festékek (ezt még nem próbáltam, és furcsa módon nem is vonz egyelőre), és speciális, gyapjúhoz való festékek, én ezzel dolgozom.
Rövid leírás:
1. Feltekertem a fonalat (ez egy egyágú merinói gyapjúfonal volt) gombolyaggá a tekerőmmel (yarn winder)

2. Beáztattam ecetes (vagy citromsavas), enyhén mosószeres (gyapjúmosószer) meleg vízbe 1-2 órára, meg is nyomkodtam, hogy jól átitassa a víz
3. Elkészítettem egy edényben a kívánt színű festékes vizet (ecetet teszek bele a fixáláshoz), kb. 5 literes a fazék, lényeg, hogy ellepje a gombolyagot.
4. 100 Celsius fok alatti hőmérsékleten tartva a vizet, 45 percen keresztül fixáltam a színt a fonalon, én többször meg is nyomkodtam, hogy a belsejébe is jusson festék, bár azt tudni kell, hogy amint a gyapjú érintkezik a festékkel, magába szívja, és onnan már nehezen jut beljebb, szóval inkább az elején nyomkodjuk, utána úgyis már csak fixálás miatt "főzzük".

5. Hagytam kihűlni a vízben, majd még mindig gombolyag formában, átöblítettem, kis gyapjúmosószeres vízzel átmostam, és kitettem száradni először gombolyag formájában, majd a motolla és a gombolyító segítségével megdolgozva motringként szárítottam tovább.

6. Amikor megszáradt, megint gombolyaggá tekertem, ekkor látszott először, hogy ebből lesz valami.

7. Meghorgoltam sapkának, de mivel rosszul számítottam ki a hosszúságot (fene se számolta), nem jött ki teljesen a sapkán az árnyalat változása, de kiszúrtam vele: a sapka virágot is kapott, na, az a legsötétebb része.
Zsuzsi barátnőmnek lett belőle vékony téli sapka születésnapjára, de a modell, mint mindig, Kamilla volt:

Fonalakról is van egy Pinterest gyűjteményem, abban is található sok festési módszer, lehet kísérletezni.

MEGSZÜLETETT, ÖRVENDJÜNK

Törzsünk új taggal bővült, Tomi megszületett. Egyszer talán majd leírom, ki kinek a kije, de érdekes-e ez egyáltalán egy olyan szemlélet mellett, ami bár nagyra értékeli a vérségi kötelékeket, azt vallja, hogy törzset magunk is létrehozhatunk, akár interneten keresztül is meg lehet találni azt, akit befogadnál a saját törzsedbe. Ehhez nem árt elvonatkoztatni azoktól a berögződésektől, amik szerint inkább hagyjunk mindent úgy, ahogy volt, a mi családunkban ez nem szokás, végül is sokak túlélték már a boldogtalanságot.
Pedig az élet szép, és alakításában aktívan jó részt venni. Új baba született, igyekeztem méltón megünnepelni, varrtam neki saját flanell babatakarót és horgoltam sapkát.
A takaró és a sapka is teljes egészében pamutból készült. Isten hozott, Tomi!

I'M SPINNING AROUND

Mert nekem mindenről egy zene jut eszembe, pedig nem is szoktam zenét hallgatni, szóval nem is értem.
Új játékom van, rokkán tanulok fonni, stílusosan Ariadnétól. Neki, Waldorfos szülő és tanár lévén, életforma, nekem kirándulás. Próbálnám leírni, miért jó, de nem tudom megfogalmazni, egy dolog jut eszembe, mióta horgolok, varrok, meg ilyeneket csinálok, minden másban is kitartóbb és türelmesebb vagyok. Közben pedig elmerülök, és amikor visszajövök, minden kisimul. Tiszta trip.
Rokkázni meg kézi orsón fonalat fonni folyamatosan lehet tanulni Adrienntől a Csillaghegyi Közösségi Házban, most már folyamatosan vannak ilyen alkalmak, napok, én már háromszor voltam, bár Óbuda nekem a világ másik felén van. Inspiráló és megnyugtató már maga a környezet is: a fonás a Közösségi Ház udvarán, egy külön kis épületben van, ami meg úgy néz ki, mint egy falusi kunyhó, berendezéssel együtt, igazán hihetetlen, de valóban így van...
A fonás nem egy termelékeny tevékenység, hogy villogjak ilyen szakszavakkal, végül is, akinek papírja van róla, ugye. De nem is azért csináljuk, mert azonnal sikerélményt ad és őrült mennyiséget tudunk gyártani (persze aki ezzel foglalkozik egész nap, ő már tud őrült mennyiséget készíteni), hanem mert... Ugyanazért, amit nem tudtam fentebb megmagyarázni. Még az is lehet, hogy nekem is lesz egy működőképes rokkám... Nem egy olyan hiperszuper, de elvileg működni fog, meglátjuk. Adrienn mellett még egy lányt ismerek, aki igényesen és ízlésesen dolgozik a témában, ő Zsu, blogja itt található.
A képek:

Nem vittem két öltözet ruhát, ez két különböző alkalom volt. Erről mondjuk eszembe jut, hogy a legelsőről fel sem tettem képeket, na majd legközelebb.
A legutóbbi napon már egész értékelhető lett a végeredmény, úgynevezett effektfonalat gyártottam, de ezt csak én neveztem úgy, a világon senki más nem nevezné úgy, mert az effektfonal lényege, hogy direkt és gondosan megtervezetten egyenetlen, az enyém meg gyakorlatlanságból...
Ezt még az a tény is súlyosbította, hogy egy kicsit elcseszett színű saját festésű szalaggyapjút vittem hozzá, és megkoronáztam azzal, hogy két tökéletesen össze nem illő színt cérnáztam össze. Azt lehetne sejteni, hogy innen nincs tovább, de van: a két színt még késztermékké is horgoltam. és a meglepetés a végén: állati laza hippisapkát csináltam Kamcsinak belőle...

EVOLUTION

Még múlt év végén belebotlottam egy olyan honlapba, amiből elég nehéz volt kikeveredni. Fonalról van szó. Sokat voltam fonalközelben az utóbbi években, de bevallom, nem nagyon érintett meg elég hosszú ideig a fonalak világa. Aztán lassan bekúszott a tudatomba, és jó szokásom szerint mindent elolvastam a témáról, ami elérhető volt a neten. Mostanra már kialakult a preferenciám ezzel kapcsolatban: Kizárólag természetes alapanyagú fonal érdekel (gyapjú vor allem), azon belül pedig a színátmenetes fonalak.
Megismerkedtem (kicsit távolról, de folytatása következik) a gyapjú fonásával Adriennél, de rokkával még nem próbáltam, csak kézi orsóval, de azt inkább meghagyom kis színes hírnek, így nem lehet normális mennyiségeket készíteni, szóval meg kell tanulnom rokkázni.
Aztán lassan megtanultam horgolni. Mondanám, hogy ipari mennyiségben, de ismervén egy valóban ipari mennyiségben horgoló kolléganőt, Ronit, nem mondom. Ő a példaképem horgolásilag. Is. 
Továbbá beleszerettem a fonalfestésbe... (Adrienn segítségével ezt is lehet tanulni, mostanában is lesznek időpontok Csillaghegyen).
Érdekes módon egyelőre egyáltalán nem érdekel a természetes alapanyagokkal történő fonalfestés, macerásnak érzem, de tetszik a végeredmény. Két magyar lányt ismerek, aki így fest fonalat, az egyik Katbo, a másik Görgina.
Ez most azért lett ilyen rövid, mert ha hosszú lett volna, nem lenne vége. Gyakorlatilag az elmúlt 1 évem a horgolásról és a fonalakról szólt.
A horgolással kapcsolatos képeket, leírásokat, inspirációkat a horgolós Pinterest albumomban gyűjtöm.
Ez az egyik leginspirálóbb képem:

Természetesen gyapjúval, fonalakkal, fonalfestéssel kapcsolatos Pinterest albumom is van... Kedvenc képeim:

Nem rendes gyűjtő, akinek nincs Flickr albuma. Ez az én horgolós, fonalas Flickr-om, ahova a saját készítésű cuccokat töltöm, egy kép ebből is:

Ez pedig a saját festésű fonalak Flickr gyűjtőalbuma, egy kép innen:

Ebből talán ki is derült, hogy miféle fonalak a kis kedvenceim: a színátmenetesre festettek. Kérték páran, hogy írjak postot fonalfestésből, de nem szívesen írok le olyasmit, amiben még nem értem el a kívánt szintet. Persze ha forrás megtalálásból kellene bejegyzést írni, az menne. Az említett fonalas Pinterest albumom rengeteg fonalfestési tipp van, de biztosíthatok mindenkit, hogy az a technika, hogy hogyan kell nagyobb mennyiségben, optimális befektetett energiával megismételhető színűre festett fonalat gyártani, az SEHOL sincs leírva vagy lefilmezve. Szóval ha megtudom, én sem fogom leírni, hehe. Nem (csak) önzőségből, hanem azért, mert sokféle megoldás létezik. A célkitűzésem az, hogy két kedvenc fonalfestős oldalam alkotásait valaha megközelítsem a műveimmel. Közös bennük, hogy gyakorlatilag megfizethetetlenek számomra de sokat lehet tanulni tőlük.
Az egyik ilyen, amire korábban akadtam, a Twisted Fiber. Az ő színátmenetes fonalukról, az Evolution-ról kapta a nevét a bejegyzés. Amíg végigolvastam, hogy hányféle fonalra, vastagságra és változatban készítik (fonalat és rovingot is festenek), elfáradtam. Egy példa a színátmenetre:

A szép színátmenet lényege, hogy harmonizáló színek legyenek, amelyek finoman úsznak át egymásba. Úgy is lehet átmenetet festeni, hogy egyszer csak más színű lesz a fonal, de az nem nagy varázslat, annyi az előnye, hogy nem kell másik színű gombolyagot bekapcsolni a munkába horgolás vagy kötés közben. Na, ezt a legnehezebb festeni. Előnye, hogy nagyon egyedivé tesz minden munkát (leginkább az egyszerű kötött cuccon mutat jól), hátránya, hogy nehéz kiszámolni, mihez mennyi kell, és kitalálni, hol fog megjelenni a színátmenet a munkánkban. Ezért érdemes ezekhez kiegészítő színt használni, vagyis az egyik színből, ami van a színátmenetesben, nagyobb mennyiséget venni/készíteni.
"Self striping"-ot sokkal könnyebb festeni, mármint technikailag, ennél váltakoznak a színek, nekem az tetszik, amiben minél kevesebb van. Hasonlót kezdő fonalfestők is tudnak készíteni. Hasonlót...

Nagynéném jóvoltából én is horgoltam ezt-azt a Twisted Fiber fonalból.
Egy Seraphina kendőt:

Egy sapkát (ezt már csak maradékokból) és egy nyakmelegítőt:

Van még egy Rovingom, amiről azt képzelem, hogy egyszer saját kezűleg fogom megfonni...

A másik kedvenc fonalfestőm a Yarnista. Két dolog miatt szeretem: az egyik, hogy utánozhatatlan színeket alkot, a másik, hogy baromi vicces. A blogja rendkívül szórakoztató. A fonalai pedig... gyönyörűek. Halkan jegyzem meg, hogy szerintem nem véletlen, hogy színváltós fonalakat fest, mert mint említettem, ezek az egyszerűbben megfesthetők, mármint a színátmeneteshez képest. Amúgy igazi WAHM (work at home Mom), aki most várja negyedik gyermekét, és egyedül építette fel az egész festősdi bizniszt. Múltkor olvastam, hogy most adta el a kb. 6.500-as számú fonalgombolyagot (ami 100 gramm). Egyik kedvenc színem Eilin, fonalként, majd megkötve:

Hm. Azt hiszem, a post elején azt írtam, hogy rövid leszek. Nem sikerült...