TYÚKOKKAL SUTTOGÓ - NYÁR 2012

Szentdomonkoson persze megint jó volt minden, de erre is számítottunk, erre vártunk. Kicsit mindig elgondolkodtat, hogy mi itt falun csak kirakatfalusi életet élünk, és valahogy nem normális dolog az, hogy az embernek egy évben csak ennyi hivatalos szabadsága legyen, hogy csak 1-2 hetet tud együtt tölteni a családjával. Persze ha itt élnénk, nem semmittevésből állna az egész napunk. Nem kergetnénk nagy izgalommal elszökött tyúkokat, főleg nem ölelgetnénk őket, mint ahogy a nagy örömömre nemrég felfedezett blog szerzője, Shannon (Radical Homemakers) írja, mennyire nem a tyúkölelgetés fejezi ki azt, amilyen életet ők élnek, de az újságok, akik írnak róla, ezt az illusztrációt szeretik legjobban. Ő meg hagyja, de azért jelzi, hogy ez egy kicsit nevetséges: a napjaikat jobban jellemzi a boldog káosz, amiben inkább a fésületlen haj és a disznótrágyás kalap a szokásos kép.

There are plenty other realistic images that symbolize the freedom and self-reliance in my family’s life: Saoirse with dirty hair doing homeschool in her pajamas and a tiara, free from the ridicule of school girl cliques; Ula wearing a tu tu with no underpants because no one is around to tch tch; me bra-less in the kitchen hacking up beef fat for the rendering pot in a pair of work pants threadbare in all the wrong places; a shot of my butt sticking up in the air as I crawl along the ground marveling at the first spears of asparagus in spring; Bob in a stinky t-shirt with his scythe, slashing through the weeds that grew up around our raspberries while we were busy processing chickens, going to our farmers’ market and swimming in the pond; My dad in a droopy hat covered with pig shit; My mom in a seed cap trying to get a border collie to obey her command; piles of neglected laundry because no one really needs to wear anything clean anyhow; un-mowed grass; beat-stained countertops; dogs licking dishes; dirty bare feet, messy beds surrounded by piles of books; unfinished knitting; toilet paper art; paint-splattered craft tables spilling over with drawings, feathers, acorns, rocks, crayons, glue, yarn, buttons, beads and dried clay. These are the images of my family’s self-reliance, of our joy and happiness.

De addig is, amíg beszerzünk egy disznótrágyával borított szakadt kalapot, kicsit nyaraló, gondtalan főnemest játszunk: az elégedett lézengés a program, és ez nekünk egyre jobban megy, mint egy Woodhouse könyvben. És könnyen el tudnék képzelni egy szobalányt, aki a verandára utánam hozza a reggeli kávémat, amíg én végzek az aznapi könyvemmel.
A napi rutin félelmetesen hasonlít az összes Szentomin töltött napra, csak abból látszik, hogy múlik az idő, hogy a gyerekek megint sokkal öregebbnek néznek ki.
Az idei fénypont az eltévedt tyúk és a munkavédelmi oktatásról hiányzó hirdetőtáblafestő volt:

 A nyaralásunk képekben:
Utánam srácok, vár egy új nap:

Újabb barátok, újabb varázslat.

 Utánam, srácok, jó a játék,

 De mi komolyabbat szeretnénk.

 Utánam, srácok, rajta, srácok,

 Mások vitáznak, mi legyünk vidámak.

Valóra váltjuk álmainkat,

 Megmutatjuk a világnak!

 Játszótéren nem csak a hinta van,

Jól tudom rég,

Korlátok közt unom az életem,

Mást szeretnék!

Utánam, srácok, rajta, srácok,

Mások vitáznak, mi legyünk vidámak.

Valóra váltjuk álmainkat,

Megmutatjuk a világnak!

MEGSZÜLETETT, ÖRVENDJÜNK

Törzsünk új taggal bővült, Tomi megszületett. Egyszer talán majd leírom, ki kinek a kije, de érdekes-e ez egyáltalán egy olyan szemlélet mellett, ami bár nagyra értékeli a vérségi kötelékeket, azt vallja, hogy törzset magunk is létrehozhatunk, akár interneten keresztül is meg lehet találni azt, akit befogadnál a saját törzsedbe. Ehhez nem árt elvonatkoztatni azoktól a berögződésektől, amik szerint inkább hagyjunk mindent úgy, ahogy volt, a mi családunkban ez nem szokás, végül is sokak túlélték már a boldogtalanságot.
Pedig az élet szép, és alakításában aktívan jó részt venni. Új baba született, igyekeztem méltón megünnepelni, varrtam neki saját flanell babatakarót és horgoltam sapkát.
A takaró és a sapka is teljes egészében pamutból készült. Isten hozott, Tomi!

KERESZTELŐAJÁNDÉK

Unokahúgom második kisfiának a keresztelőjén jártunk Balatonon Kamcsival. Kicsit gondolkodtam az ajándékon, vagyis inkább reménykedtem, hogy az ezüstkanál meg a feliratos gyertya már kiment a divatból, mert azt röhögés nélkül nem tudtam volna átadni, nem tehetek róla, nem értem az ilyen hagyományokat, hogy ez miért is lenne jó egy kisgyereknek. De aztán megnyugodtam, mert kiderült, mindenki játékot vitt, szóval fejlődésben van a téma, csak én voltam tájékozatlan, kevés keresztelőre járok.

Kamcsi a szokásos cuki formáját hozta, tudom, hogy mindig nagyon figyel, és felteszi a kérdéseit, hogy bővítse az ismereteit, nos, ez a pillanat most akkor jött el, amikor a református templomban a pap valami hihetetlen régies nyelven beszélt olyan tartalmakról, hogy bár koncentráltam, nem értettem az egészet (magyarul volt amúgy). De Kamcsi értette, mert a közepén a kis csilingelő hangján feltette a kérdést, Mama, ki az az Isten? Miután mindenki kikuncogta magát, biztosítottam felőle, hogy később elmondom, bár van nálam autentikusabb forrás is. Még két fontos momentum volt, az egyik, amikor az iránt érdeklődött, hogy mi az az innivaló, amivel leöntik a baba fejét, illetve az, hogy közölte, nagyon kell pisilni.
Az Isten-kérdést próbáltam annak a szülőnek a tudatos komolyságával megbeszélni, aki bár nem tudja, és nem gondolja, hogy ezt bárki meg tudná mondani hitelt érdemlően, de meghagyja a lehetőséget, hogy a gyerek gondoljon, amit szeretne erről, szóval valami olyasmit beszéltünk, hogy sokak szerint Isten az, aki miatt itt minden van a Földön, és aki mindenben benne van, az emberekben, állatokban, növényekben, legalábbis én így hallottam.
Ajándékba egy bébiplüss babajátékot adtam, ezúttal a gyapjút kihagytam belőle, hogy egyszerűbb legyen mosni.
A játék készítésének rövid és egyszerűsített leírása:
1. A fej elkészítése: duplán hajtott keskeny csőgézbe mosható tömőanyagot tömtem, megfelelő keménységű golyót kialakítva, a fej alját erős cérnával elkötöttem, a fennmaradó, fej alatti csőgézdarabba is tömőanyagot tettem, hogy ne csak egy fej legyen, és azt is bevarrtam. A szem vonalában vízszintesen elkötöttem, hogy az arc kialakuljon. Baba testanyagból egy megfelelő méretű, kicsit formázott darabot oldalt és az alján végigvarrtam, a teteje nyitva marad. Testanyagot kifordítottam, alulról belehúztam a csőgézes fejet és vállrészt. Az anyagnak jól rá kell feszülnie az alsó rétegre. A fej tetején szépen bevarrtam. Szájat, szemeket kihímeztem, a fej hátulján legyenek a csomók.
2. Sapka készítése: hozzámértem a fejet a sapka anyagához (bébiplüss), bébiplüsst színt színnel összeforgatva hosszan mérve (egy kb. egy magas háromszög, elnézést a matekosoktól) összevarrtam úgy, hogy legyen egy kis visszahajtás azon a részen, ami az arc körül van. Kifordítottam, láthatatlan ötléssel rávarrtam a fejre.
3. "Test" készítése: a címkéket (szép maradék pamut anyagok) levágtam hosszúkás téglalap alakúra, 3 oldalát összevarrtam, kifordítottam, levasaltam. Kivágtam 2 bébiplüss négyzetet (méret látható a képen), az egyiket színével felfelé lefektettem, és rátettem a címkéket úgy, hogy befelé nézzenek. Rágombostűztem, levarrtam csak ott, ahol a címkék vannak. Utána rátettem a másik bébiplüsst színével befelé, végigtűztem gombostűvel, és végigvarrtam úgy, hogy ez a varrat picivel beljebb legyen, mint az előző, nehogy kilátszódjon, amikor kifordítom. Ugyanis az egyik sarkánál kell hagyni egy kis lukat, ide kerül majd be a fej.
4. Összeállítás: A fejet belehelyeztem a testbe és láthatatlan öltéssel rögzítettem, többször. Kisbaba kezek fogják húzkodni...
Mivel én is utálom a szöveges tutorialokat, legközelebb képeket is készítek.
Minden anyagot be szoktam varrás előtt avatni (kimosom, kivasalom), hogy utána ne legyenek meglepetések az első mosásnál.
További képek a játékról és a keresztelőről:

TOOTH FAIRY

Nem emlékszem rá, hogy az én gyerekkoromban lett volna fogtündér, de az én gyerekkoromban ugye még kerék sem volt az autókon, szóval ez nem mérvadó. Mindenesetre erősíti ezt a tündér-varázslat-fantázia-angyal vonalat, amire meg minden gyereknek (felnőttnek) szüksége van, ezért én ezt támogatom. Bár egyik kedves blogom (amiről majd még írok, mert nagyon érdekes, ez a Radical Homemakers honlapja) legújabb bejegyzése pont arról szól, hogy elmondja egy erdei sétán a kislányának, hogy nincs se Mikulás, se húsvéti nyúl, se fogtündér, de az egy jóval nagyobb kislány, és ez a téma nagyon szépen, finoman van leírva, persze az "eljárással" és annak értelmével lehet vitatkozni...(részlet a bejegyzésből)

“Mom!” She exclaimed, “Why are you telling me all this?” Upholding cultural myths can grow tiresome for parents. Prattling on to our kids, pretending to believe things we don’t may seem charming at first, but after a while, it makes me feel like a liar. But that’s not the full reason for my disclosure. My heart was open, and there was no closing it at this point.
“Because there is real magic in this world, Saoirse,” I rushed on, tears coming to my eyes as I went on, “And I’m afraid that if you believe that things like Santa Claus, the Easter Bunny and the Tooth Fairy are real because I told you, and then someone else tells you that they aren’t, that you’ll think the other things we believe aren’t real, either.”

 Tehát saját meggyőződésből van most már fogtündérünk is, aki immár a 2. fogat vitte magával, és ahogy olvastam, olyan kultúrkörben, ahol ennek hagyománya van, pénzt hoz, de saját hatáskörben én ezt megváltoztattam "kis ajándékra". Ez mindegy, mi, kicsi legyen és jelzésszerű, a lényeg az, hogy egy kis bigyuszba betesszük a fogacskát, a párna alá rejtjük a foggal együtt, reggelre a fogtündér elviszi azt, és hoz helyette ajándékot. Namármost, volt némi diszkusszió arra vonatkozóan Kamcsival, hogy akkor most vajon a fogat kiveszi-e a tartókából a tündér, és a tartókát otthagyja, ÉS ad ajándékot, vagy tartókástul viszi el a fogat ÉS hoz ajándékot, továbbá az elvitt fogaknak mi lesz a további sorsa. Huh, de nehéz saját mitológiát gyártani...
Végül arra jutottunk, hogy vélhetőleg úgy van ez, hogy a tündér elviszi a tartókát, benne a foggal, valahol, egy helyen, ahol lakik, összegyűjti, és ha mind a 20 kiesett, egy csomagban visszaszolgáltatja az egészet az immár csontfogakkal rendelkező alanynak. Ez 20 tartókát jelent. Akkor gyártunk 20 tartókát, nincs mese. Vagyis van.
Persze, másokat is foglalkoztat ez a téma, ezekből a megoldásokból is linkelek, de előbb íme az érintett tündérke, és a fogtündér-fogtartókánk, a kettes számú:

Kicsit nagyképűen tutorialnak is nevezhetném az elkészítésének a leírását:
1. Levágunk egy kb 11 cm hosszú és 4 cm széles gyapjúfilc anyagot, esetleg cikk-cakk ollóval. A tartóka 4x4 cm-es lesz így, a maradék 3 centis részt pedig háromszög alakban vágjuk le, és összehajtjuk, mint egy borítékot.
2. Az egyik 4x4 cm-es részre rávarrjuk a fogat, a következőképpen (mivel ez filc anyag, ennél mindegy, hogy színe vagy visszája): találomra rajzolunk egy papírra egy fogat, nekem elsőre sikerült. ezt kivágtam, és átrajzoltam egy mindkét oldalán ragasztós papírfóliára (Vliesofix) és magára a filcre is. Egyből a Vliesofixre is lehet rajzolni, aki bátrabb grafikus. Mivel ez vasalással rögzül, rávasaltam a fog-filcre, lehúztam a másik oldaláról a papírnak a fóliát, majd a tartókára is rávasaltam. Ez csak a rögzítéshez kell, ezt utána körbevarrtam varrógéppel, a legkisebb cikk-cakk öltéssel (vagy kézzel).
3. Összevarrjuk a tartóka két oldalát géppel, vagy kézzel.
4. Apró lukat vágunk a boríték háromszögének a sarkába és abba részbe, amire ráhajlik.
5. Belefűzünk mindkét lukba egy saját festésű gyapjúfonalat (hehe, ez csak vicc volt), és masnit kötünk.
6. Jöhet a fog!

Mások nagyszerű és igényes megoldásai:

Ez egy gyönyörű Waldorf-tündér, a képet nem tudom betenni, itt a link.
Ez hasonlít az enyémhez, pedig esküszöm, nem lestem.

Ez meg egy valódi, kis méretű párna, ízlés szerint alakítható, az ötlet a lényeg, van leírása is:

Nemrég vettem egy DVD-t is, a Fogtündér kisegér címmel, ez egy elég hosszú és szövevényes animációs történet, nekünk tetszett.
Azt hiszem, ki is merítettem a témát, várjuk a harmadik fogat!

SZIGET

a nyugalomé. Nem mintha állandó lakhelyünkön idegesek lennénk, de azért egy hely, amihez a hétvége és a nyaralás kapcsolódik, akkor is varázslatos lenne és szép emlékek kapcsolódnának hozzá, ha állandóan esne az eső, amikor odamegyünk. Szóval felavattuk a 2012-es évet Szentdomin, előzékeny falu, jó idővel várt megint. Mit is lehet itt csinálni? Tökugyanazt, mint mindig, és közben elégedettnek lenni.
Sátorozni a kút mellett:

Rajzfilmet nézni a konyhában:

Velneszfürdőt venni a kertben, kilátással:

Csodálkozni, hogy tényleg működik a komposztálás, és még egy egész dinnye is földdé válhat 1 év alatt:

Locsolni a tökmindegymit:

Mosni és teregetni és közben nem kiborulni, hogy ezzel megy el az időnk, miközben annyi más jobb ötletünk is lenne:

Pucéran lépcsőn kajálni:

Rejtvényt fejteni Apával (és azt hinni, hogy a Borsodi zéró alkoholnélküliséget jelent, gyereknek adni, aztán rájönni, hogy cukornélküliséget jelentett) :

Rádöbbenni a varrógép lecsutakolása, felszerelése, tanulmányozása és az anyagok, cérnák előkészítése után, hogy a Naumann talp nem kompatibilis a Toyota talppal. Varrógépet csalódottan elpakolni.

Ehelyett olvasni.
Elkezdődött az idény.

A KLUB - "És ti mennyire vagytok alterok...?"

Volt egy Klub. Úgy hívták, Budaörsi Babahordozó Klub. 3 évig szerveztem, minden hónapban egyszer, általában szombaton kerül rá a sor. Az idők folyamán több helyszínen is működött. Olyan sok mindent elmondtam már róla, hogy nem sok szó maradt, ezt is csak mementónak szánom: volt, és fontos volt, büszke vagyok, rá is, meg az utóéletére is, meg azokra, akiket inspirált. Az első Babahordozó Klub volt Magyarországon, 2008. márciusában találkoztunk először, néhány anyuka, néhány gyerekkel. Képes beszámolók még az ősklubokról itt,  itt, itt és itt.
Az "újkori" Klubokról pedig beszámolók itt, itt, itt és itt.
Szép idők voltak, sokan még ma is visszavárják, de a múlt maradjon csak a helyén, az emlékeinkben.
A Mamami fórum adott otthont a virtuális szervezéseknek, olyan sok minden volt... Minden hónapnak volt szervezős topikja, kajahozós topikja, hordozókölcsönzős topikja, fotóstopikja, ... Idétlenségtopikja is:) Gyűjtő itt.
Nehéz elmondani, mit is jelentett ez a havi kis összejövetel. Kívülről valószínűleg teljesen hülyeségnek tűnik, hogy egy csomó ember elöl, hátul babával tart egy ilyen rendezvényre, de mondhatom, ezek tökéletesen ideológia- és sallangmentes találkozók voltak mindig is, amit sokan vártak, ahol jól érezték magukat. Azóta rengeteg helyi Klub alakult, és működik nagy sikerrel. Régen még a legtávolabbi városból, sőt külföldről is eljöttek, hogy részt vehessenek rajta. A legtöbben akkor voltak, amikor mintegy 200 főt számoltunk a kiadott tombolajegyek alapján.
Azt hiszem, talán az volt a szép benne, hogy spontán dolog volt, amit ennek ellenére nagyon nehéz volt koordinálni, és nagyon sok munkát adott. Önmagát építette, nekem meg keretek közt kellett tartanom, amennyire lehetett, de az a sok érdek nélküli lelkesedés (meg néhány érdekes :D) tartotta életben, és fejlesztette tovább. Még mindig nem mondtam, miről is van szó, ugye? Hát azért, mert nem tudom leírni. Túl sok minden volt. Pionírság, program, barátság, kikapcsolódás, összefogás, olyasmi, aminek van értelme.
Rengeteg fotóm van 3 év klubjairól, be sem lehetne tenni, olyan sok, néhányat mégis kiválasztottam: vagy egy hangulatot tükröz, vagy jó visszaemlékezni rá. Én ezzel zárom le ezt a gyönyörű időszakot:

Egy bejegyzés erejéig változtatnék a szokásomon, miszerint nem animáljuk mesterségesen a kedves olvasókat, és megkérek minden érintettet, ha van kedve, írja meg itt megjegyzésben, vagy a Rebaba FB oldalán, hogy mire emlékszik szívesen a Klubbal kapcsolatban!