Mindennapi kenyerünket - DNK 1,5

Durva ez a sok plágium, mi? Szellemi termék csórás... Szerencse, hogy ezúttal saját magam figyelmét kell felhívnom arra a tényre, hogy ez a cím már volt egy másik blog bejegyzésének címe. Kopirájtot meg viszonylag nehéz bejegyezni két szóra, bár lehet, hogy menne, csak drága. Mint az egyik futárszolgálat szolgáltatása, akikkel a minap beszéltem: fontos lett volna, hogy odaérjen egy dokumentum Moszkvába másnapra, erre végigtelefonáltam az összes ezzel foglalkozó céget. Mindegyik csak 2 napra vállalta, de az egyiknél az ügyfélszolgálatos lány olyan aranyos volt, hogy felajánlotta, hogy van egy különleges szolgáltatásuk, a küldeménnyel felültetik az egyik kollégát egy menetrend szerinti repcsire, és így ott van 1 napon belül a cucc. Csak 1,5 millió forint lenne a költsége... Mondtam, hogy nagyon kedves, de a küldemény értéke mintegy 538 Ft, telefonálok, ha a Jeruzsálem-gyémántot szándékozom feladni. Félreértés ne essék, tényleg értékeltem az erőfeszítését.
Visszatérve a mindennapi kenyerünkre: ahogy elnéztem, épp 3 éve sütöm ezt a fantasztikus kenyeret, és még mindig odavagyok érte. Már nem próbálom variálni, marad a bio fehérliszt, nem cserélem fel egy kis ezzel, egy kis azzal. Rendkívül nagy nehézségekbe ütközik az összeállítása: össze kell mindent keverni, lefedve kelni hagyni 1,5 órát és előforrósított tűzálló üvegtálban 35 percet fedővel, 10 percet fedő nélkül sütni 220 fokon légkeveréses sütőben. A lenti híres bácsi vaslábasban csinálja, és az enyém folyósabb szokott lenni (mert ő a 12 órás kelesztésűt csinálja), de tökmindegy, sikerülni fog! Jellemzői: kívül ropogós, belül illatos és puha. Tehát:



DAGASZTÁS NÉLKÜLI KENYÉR 1,5 ÓRÁS KELESZTÉSSEL (DNK 1,5):
Hozzávalók: 750 dkg BL55 Bio fehérliszt, 1 EK szárított, vagy 3 dkg friss élesztő, 1 EK só, 4 dl melegvíz, 2 dl tej, 1 EK méz
Mit csináljunk vele: Keverjük össze (robotgéppel vagy fakanállal,tökmindegy), lisztezzük meg a tetejét. Kelesszük a tésztát konyharuhával letakarva 1,5 óráig ugyanabban az edényben. Melegítsük elő a sütőt (légkeveréses) 220 fokra. Ehhez a kenyérhez fedeles edény kell, jénai vagy vaslábos. Én jénait használok, nem kell vajazni és lisztezni, mert ha betesszük az üres jénait előmelegíteni, nem fog hozzátapadni. Meg mosogatni sem kell utána, nem egy utolsó szempont... Tegyük bele a  hajtogatott tésztát (ld. video! lisztes deszkán hajtogatni, hajtással lefelé helyezni a jénaiba - ha elmarad, akkor sincs baj) az edénybe, süssük lefedve 30 percig, fedő nélkül meg további 10-15 percig. Ha szép barnára sült és szétrepedezett a teteje, akkor kész.
Ez a változat tömöttebb lesz, mint a DNK eredeti, hosszan kelesztett változata, mert itt nincs idő a lukacsosodásra. Viszont ugyanolyan ropogós...
Művészes képek "how it's made":

Nem olyan, mintha Martha Stewart-tól nyúltam volna a képet??? Süssetek!

A mosogatás művészete

Remélem, ezt senki nem vette komolyan, ilyen nincs. Attól, hogy egy gyönyörű, horgolt mosogatóronggyal dolgozunk, nem lesz élvezetesebb a mosogatás. Szóval ne is innen közelítsük meg a kérdést.
Gondoljunk inkább arra, hogy mennyivel ízlésesebb, ha valaki más egy gyönyörű horgolt kis dörzsi-izével pucolja az edényeinket, mint amikor az Azúrban vásároljuk meg a szivacsot, aztán jól kidobjuk utána. Azúr, mi? Hányban születtetek?
Képzeljük el, hogy egy zacsinyi Swifferrel meg Domestossal felszerelkezve megyünk vendégségbe, és kedves mosollyal átnyújtjuk a házigazdának: jó munkát! Nagy népszerűségre tennénk szert vélhetőleg. De mi lenne, ha a házimunkához szükséges felszerelésekből olyan kis csomagot állítanánk össze, ami tényleg ízléses és környezetkímélő? Nem ciki egy olyan összeállítást ajándékként elképzelni, amiben van egy kis ökomosószer, egy horgolt mosogatószivacs, egy szappanruha meg egy horgolt edényfogó.

Hát nem szépek? (Forrás és Forrás)

Itthon is egyre többen vannak, akik szerint ez nem hülyeség, és szívesen használnak ilyesmit. És szerencsére vannak, akik ezt el is készítik... Az én kedvencem Roni, akit nem lehet egy mondatban bemutatni, ezért még sokszor fog szerepelni. Ő MINDENT horgol, olyan sebességgel, hogy az ember beleszédül. Természetesen szappanruhát is, de ez a legkevesebb...

A nem mézeskalács ajándék története

A kisebbik gyermek is befejezte a bölcsit, és szerinte felnőtt lett, pontosabban óvodás felnőtt. Én meg arra gondoltam, hogy illene valami menő, saját ügyes kis kezeimmel készített ajándékkal meglepni azokat a kedves néniket, akik a lánykára vigyáztak több, mint egy évig szeretetben, gondoskodásban. Különös tekintettel Ibi nénire, aki már a most 11 éves nagyfiú bölcsis nénije is volt, így egy percet nem aggódtam azon, hogy vajon jó kezekben hagyom-e a lánykát, amíg dolgozom.

Okosan kitaláltam, hogy sütünk együtt valamit a kölkekkel, azt a valamit betesszük egy üvegbe, én meg horgolok a tetejére egy kerek terítőt. Haha. A sütés (gondoltam) nem egy nagy cucc, 10 éves korom óta sütök-főzök, kis kihagyásokkal. A horgolás, háááát... hát szóval arra volt egy kis időm, meg a Horgolás bibliája, ha szorgalmasan imádkozom, nehogymá' ne tudjak összehozni egy kerek izét. Persze nem tudtam, mert a szent könyvben pont ilyen kerek izé nem volt, a horgolásban pedig, ahogy írtam, nem vagyok egy upper-intermediate.
Semmi gond, a sütés bébimunka lesz. Bekevertük mindkét gyerekkel a tésztát, és a recept parancsa alapján 1 napig állni hagytuk. Nekem valamiért nem volt gyanús, hogy tojásos a tészta, meg hogy a mézeskalács fűszerkeverék viszonylag régóta áll nyitva a szekrényben. Nos, ennek megfelelő lett az eredmény másnap: amikor levettem a fedőt a keverőedényről, majdnem leégett a szemöldököm a szagtól: ugyanolyan volt, mint a bekevert hajfestékem. Nem hittem el, mi az, hogy ne sikerüljön egy süti??? Na mindegy, nem adom meg magam, csináltunk egy újat: ez linzer lett, a gyerekek nyújtották és szaggatták, én lekvároztam össze.
Hátravolt még egy lépés, amiihez a varrógépet is elő kellett vennem, mintegy 10 év kihagyás után. Nem untatnék senkit a cérnabefűzési nehézségeimmel, csak annyi, hogy a dög ferdeszalag 1 (!) cm-rel lett rövidebb, mint amennyi a kerek letakarókára lett volna.

Gondolom, ebből is látszik, hogy ebben a blogban azért főként mások művei és megoldásai lesznek megörökítve, nem az én bénázásaim (csak néha, hogy lássátok, ha nekem sikerült, mindenkinek sikerülhet...).
Átadtuk, mindenki bőgött. Ibi néni 40 éve bölcsis gondozónő, 2 éve van a nyugdíjig. Innen is csókoltatom!