McGYVER ROKKÁJA

Azt gondoltam, hogy egy rokka vélhetőleg nőnemű, de elméletem megdőlt, ennek története alább olvasható.
Említettem, hogy eljárogatok néha a Csillaghegyi Közösségi Házba, mert ott van alkalmam egy számomra új kézműves technika gyakorlására: Adrienn vezetésével rokkán (és kéziorsón) fonni tanulunk.
Kár, hogy ennyi minden érdekel, mert ezekhez nem árt bizonyos felszereléseket beszerezni, például most egy rokkát kívántam meg. Van két rokkánk is Szentdomonkoson, de mint kiderült, ezek inkább dísznek jók.
Ezért vettem egy hasonlóan rokkant kinézetűt Zsutól, és tényleg meg nem mondta volna senki, hogy ez alkalmas a nézegetésen kívül bármire is. Van rajta minden, amit elsősorban nem rokkaalkatrészként képzelek el, szóval egy igazi McGyver-rokkám lett, így nem tudtam női néven szólítani, pedig általában úgy szokták.
Ezzel szórakoztam esténként, és örömmel tapasztaltam, hogy tényleg képes vagyok fonalszerű terméket előállítani, még ezzel is, még én is.
Azért ez a szerkezet arra jó, hogy eljátszadozzak vele, de a legszebb rovingjaimat azt hiszem, mégis Csillaghegyen fogom elkezdeni megfonni, hacsak McGyverrel addig nem tudok kialakítani egy ennél sokkal bensőségesebb kapcsolatot, mint eddig.
Íme a szerkezet:

Ez volt az áldozat:

Ez meg teljesen olyan, minta fonal lenne:

Összecérnázva kevésbé néz ki menőnek, és a szín meg nem jó (inkább a fentiek adják vissza az igazi árnyalatot):

Elkezdtem horgolni egy sapkát belőle, 5 dkg, nem nagy dilemma, hogy kinek készül.

SÁLAK

Elkésett ajándékokról lesz szó: bár az óvodai SZMK minden évben fejet tör, gyűjt, és mindenki nevében ajándékoz, nem hagyhatjuk ki, hogy valami személyes dologgal lepjük meg az óvónénijeinket és dadusunkat. Ez elég random szokott lenni, mert ha nincs jó ötletem, nincs ajándék sem, és akkor úgy járok, ahogy mindig: ovikezdéshez közel adom át a nyári szünet kezdetén átadandót és Húsvétkor a Karácsonyit. De ezek a lányok nem olyanok, hogy zokon vegyék ezt, nem is kötelező, azért csináljuk, mert szeretjük őket, szívből, igazán.
Már a második gyerekemet imádják odaadóan napi sok órában, mintha muszáj lenne nekik, pedig nem az, és ez nekem mindent megér, bár csak apróság, amivel viszonozzuk.
De ezek a könnyű nyári, saját készítésű sálak valóban szeretettel és személyre szabottan készültek, és örömmel is fogadták őket.
Vékony pamutgézből vannak varrva interlock varrógéppel, textilfestékkel festve egyszínűre vagy színátmenetesre. A lilát még össze is húzkodtam kicsit több csíkban, a dizájn lényege, hogy kicsit szorosabbra állítottam a varrógép cérnafeszítését, ezért összehúzta a könnyű anyagot. Ez még egy szép horgolt pamutszegélyt is kapott.
A lila modellje Kamilla, de a megajándékozott Viola volt. A fejlámpát nem adtuk át.

Móni néni is boldognak tűnt, a 40 fok ellenére is. Mondom én, hogy nem késtünk sokat a nyári sállal!

Viki néninek pedig úgy gondoltuk, a türkiz áll jól, ezt ugyanazzal a színnel, de váltakozó árnyalatúra festettem. Akit érdekel, van egy Martha Stewart-os oktatós video, amely nagyon szemléletesen mutat egy hasonló technikát, de ne felejtsük, hogy azt a festéket, amit használunk, hogy kell fixálni, mert boríthatja a tervet.
Erről kénytelen lesz a tisztelt olvasó elhinni, hogy váltakozó árnyalatú... Én megesküszöm rá, de a türkizt és a lilát rosszul tolerálja a telefonom, ami egyben a fényképezőgépem is.

WELCOME ELI

Családunk amerikai ága is új babával lett gazdagabb, megszületett Eliott, unkaöcsém első gyermeke. Szerencsére épp itthon járt a boldog nagypapa, így személyesen adhattam át a babának és szüleinek szánt kis ajándékunkat, amivel köszöntjük Földre születése ("kiszületése", Kamcsi szerint) alkalmából.
Akinek pedig ilyen tiszteletet parancsoló neve van, annak nagyon megfontoltan kell választani színt és mintát: Eli egy sötétkék-barna pamutflanel babatakarót kapott. Magától értetődően ez is csak természetes alapanyagokból áll: mindennél, amit készítek, az alapanyagokat beavatom, majd a kész művet biomosószerrel átmosom, vasalom. Kicsit személyre is szabtam a takarót, hogy el ne lehessen téveszteni, kinek szántam.

De mégiscsak egy kisbabáról beszélünk: nézetem szerint nagyon kevés, egyszerű, letisztult formájú és természetes alapanyagú játékra van szüksége egy babának ill. kisgyereknek, ezért ez a visszafogottan csörgő kocka pont beleillik a képbe. Egyetlen kompromisszum volt a készítésénél, mégpedig az, hogy még mindig nem találtam itthon megfelelő pamut vagy bambusz alapanyagú tömőanyagot, mert bár általában tömőgyapjút használok, a babajátékoknál a gyapjú körülményes tisztíthatósága miatt inkább mosható töltetet használok, mint ebben az esetben is, de ebből csak poliészter van.
Talán nem tűnik túl bonyolultnak, de azért az igényes kivitelezése mégsem olyan rendkívül egyszerű a kockának: van erről egy jó kis képes tutorial, de én is teszek pár képet, és leírást:
1. 6 db négyzettel kezdtem, vagyis én háromszöggel, mert nekem az volt kéznél, tehát én a háromszögek összevarrásával kezdtem, interlock-kal dolgoztam. A négyzeteket levasaltam, a varrásszélességet egyik oldalra hajtva.

2. Kicsicsáztam a négyzeteket, farkasfogat varrtam rá, meg két kis fogantyúszerűt, ezeknek a négyzet színén, befelé nézve kell feküdnie, hogy kifordításkor kívül legyen (egyben riszájkoltam a Babylegs lábszárvédő pamut megkötő szalagját):

3. Összelockoltam a négyzeteket a vastag pamut közbéléssel, hogy legyen tartása, és a négyzetek ne olyanok legyen, mint a túlérett kefír teteje.

4. És most jön a belbecs: egy Kindertojást kobozzunk el a gyerektől, a csokit csempésszük vissza a helyére, játékkal együtt. Kifőzött kavicsokat is bele lehet tenni, de nekem volt egy csörgőm, úgyhogy ez került bele. A tojást leragasztottam, és bevarrtam egy bébiplüss anyagba, safety first, ugye.

5. Először összevarrtam színt színnel 4 négyzetet sorban, majd a maradék kettőt is, nem végig varrunk, a varrásszélességet mindenhol meghagyjuk. Kell hagyni egy megfelelő méretű nyílást a kifordításhoz. Mondom megfelelő méretűt...

6. Kitömjük a kockát félig tömőanyaggal, bele a csörgőt, majd megint jön a tömőanyag. Végül láthatatlan öltéssel be kell varrni a lukat. Ami, mint említettem, megfelelő méretű.

És most nézzük meg, mit csináltunk, és örüljünk előre is az ajándékozás örömének.
Isten hozott, és tartson meg sokáig egészségben, boldogságban, Eli!

FIRKA DIZÁJN

Volt szerencsénk megismerkedni az oviban Rékával, aki a a Firkaműhely foglalkozást tartja az ovisoknak, régebben már írtam erről, azóta Kamilla felnőtt. A feladathoz. Véletlenül Réka is éppen budaörsi, és közös az ovink is. Mondanám, hogy az ízlésünk is, de nem merem, mert Réka nem műkedvelő, mint én, hanem valóban művész, bútor formatervező. Emellett elkötelezett riszájkling- és dizájnaktivista és -pedagógus, ugyanis a Firkaműhely foglalkozások (a Firkaműhely egy Alternatív Művészeti Alkotóműhely Gyerekeknek, honlapjuk itt elérhető) elsősorban ovisoknak szólnak, küldetésüket pedig egyszerűbb, ha idemásolom:

A Firkaműhely foglalkozásain játékos módon barangolunk a vizuális művészetek és a design világában: megismerkedünk néhány művészeti irányzattal, a művészek bőrébe bújva, kipróbálunk különféle alkotási technikákat, kísérletezünk az anyagokkal , színekkel, formákkal, tervezünk, gondolkodunk, kombinálunk. Programjainkkal azt szeretnénk elérni, hogy a gyerekek minél előbb megismerjék a vizuális művészet szépségeit, fogékonyak és nyitottak legyenek az újdonságokra és, hogy egy életen át megőrizzék kíváncsiságukat, kísérletező kedvüket.

 Tehát Firkaműhely Réka hívott, és mi mentünk. Arra a helyre, ahol én még kb. 18 éve a győri buszhoz álltam sorba. Ami nem változott, az a szag, ami körbelengi az ex-buszvégállomást, de a Design Terminálon belül egészen más világ van. A foglalkozás napján épp egy rendkívül forró világ volt, de a lányok elvarázsolták egymást kölcsönösen. Történt, hogy az Autós Designműhely helyett úgy tűnt, mindenki inkább strandra ment, ezért Kamilla egy csokor bohém (felnőtt) művészlány között készítette a 60-as éveket idéző Chevrolet-ket papírból, a háttérből meg lágy Elvis Presley dallamok segítették az alkotást. Természetesen mindenki dolgozott, Kamcsi meg sokat tanult a felnőtt művészlányok párkapcsolati kalandjairól, ez olyan igazi attachement parentinges buli volt, gyerek a felnőttekkel együtt tanul és dolgozik, egyenrangú félként. A yekanák sem csinálhatták volna szebben!

Nagyon menő járművek készültek, és jól ki is csicsáztuk őket:

Ahol mindig bejön a papírforma: az autók máig ott állnak a szekrényen. Kamilla néha meg is vacsoráztatja őket.

De Ön dönt: iszik vagy vezet!

MEGSZÜLETETT, ÖRVENDJÜNK

Törzsünk új taggal bővült, Tomi megszületett. Egyszer talán majd leírom, ki kinek a kije, de érdekes-e ez egyáltalán egy olyan szemlélet mellett, ami bár nagyra értékeli a vérségi kötelékeket, azt vallja, hogy törzset magunk is létrehozhatunk, akár interneten keresztül is meg lehet találni azt, akit befogadnál a saját törzsedbe. Ehhez nem árt elvonatkoztatni azoktól a berögződésektől, amik szerint inkább hagyjunk mindent úgy, ahogy volt, a mi családunkban ez nem szokás, végül is sokak túlélték már a boldogtalanságot.
Pedig az élet szép, és alakításában aktívan jó részt venni. Új baba született, igyekeztem méltón megünnepelni, varrtam neki saját flanell babatakarót és horgoltam sapkát.
A takaró és a sapka is teljes egészében pamutból készült. Isten hozott, Tomi!

FONALFESTÉS (A SZÉPSÉG ÉS A SZÖRNYETEG) - YARN DYEING (THE BEAUTY AND THE BEAST)

Régóta szerveztük Kinga barátnőmmel a fonalfestős napunkat, olyan elfoglaltak vagyunk, mint egy menedzser (kettő). Amúgy nem, de rengeteg olyan körülmény  volt, ami megnehezítette egy mindkettőnk számára megfelelő időpont kiválasztását. Először nála láttam sk festett gyapjúból készült takarót, azóta meg én festettem rengeteget, és tanultam is sokat a témáról. Ezen kívül még bíztam az ízlésében is, művészcsaládból származik, nem is csalódtam, Kinga a gyönyörű színek keverésével járult hozzá a sikerhez, én meg a technikákat részleteztem, és a helyszínt biztosítottam.
Szép dolog a gyerekekkel együtt alkotni, de ezúttal direkt felnőtt alkotótábort szerveztünk (nem az alkohol miatt, és ennek nem csak az az oka, hogy Kinga barátnőm a 3. gyermekét várja), amit Kamcsi elég egyértelműen helytelenített, ezért egy motringot ő festhetett.
Sok kép lesz, tutorial majd egyszer később. Az ismétlődő színű fonal is nagyon szép, de a fókuszomban már jó ideje a hosszan színátmenetes fonalak alkotása áll, végleges megoldás még mindig nincs rá, de nagyon reménykedem István, a Mérnők barátunkban, aki szerepelt már a blogban a futóbicajával, és persze nagyon várjuk a riszájkolt vitorlázórepülős bejegyzését is.
Vegyes gyapjúfonalakkal dolgoztunk, az egyik olyan vegyesre sikerült, hogy majdnem beleőszültem. Egy 20 éve a padláson álló, molyrágta fonalról van szó, sokszorosan kiszúrt velünk. Utólag azt mondom, újra kellett volna tekerni gombolyagba, majd onnan vissza motringba (hogy utána megint gombolyag lehessen belőle), és akkor kiderült volna, hogy inkább lenne jó helyen a kukában, így viszont meg kellett küzdenem vele. Megbirkózott vele először Kinga, mert úgy tűnt, nem lesz olyan türkizkék, mint amilyennek kellett volna lennie, ezért több és több festéket rakott hozzá, aztán jöttem én, és órákig tartó vessző futást rendeztem, ami a következő lépésekből állt: a fonal a fixálás után is úgy engedte a színét, mintha sosem lett volna fixálva ( a türkiz amúgy is kicsit hajlamos erre, de normálisan egyáltalán nem szabad a fixálás után eresztenie a színt a fonalnak), aztán iszonyú sokáig száradt, majd kiderült, hogy úgy összenemezelődött (megint csak nem technikai baki, mindegyik így készült), mintha csirizzel tapasztottuk volna össze, majd amikor kemény munkával széthúzkodtam egyesével a szálakat, kiderült, hogy kb. méterenként kell megcsomózni a molyok áldásos tevékenysége következtében. Ja persze a gombolyítás is órákig tartott, ebben segített Laci is, erről már tettem képet múltkor, amint a teraszon teker.
De haladjunk időrendben:
Ebben a táskában jött is, ment is fonal:

Az előkészületek (az unalmas rész):

Itt már tapsikolt Kinga, színkeverés trial and error:

A festés maga, szintén jó rész, ekkor engedtük csak be Kamcsit is egy festés erejéig:

A száradó remények:

A rohadék dög fonal, a gonosz maga:

A bal oldalon az a motring van, ahogy kijött a fazékból, a jobb oldalon a működésem eredménye, igen, ez ugyanaz a fonal!
Itt meg már az eredmény, amit reméltünk, teljes siker, kivéve a Beast-et. Nem tudom, kinek mi a Beauty, nekem a rózsaszín-lila-barna színátmenetes, ennek színeit Kinga keverte. A pirosas lett a "szegény ember színátmenetes fonala", nem nagyon bíztam benne, de gyönyörű lett az is, készítettem belőle egy sapkát, az majd jön legközelebb, na jó, erről írok tutorialt is. De minimum linkelek valamit. Ahogy szoktam.

Kamcsi és egy önként jelentkező a fonalakkal:

Ez az arckifejezés pedig pont ugyanolyan, mint amilyen nekem volt a türkizzel szórakozás közben, csak én fejhangon visítottam is hozzá.

Fonalfestési kalandjaim eredményéről itt lehet találni képeket.