Boldogok a fényképészek, a faszobrászok és a természet gyermekei

... továbbá a sajtkészítők és az asztalosok.


COFFER from thismustbetheplace on Vimeo.

Fenti filmet a Lost&Found készítette, amire az Old Faithful Shop oldalán bukkantam. Furcsa talán, hogy egy Vancouver-i bolt ennyire megfogott, de rendkívül érdekes és szokatlan az árukészletük és a filozófiájuk. Ezért írtam is már róluk.


Josh Vogel from The Scout on Vimeo.

Josh Vogelről itt és itt lehet többet olvasni, a The Scout-on.

Fenti ajánlóba illik még Eustace Conway története is, akiről Elizabeth Gilbert írt nagyszerű könyvet "The Last Americal Man" címmel - ő az az írónő, akinek a lenyűgöző könyveinek egyikéből, az Eat, Pray, Love-ból  (Ízek, imák, szerelmek) langyos limonádét forgattak: ízlett, elfogyasztottam, de nem ismertem fel a könyv tartalmát, mondanivalóját.



Szép, lassú hangulatok, elmélázós zene, finom gondolatok: indulunk Szentdomonkosra.

Crochet rocks!

És tényleg. A horgolás kikapcsol és bekapcsol. Vannak olyan dolgok, amik nagyon jól néznek ki képen, de nem állok neki, mert próbálom leszorítani azon tárgyak számát a környezetemben, amik nem használati tárgyak. Persze nem dobjuk ki a csak az esztétikai értékükért tartott dolgokat a vonatból, de az utazáshoz nincs rá sok szükségünk. A "simple home" gondolatnak ez is az egyik lényeges eleme: tisztítsuk le magunk körül a tárgyi világot, és a gondolatok is letisztulnak. Meg a lakás is jobban tisztul persze, ha kevesebb a porfogó. Kellemetlen, hogy ez előtérben van nálam, mint szempont, de nehéz másképp gondolkodnom, ha egy zsúfolt helyen járok, vagy csak képet látok róla, egyből az ugrik be, milyen baromi nehéz lehet ezt takarítani.
Ezért voltam szkeptikus a kőre horgolással kapcsolatban. Hasznosságban vetekszik a szalvétatechnikás kézműveskedéssel: szép-szép, de ha nagy izgalommal pislogva átadnék egy ilyet valakinek ajándék gyanánt, egy zavart félmosolyra számítanék: köszi a ... izét... szép...mi ez? ööö... sokáig tartott elkészíteni...? Szóval úgy kéne ajándékot is adni, hogy nem a saját nagyszerűségünket reklámozzuk vele, hanem próbálunk a célszemélynek örömet okozni.
De végre találtam apropót a projekthez: az oviban nagy népszerűségnek örvend a mogyigyűjtés: leszegett fejjel járnak körbe a kölykök és mogyoró után vizslatnak. Aztán leülnek a földre, és egy nagy kövön vagy a betonon egy tenyérnyi kővel megtörik, majd befalják. Már minden mogyi-fan gyereknek van saját ovisjellel ellátott törős köve.
Eljött hát az én időm! Délután körülnéztünk a kertünkben, és a kerti csap vízlefolyóját megszabadítottuk egy szép nagy ovális kőtől, közben elszánt harcot vívtunk Sári kutyával, aki azt gondolta, őt próbáljuk szórakoztatni, és igyekezett hálás közönségnek mutatkozni.
Aztán este Kamcsi az ölembe hajtva a fejét elaludt, én meg belekezdtem a sziklahorgolásba. Szegény szikla először egy sapit kapott, rosszul szaporítottam. Aztán orvosoltam a hibát és elkészült a kőruha.
Reggel meg a kakaó mellett várta az ovist, aki született nő, ezért rögtön keresett neki egy színben hozzá illő retikült. Az ilyennel szokták fejbenyomni a rablókat: azt hiszi, sminkkészlet van a lila virágos táskában, pedig féltégla. Mondtam is neki, hogy lécci ne ezzel szeretgesse meg Zolikát véletlenségből, használja a cuccot rendeltetésszerűen.
Íme a mű:

És a művésznő:

Néhány sziklahorgolós kolléganő alkotása:

Forrás

Forrás

Ehhez van leírás is, ha eltévednénk. Egyéb leírás innen letölthető.
Haszna tehát mi? Pont ugyanannyi, mint a WC-papír gurigából valamit készítésnek... Amely, megjegyzem, a blog legnépszerűbb bejegyzése... De miért, mondjátok, miért? Remélem nem ez volt a legértelmesebb hozzátennivalóm a világ dolgaihoz!
A kőhorgolás egyébként egy szerény kis YARNBOMBING. Ma a kő, holnap már a világ??? Igen, vannak ilyen motivált horgolók, akik körbehorgolják a szűk lakókörnyezetüket, ezzel sokak számára vizuális élményt nyújtva. Essünk tehát neki a köveknek, de állatokat ne kínozzunk!

(A yarnbombingról néhány gondolat itt)

1 éve a raklapon

2010. szeptemberében indult ez a blog, volt egy fél éves technikai szünete, de pár hónapja megint működik.
Raklappal nyitottam, mert nagyon tetszik a raklap mindenféle kreatív felhasználása, és ezzel nem vagyok egyedül.
És akkor nézzünk egy akkor és most fotót! Kertészkedési ismereteimet kicsit csiszoltam azóta, de 2011. sem lett egyértelműen a KERT éve, de ezzel is terveim vannak, azt azért nem lehet mondani, hogy nem fejlődtünk, a kert és én.
2010. szeptemberében így nézett ki a raklapos virágállványom:

2011. augusztusának végén pedig így:

Kicsit csaltam, mert néhány virágnak ez évben is idő előtt távozni kellett, összeférhetetlenség miatt, nem bírták a stílusomat. Színpompás látványukat jobbára az esőnek köszönhetik. Új még, hogy Sári is bejött a képbe...
Boldog Szeptembert!

Somewhere

over the rainbow... Waldorfiában is alap, de én is nagyon megszerettem a szivárványt. Ott indult, hogy már rég elfelejtettem, mik az alapszínek, szóval erős kezdés volt.
Egyik este a mező közepén álltam és lágy szellő fújta az esőáztatta búzakalászokat - igaziból a Meki teraszán ültünk, mert nagyon szeretem a kávéjukat, és a szellő a Praktiker és a Kika zászlóit fújdogálta lágyan. Természetesen preferáltam volna az Ecocafé teraszát egy kicsiny falucska közepén, miközben Zsolt zenél a pódiumon és közben standupol, de jobb, ha néha a valóságból indulunk ki. Mindez a dupla szivárványhoz volt felvezető, ami 5 percig látszott, aztán eltűnt.

Mondanám, hogy ez a látvány inspirálta a szivárványos horgolásaimat, de ez csak később volt, úgyhogy szerintem a horgolásom inspirálta a szivárványt, így lehetett.
Nemrég készült egy csörgőlabda és egy girland szivárvány ügyben:

Vera barátnőm meg nemrég készült el egy hosszú távú háromszög-nagyikendővel - én mondjuk nem kezdtem volna bele egy csipkevastagságú fonallal 2,5-es tűvel egy ekkora vállkendőbe, de neki sem volt más választása, mint befejezni.

További szivárványos képeket a Pinterest oldalamon gyűjtögetek.

Sárika a bolondgomba

Úgy nő. Szinte napról napra látszik, ahogy kisbabából idétlen kisgyerek lesz. Olyan élesek a fogai, mint a tű, és mindent harap, amit elér és ami mozog - gatyaszár, cipőfűző, Achilles-ín (bár ez utóbbi nem lengedezik, de biztos finom).

Szép nyakörvet kapott Virutól, és egy kis cédulát a nevével és a gazdája telefonszámával.

Nagyi Horgirlandja

Belekezdtem egy ajándék horgolt girlandba, aztán gyorsan csináltam még egyet magunknak, mert tök jól néz ki. De kétlem, hogy még rengeteg fog belőle készülni, mert elég macerás volt. Minél kisebb, annál macerásabb tulajdonképpen, és ez megint megerősített abban a meggyőződésemben, hogy az "ornament-horgolósdi" nem nekem való, részemről a gorillahorgolókkal vagyok.
Még a strandon is horgoltam (1 strand/5 év a fejadagom), annyira akartam, hogy elkészüljön. El is készült, de fotózni kb. lehetetlen volt, elég sokat lőttem róla, ezt most mind élvezhetitek.
És miért lett ilyen hülye címe a bejegyzésnek? Mert girlandról van szó, ami horgolva van, és nagyinégyzet-mintával készült.
Utána jöttem rá, hogy még sokan horgoltak girlandot (Florentine, Carina, vagy Alice), legközelebb megpróbálom úgy, hogy középről kifelé haladva horgolok.
Ez volt az ajándék:

 Ez meg a miénk:

Részletes leírása a nagyi háromszögnek nemsokára...

Horgolj hülyeséget!

Nem azért, mert nagyon ráérsz. Csak mert kell néha egy adag felesleges cselekedet. Fokozhatod, ha egy kis jelenetet készítesz hozzá, kitépvén a gyerek kezéből a játékmosdót meg a kínai gumibabát (ami egyébként zseniális: más horgoló-freak-ek Barbie babáknak horgolnak ruhát, nos, ez sem jobb, na).

 Vannak persze, akik nálam sokkal betegebb hasznosabb dolgokat horgolnak:

Extra hála ennek a művésznek, aki egyik kedvenc hátihordozós képemet öntötte fonalba:

Na, pihenjünk!

Apu, a dizájner (My father, the designer)

Apu rendkívül boldog volt, amikor megmutattam neki, hogy egy helyre kis boltban Vancouverben hasonló termékeket is árulnak, amiket ő már ezer éve kitalált. Apu olyan, mint egy deresedő homlokú McGyver, akiről pedig tudjuk, hogy
"...bármilyen szorult helyzetet lazán megoldó egy fogpiszkáló segítségével. Tyúkbélből készít detonátorzsinort, egy rajzszöggel egy metropoliszt képes megmenteni, celluxszal összekötöz egy hadsereget, egy söröskupakkal megállít egy tankot. Az überfegyverrel, a mindenek feletti túlélőszerszámmal, azaz a gemkapocssal pedig bármire képes: időzített bombát hatástalanít, vizet fakaszt a sivatagban, kitámaszt vele egy épületet, csajokat szed fel vagy éppen 8 sávos hidat épít belőle Európa és az USA közé."

 Az Old faithful shop hitvallása, hogy olyan termékeket tart, amelyek kiváló minőségűek és az egyszerű, mindennapi élet eszközei. Az áruik klasszikusak és legtöbb esetben emberi lény gyártotta őket. Úgy gondolják, hogy azok a legjobb dolgok, amik szépen öregednek, és kiállják az idő próbáját - még akkor is egyben lesznek, amikor mi már nem leszünk.

Hát, apu is olyan termékeket gyárt. Vicces módon két olyat is be tudtunk azonosítani, amiket ő is kitalált, és higgyétek el, nem netezik.
Ezeket árulja az Old faithful:

Ezeket meg apu készítette:

Ha valaki nem ismerte volna fel: az egyik egy bőr légycsapó, a másik meg egy madzagtartó. Nélkülözhetetlen termékek. Nem csak apu szerint.

My father was very happy, when I told him, that a nice little shop in Vancouver stocks similar items, he "designed" and fabricated long time ago. He's a kind of an old McGyer (although McGyver must be in the same age for now...), he can build a tower from matchsticks in the middle of a desert.

"Old Faithful Shop stocks quality goods for simple, everyday living. We are drawn to products that are well-made, classic in design and when possible hand-crafted by a human being. We feel that the best products are the ones that age well and stand the test of time - items that will exist long after we do not."

 As a matter of fact, my father has the same credo. And believe me, he's not surfing on the net! The both items above  - a fly swatter and a  twine stand with scissors - are really indispensable. According to my dad and the Old faithful shop, as well.

Megalomán körmöcskézés

Ejnye, ezek a művészek, mindig kitalálnak valamit, ami nincs is...
Említettem már azt a merész tervemet, hogy a 20-as horgolótűvel valami őrült jó dolgot fogok véghezvinni, ez egyelőre nem történt meg.
Viszont egy művész bácsi re-gondolta a körmöcskézést (nem tudom, külföldiül hogy hívják), és Gullivernek képzelte magát: épített egy baromi nagy körmöcskét, és szokatlan anyagokból készített tárgyakat: nemezből, fémből, bőrből. A végeredmény használhatónak mondható, lett belőle lámpaernyő, ülőpuff (állópuff gondolom nincs), hálózsák vagy mi, meg ilyenek, azonosítsa be mindenki kedvére.
Ilyen egy real-size körmöcske:

Ez meg a fiatal művész, Jan "körmöcskéje", vagy inkább körme:

Alkotásai a fent említett anyagokból:

Ez valami óriási mosogatószivacs, amivel az odaégett cuccot lehet levakarni, gondolta az egyszeri háziasszony.

Ezek közül meg 3 képet értek, de a szemeteskuka-installációt nem.
Nem baj, tetszik.

Cellux

2010 enyhe telén a Cellux csoportnál jártunk, Barnus meg én, tehát épp ideje volt erről a nagyszerű időtöltésről beszámolni, mert megint tervezzük a dolgot.
Ők a Cellux:

Cellux Csoport vagyunk: Figyeljük a világot, a környezetünket, a társadalmunkat, embereket, állatokat, növényeket. Problémákat találunk és megoldásokat keresünk. A magunk eszközeivel igyekszünk a tudatosság, a fenntarthatóság, a felelős gondolkodásmód kérdéseit megvizsgálni és másokkal együtt gondolkodni ezekről.Alkotunk, tervezünk, javítunk, megpróbáljuk használhatóvá vagy újrahasználhatóvá tenni a minket körülvevő hulladékokat.  Újrahasznosítunk, kiállítást szervezünk, oktatunk, növényt ültetünk.

 Különböző workshopjaik vannak, mi onnan szereztünk róluk tudomást, hogy egy kedves ismerősömnél megláttam egy egyedi táskát - pelenkázótáskának használta - és megkérdeztem, ez mi és honnan jön. Kiderült, hogy a táskát ő készítette, egy egykori óriásplakátból. Gondoltam, ilyen nekem is kell. Elmentünk Celluxékhoz, befizettünk fejenként nevetséges 2.000 Ft-ot, válogattunk, szabtunk, és odaadtuk a varrólányoknak a cuccot összeállításra, mert hát az nem olyan egyszerű, már csak az anyag miatt sem. Rendkívüli élmény volt! A végeredmény meg szerintem szintén csudálatos lett.

Barnus egy decens kék plakátot választott, én alapnak egy Marlboro reklám lovásának pár négyzetcentijét, előlapnak pedig egy Szigetről származó jógás plakátot.
Cellux csoport természetesen a Facebookon is van, látogassátok meg őket.