Életem ártatlan örömei

... közé tartozik minden, ami egyszerű, átlátható, humoros, kreatív, szórakoztató. Mint ez a könyv, amit Anditól kaptam ajándékba, de gyanús volt nekem, hogy már olvastam ifjúkoromban, amikor még művelt voltam. És tényleg, sőt, valahol meg is van.

Mintegy 20 évvel az első olvasás után óriási élményt jelentett a könyv. Itt olvasható egy kis összefoglaló róla, és remélhetőleg nem megtévesztő, hogy utazóügynökről meg oroszlánról van benne szó. A könyv igazán üdítő stílusú és tartalmú, de nem vagyok én igazi bölcsész, hogy ennél körmönfontabban nyilatkozzak róla. A történet és a párbeszédek humorosak, humánusak, a vadregényes táj leírása (bizonyára ez volt az, amit nagyvonalúan átugrottam 20 éve) romantikus, és biztos azt is értékeltem, hogy magányos autós-utazásos sztoriról van szó, meg saját kézzel erdő mélyén házépítésről, és mióta felfedeztem a sátorozós, béklyóledobós énemet, eléggé vonzódom ezekhez a tartalmakhoz. Külön pirospont, hogy nem modoros a könyv, miközben az említett dolgokat tárgyalja. Csehül tudóknak itt találtam egy kis szösszenetet róla, remélem nem arról szól, hogy ez a mű az írástudók szégyene (azért a biztonság kedvéért ráraktam google fordítóra).
Talán csak antikváriumban beszerezhető, nem tudom, de a könyvek vásárlása sem sokkal jobb más dolgok vásárlásánál, szóval járjon mindenki könyvtárba, nem kell minden könyvet megvenni.
Jó olvasást!

Szülinapra zöldséget!

Kamillát meghívták élete első szülinapi bulijába, rendkívül boldog volt. Azt meg sem említem, hogy egy négyéves kislány milyen gondossággal készíti elő a megfelelő outfitet a rendezvényre, ez evidens.
Ami feladta a leckét, az volt, hogy milyen ajándékkal köszöntsük fel a szülinapos kislányt. Nekem viszonylag világos elképzelésem van arról, hogy milyen egy jó ajándék: meg kell találni az egyensúlyt két dolog között: a mi  ízlésünket, szándékunkat is tükrözze az ajándék, és az ünnepelt is örüljön neki, értékelje. Hiába akarnék én egy saját készítésű Waldorf-babát adni, ha a kislánynak csak Barbie-ja van, és lesokkolom egy puha, arcnélküli babával, amit bár éjszakákon át tökéletesítgettem, de mondjuk nem igazán tudok varrni. Ezzel csak azt értük el, hogy baromi elégedettek vagyunk magunkkal, viszont amit adtunk, öncélú volt. De Barbie babát sem akarok adni, mert bár a siker teljes lenne és senki nem nézni furán ránk, de az én gyomrom nem venné be.
A dilemmát úgy hidaltam át, hogy igyekeztem olyan ajándékot keresni, amitől Kamilla is úgy érzi, nagyon szépet adott Dórinak, hiszen ő is részt vett a készítésben, Dóri meg úgy érzi, hogy még nem volt ilyen játéka, de mivel 5 éves okos, ügyes kislány, egyáltalán nincs ellenére, hogy textilből készült ételekkel játsszon. Ja és persze én is jól jártam, mert úgy érzem, jól választottam - ennyi öncélúság belefér...
Persze mentünk már úgy is zsúrba annak idején Barnussal, hogy beszaladtunk a tescoba és vettünk egy LEGO izét, szégyelljük, mert nem éltük bele magunkat a helyzetbe, de akkor így sikerült, nem mindig volt erre motivációm és energiám.
Innen választottunk tehát ajándékot, egy J-N-SZ megyei készítőtől:

Ahogy említettem, Kamcsi is tevékeny részt vállalt az ajándék elkészítésében, de kénytelen voltam utólag "felöltöztetni": az alkotás napján gyönyörű nyári idő volt.

Tehát büszkén vittük az ajándékot a debütáló partira, reméljük, Dórinak is tetszett. Jó lenne, ha igazolná gyönyörűen kifejtett elméletemet :)

Esti életkép

Kamcsi "alszik" Roni (aki profi és akit szeretek nagyon) és az én alkotásaimban, kezében egy Ági-féle (a legszebb, legjobb) baba. Hihető ez az alvás, mi?

Az alvást gyors ébredés, majd játszás követte.

Talán ma még fürdünk és vacsorázunk is. Kemény a napirend nálunk.

Meg lehet venni

Ha valakinek tetszik, netán.
Jelenleg 2 dolog keres gazdát:, mindkettő az erre a célra berendezett, beszédes elnevezésű ("FOR SALE") aloldalon megtekinthető és megkívánható.
Most búcsúztam el első munkáim egyikétől, az "Eva" kendő kedves és baráti gazdára talált, búcsúzóul még lefotóztam, és bekerült a múltamba:

Most 1 kendő meg egy 1 csörgőlabda várja, hogy valaki megszeresse.
A labdát direkt az MLSZ székház előtt fotóztam le! Nem látszik rajta, de ettől fájtak életemben először az ujjaim horgolás után, szóval ebből nem csinálok gyakorlatot szerintem.

Az "Angel wings" vállkendőt pedig a fagyiról neveztem el, mert olyan, mint 3 gombóc fagyi. Vanília, tuttifrutti, pisztácia...?

Készülőben:

Blokkolódóban:

Készen:

 Lelkes jelentkezőket várom a Facebookon vagy emailben: rebabablog kukac citromail pont hu

Mindennapi kenyerünket - DNK 1,5

Durva ez a sok plágium, mi? Szellemi termék csórás... Szerencse, hogy ezúttal saját magam figyelmét kell felhívnom arra a tényre, hogy ez a cím már volt egy másik blog bejegyzésének címe. Kopirájtot meg viszonylag nehéz bejegyezni két szóra, bár lehet, hogy menne, csak drága. Mint az egyik futárszolgálat szolgáltatása, akikkel a minap beszéltem: fontos lett volna, hogy odaérjen egy dokumentum Moszkvába másnapra, erre végigtelefonáltam az összes ezzel foglalkozó céget. Mindegyik csak 2 napra vállalta, de az egyiknél az ügyfélszolgálatos lány olyan aranyos volt, hogy felajánlotta, hogy van egy különleges szolgáltatásuk, a küldeménnyel felültetik az egyik kollégát egy menetrend szerinti repcsire, és így ott van 1 napon belül a cucc. Csak 1,5 millió forint lenne a költsége... Mondtam, hogy nagyon kedves, de a küldemény értéke mintegy 538 Ft, telefonálok, ha a Jeruzsálem-gyémántot szándékozom feladni. Félreértés ne essék, tényleg értékeltem az erőfeszítését.
Visszatérve a mindennapi kenyerünkre: ahogy elnéztem, épp 3 éve sütöm ezt a fantasztikus kenyeret, és még mindig odavagyok érte. Már nem próbálom variálni, marad a bio fehérliszt, nem cserélem fel egy kis ezzel, egy kis azzal. Rendkívül nagy nehézségekbe ütközik az összeállítása: össze kell mindent keverni, lefedve kelni hagyni 1,5 órát és előforrósított tűzálló üvegtálban 35 percet fedővel, 10 percet fedő nélkül sütni 220 fokon légkeveréses sütőben. A lenti híres bácsi vaslábasban csinálja, és az enyém folyósabb szokott lenni (mert ő a 12 órás kelesztésűt csinálja), de tökmindegy, sikerülni fog! Jellemzői: kívül ropogós, belül illatos és puha. Tehát:



DAGASZTÁS NÉLKÜLI KENYÉR 1,5 ÓRÁS KELESZTÉSSEL (DNK 1,5):
Hozzávalók: 750 dkg BL55 Bio fehérliszt, 1 EK szárított, vagy 3 dkg friss élesztő, 1 EK só, 4 dl melegvíz, 2 dl tej, 1 EK méz
Mit csináljunk vele: Keverjük össze (robotgéppel vagy fakanállal,tökmindegy), lisztezzük meg a tetejét. Kelesszük a tésztát konyharuhával letakarva 1,5 óráig ugyanabban az edényben. Melegítsük elő a sütőt (légkeveréses) 220 fokra. Ehhez a kenyérhez fedeles edény kell, jénai vagy vaslábos. Én jénait használok, nem kell vajazni és lisztezni, mert ha betesszük az üres jénait előmelegíteni, nem fog hozzátapadni. Meg mosogatni sem kell utána, nem egy utolsó szempont... Tegyük bele a  hajtogatott tésztát (ld. video! lisztes deszkán hajtogatni, hajtással lefelé helyezni a jénaiba - ha elmarad, akkor sincs baj) az edénybe, süssük lefedve 30 percig, fedő nélkül meg további 10-15 percig. Ha szép barnára sült és szétrepedezett a teteje, akkor kész.
Ez a változat tömöttebb lesz, mint a DNK eredeti, hosszan kelesztett változata, mert itt nincs idő a lukacsosodásra. Viszont ugyanolyan ropogós...
Művészes képek "how it's made":

Nem olyan, mintha Martha Stewart-tól nyúltam volna a képet??? Süssetek!

Déli öböl vállkendő

Írtam már erről a kendőről, mert büszkeségem nem engedte sokáig parlagon heverni a témát. Neve: South Bay shawl

Azt is említettem, hogy Kata a blogján remekül leírta, hogy kell csinálni. De én egy kicsit még szájbarágósabban írom, ugyanis magamból indulok ki: enneka  rovatnak Corchet for Dummies lesz a neve.
Fontos elhinni, hogy ha már tudunk pálcákat horgolni, akkor ez is fog menni. Én sem tudok mintát olvasni, még mindig nem, de ezt kiizzadtam magamból, és felfogtam szép lassan. Talán megnyugtatóan hangzik, hogy csupán 2 pálcatípust használunk benne, láncszemet (LSZ vagy  amerikai angolul: CH) és egyráhajtásos pálcát (ERP vagy amerikai angolul: DCR).
Csupán 2 féle sor ismétlődik benne, a 2 kezdő sor után. A "sor" alatt egy háromszög befogóit értem (hohó, 4-es matek érettségi!), vagy egy kis sátrat (konyhanyelven), vagyis ez a háromszög alakú kendő úgy nő, hogy a háromszög átfogójának a közepén kezdem, és kifelé haladva egyre nagyobb befogókat készítek. Aztán egyszer csak abbahagyom, ha már elég nagy.
Csak a közepénél lesz más (duplán csinálom, ami éppen jön), és a végein a soroknak.
Így készül a láncszem:

Crocheting - Chain stitch from Garnstudio Drops design on Vimeo.
És így az egyráhajtásos pálca:

US:Double crochet (dc) / UK:Treble crochet (tr) from Garnstudio Drops design on Vimeo.

Így néz ki a sál mintája: ne feledjük, csak 2 féle sor váltakozik: a fekete és a piros:

A mintát úgy kell olvasni, hogy
- Első kezdő sor: Elkezdem a feketét (1-es sor) középen (4 LSZ), a mintán nézve elindulok jobbról balra (3 LSZ, 1 ERP a kezdő LSZ-be, 3 LSZ, 1 ERP a kedő LSZ-be).
- Második kezdő sor: Folytatom a pirossal: 3 LSZ (ez számít sormagasításnak, hogy nőhessen a kendő), megfordítjuk a munkát, hogy igaziból megint (mindig!) jobbról balra haladhassunk a horgolással. Ez a képen úgy van, mintha balról jobbra haladnék, de ez csak amiatt fontos, hogy lássam, hol tartok a mintában. Most jön 7 LSZ a hurokba (ez a hurok az előző sor 3 LSZ-éből áll), tehát nem a szemekbe szúrunk, hanem alá. Utána 1 ERP-t kell horgolni az előző sor ERP-jének a tetejébe, ez lesz a kendő közepe, ezért nem hurkoljuk, hanem az előző sor ERP-jének a tetejébe öltünk, hogy fixáljuk a közepét. Utána 7 ERP ugyanúgy a következő hurokba, majd még 1 ERP, de ezt az előző sor 4. LSZének tetejébe horgoljuk (rögzítés, ugye).
- Egyik fajta sor: A rajz alapján megint egy fekete sor jön: 3 LSZ magasításnak, megfordítom a munkát, további 3 LSZ, majd 1 ERP az előző sor utolsó ERP-jének a tetejébe. 1 LSZ, majd 3 ERP az előző sor 7 ERP-je közül a középső 3 tetejébe. 1 LSZ megint, majd 1 ERP az előző sor középső, rögzítő ERP-jének a tetjébe, 3 LSZ, 1 ERP ugyanoda középre, 3 LSZ, 1 ERP ugyanoda középre. Ez volt ennek a fajta sornak a kendő közepén horgolandó egysége. Most ismételjük meg a rajz alapján, amit eddig csináltunk.
- Másik fajta sor: A rajz alapján ez a 4, egy piros sor. 3 LSZ magasításnak, megfordítjuk a munkát, 7 ERP az előző sor hurkába. 1 LSz, 1 ERP az előző sor hármas egységű ERP-i közül a középsőnek a tetejébe, 1 LSZ. 7 ERP a következő hurokba, 1 ERP rögzítésnek az előző sor kendőközepi ERP-jének a tetejébe, 7 ERP a következő hurokba, és tovább a rajz alapján.

Így folytatódik tovább, vagyis az egyik és a másik fajta sorok ismétlődnek. Kérdés...? Az egyikből talán csak meg lehet tanulni, Katáéból vagy az enyémből...
Hogy milyen fonallal és mekkora tűvel csináljuk? Tökmindegy. Ha nagy tűvel horgolunk egy viszonylag vékony fonalat, akkor biztos kicsit összeugrós lesz, azt a végén blokkolni kell (megnedvesítve kifeszíteni gombostűkkel pl. egy ágybetétre, és hagyni megszáradni: megnő és szép formát kap).
Nálam most épp kettő készül, íme az egyik, Zsófié, egy türkiz színű pamutfonalból:

A kész kendő a másik oldalon is látható (a blog tetején a For sale/stb. fül alatt).
Ez most talált szerető gazdára, és át is keresztelődött EVA-ra, a gyönyörű Didymos hordozókendő után:

Ezt meg a barátnőmnek készítettem és Dunakavicsnak kereszteltem:

Sárika egy kicsike kutyácska

Nem mindig jön össze, amit az ember akar. Aztán sokszor kiderül, hogy oka volt annak, hogy nem jött össze. Apu szeretett volna egy új vizslát, mert Panni után sajnos Rozi is meghalt, de mindketten 17 évet éltek meg, Panni a házzal majdnem egy időben született, Rozit apu egy vadásztársa találta egy erdőben, mindketten vizslák voltak, Panni magyar vizsla, Rozi német vizsla. Amikor Rozi megérkezett, volt néhány helyreigazítás Panni részéről, de aztán megbeszélték, kinek mi a szerepe, és remek mostohaanya-lánya csapatot alkottak. Panni vezénylet, mikor kell ugatni, Rozi meg követte, mert azért az ész Panni volt, ez egyértelmű.
Sok idő elmúlt, apu kutya nélkül maradt, de vágyott megint egy vizslára, aki, mint tudjuk, nem kutya, hanem vizsla. Voltak próbálkozások, de valahogy a sors még nem akarta.
Aztán jött a Facebook (már megint... idegenkedhetünk tőle, és ismerhetjük a big brother effektus részét is, de amint valami hasznosra tudjuk használni, meggondoljuk magunkat), és ott egy gyönyörű kislányvizsla képe, akit örökbe lehetett fogadni. Én rögtön írtam volna, de láttam, hogy Bellát már befogadták, hát nem csodálom. De volt ott egy komment, amiben jelezték, hogy ha valakit érdekel, most születtek egy másik helyen (nem tenyésztőtől) kisvizslák. Gondoltam, ez az, ami vagy gyanús, vagy ilyen nincs, lehet, hogy álcázott MLM, vagy mittudomén, azt a gyanakodós városi fajtámat.
Emailemre rögtön jött válasz, meg képek is, de még akkor sem hittem el, felmerültek a kérdések, miért akarják ajándékba adni ezeket az értékes és szép kutyákat? Végül is eljutottunk addig, hogy megígértem, megnézzük őket, de csak, ha van lány is. Nem volt, de lett: volt, aki lányt akart, de végül fiút vitt. Egy forró szombati este érkeztünk meg Jászberény közelébe, a lány, aki ajánlotta a vizslát, azt mondta, egy kicsi piros autóval jön, mit mondjak, pont így lehetett jellemezni, egy tündéri kis gépezet volt, és ez előrevetítette a többi körülményt, mert mesébe pottyantunk.

Aki látta a Babe című filmet, annak nem kell sokat magyarázni, milyen tanyára érkeztünk: A kutyuk szénán (szalmán???) pihentek, mögöttük kiscicák, néha egy tyúk hasított át az ól látképén. mellettük állt Szilveszter, a ló. Terápiás lovaglással foglalkoznak többek között, a házigazda meg a helyi Téesz vezetője. És tényleg fontos volt nekik, hogy a kicsik jó helyre kerüljenek. Amikor megérkeztünk, a háziasszony mondta, hogy az anyukavizsla épp szoptat, az apuka meg lement a tóra fürdeni. Gondolom, utána bedobott a "Netovább" presszóban egy felest. Ez a kocsmanév az úton egyébként többször felbukkant, biztos valami lokálfrencsájz.
Én előre mondtam apunak, hogy ne éljük bele magunkat, mert még akármi lehet, azt sem tudjuk, hova, kihez megyünk. Aztán megláttuk a kiskutyát, és beleéltük magunkat. Mint kiderült, apu a biztonság kedvéért azért hozott magával evő-és ivótálat, meg kiskutyának való kaját. Meg Rozi takaróját. Ja, és egyből készült névvel is: Sárinak keresztelte.
Ki tudott volna ellenállni ennek a látványnak???

Szóval Sári jött velünk haza, 6 hetesen, sírósan. Egyből nyaralni ment, szintén vidékre. Én csak 1 éjszakán át dajkálhattam, de dézsavüm volt: 10 percenként felkelni, elaltatni, kutyi hüppögve és duzzogva elalszik, leteszem, 10 perc múlva kezdődik elölről. Nehéz az élet...
További cuki vizslák régi kedves blogomon, a Vizsla Alvópóz Versenyen! Onnan megtanulhatjuk, hogy minden vizslás egyetért abban, hogy a kutya helye minimum a kanapén van, és ha picit hűvös van, és a szemével kéri, be is kell takargatni, hogy ne fázzon...
Sári meg el is kezdte a "versenyzést": született tehetség!

Gorilla crochet

A motivációm az volt, hogy minél kevesebb munkával tudjak jó nagy cuccot horgolni. Mit csinál ilyenkor az egyszeri horgoló? Keresi a kiutat. Nem lehetne mondjuk 6-os tűvel horgolni azt., amihez elvileg 3,5-eset kéne használni...? Vagy mi lenne, ha iszonyú szellős lenne a minta, amit csinálnék? Vagy... Egyszerűen be kéne szerezni egy brutális méretű horgolótűt és egy brutálisan vastag fonalat, és abból okoskodni. Ekkor már közel jártam a megoldáshoz.
Forget 3 mm...

20 mm is the new 3 mm!!!

Találtam az Etsy-n remek szőnyegeket, amiket újrahasznosított tísörtökből készítettek (pólóanyagból "valamit" készíteni - erről volt már szó a blogon is), és úgy gondoltam, hogy miután felfogom a körré szaporítás bonyolult matematikai képességeket igénylő feladatát, EZ lesz az én következő projektem. Jól néz ki, és használni is lehet valamire (nem csípem a "díszeket").
Mikor értekeztem erről a témáról néhány baráttal, egyből az ugrott be mindenkinek, hogy az  ő nagymamájuk tejeszacskóból horgolt lábtörlőt. Néztem, hogy csillagom, ugyan, oké, hogy riszájkling, de azért manapság már természetes anyagokból dolgozunk. Hát francot. Az Etsy-n lehet felspulnizott nájlonzacsit kapni! Persze mi is készíthetünk ilyen csíkokat turkálós ruhákból, bár bevallom, engem jobban vonz a gondolat, hogy szintén ugyaninnen rendeljek mások által felcsíkozott anyagot..

Egyszóval, a kocka el van vetve: bevállaltam egy giga-horgolótűt.

Aztán amikor megkaptam és kibontottam, többünkből előtört a röhögés (volt eszem társaságban kinyitni), és elkezdtek gyanúsítani, hogy ugyan mi célból rendelek ilyen bikavastagságú horgolótűket. Bevallom, én is kicsit megijedtem tőle... Alszom rá egyet, mert nincsenek finom nőies kis kacsóim, de még az én kezemben is úgy nézett ki, mint egy bazi nagy váltóbot. Hogy lesz ebből horgolás...?!

Megalomán horgolás

Az előző bejegyzésemben csaptam bele a gorilla horgolás témájába (vagyis ezután csapok bele, valamit összekavartam a szerkesztésnél...). Végy egy bazi vastag horgolótűt a hozzá illő "fonallal", és alkoss valami lehetőleg ízléseset. Emlékeztek Drew-ra, a furcsán mosolygó Horgobarátra? Azóta újabb fura dolgot fedeztem fel róla. Emberünk katonai egyenruhában pózol a horgolós nénikkel a blogján.

De most komolyan, nincs valami gond ezzel a sráccal??
Na mindegy, koncentráljunk az alkotásra: Horgobarátunknak nagyon jó kis videoja készült arról az Etsy egyik video-s workshopjában, ami alapján könnyen elkezdhetjük a mega-horgo-körszőnyeg horgolását.

Watch live streaming video from etsy at livestream.com

Erről az eseményről be is számolt a blogjában. Nem akarok sokat rágódni a témán, de vajon miért kell Drew barátunknak minden bejegyzésében arról is beszámolnia, hogy a horgo-túráin miket eszik? Képpel, natürlich.
Egy szó, mint száz, ilyesmiket képzelek el a bikatűmmel készíteni:

Végül egy szép "süss-fel-nap-szőnyeg":

Ugye, nem hülyeség?! Lassan talán nekilátok...