A BABATAKARÓK ETIKETTJE

Mert az is van nekik, illetve most már nekem, a Rebaba Studio-nak. Nem tudtam ellenállni a már régóta fennálló késztetésnek, hogy újra beazonosíthatóvá tegyem a tevékenységem eredményét (ezt nagyon hosszan fogalmaztam, mégis rossz lett). Hosszas netes keresgélés és néhány elcseszett otthoni kísérletezés után - mert megint kiderült, hogy jó dolog a DIY, de van, amikor egyszerűbb, olcsóbb és jobb profira bízni - megtaláltam a megoldást. A DIY kísérletezős képektől megkímélnék mindenkit. Nem lett rossz, de nem olyat akartam.
Rendeltem neten meglepően olcsón bevarrható etiketteket egy német webshopból. Egy héttel a rendelés leadása után megkaptam a cetliket, amikre annyira vágytam, de itthon nem tudtam megkapni, mert 1.000 db-ot nem akartam rendelni, és elérhető árú, egyben az ízlésemnek megfelelő (=pontegyszerű) címkéket amúgy sem találtam.

A megtiszteltetés azt a két babatakarót érte, amit a hétvégén készítettem, ezúttal nem ajándékba, mint ezt és ezt, és nem megrendelésre, hanem csak úgy, azzal a reménnyel, hogy ezúton talál gazdára.
Az inspirációt az egyik kollégám családjában a napokban megszületett kisfiú-kislány ikerpár megérkezése adta: varrtam két retros kismadaras pamut kistakarót, vastag pamut vlies-zel béleltem. Az egyik rózsaszín, a másik kék szélű, és az applikáció is ennek megfelelő.
A kislánynak szánt takaró díszítése asszem nonfiguratív (amennyiben a kör nem figura, de talán nem), a kisfiúsé pedig elég konkrét: egy Barkas-t applikáltam rá. Ehhez az inspirációt ez a nagyszerű VW adta, de mivel nem szeretek másolni, ezért a linken látható kép csak inspirált, és a saját életemből kerestem olyasmit, ami engem, minket talán jobban jellemez, ezért kapott Barkas-t a takaró. Persze ezt most nehéz kimagyaráznom, mert bár reflektálni akartam arra, aki, amikor és ahol vagyok, meg kellett állapítanom, hogy a Barkas csak annyiban jellemzőbb rám, hogy én gyerekkoromban ebből láttam többet, nekem ez a retro. A VW kisbuszok iránt természetesen szerelmet érzek, ám őket meg nem kaphatom. Én öreg hippiként Barkasra fogok virágot festeni.

A Rebaba Shop-ba is feltettem a takarókat, ha valaki esetleg onnan linkelné...

1. Retro pamut babatakaró kisfiúknak - "Barkas"

• Leírás: 3 réteg: 2 réteg pamutvászon között vastag pamutvlies bélés. Varrott, hímzett applikációval. A takaró kimosva, kivasalva várja gazdáját. Kisállat- és füstmentes környezetben, szeretettel készült. Olyan kisszériás termék, amiből 1 van....
  
• Összetétel:100% pamut
• Méret: 91x62cm
• Szín: fehér, aprómintás, tengerkék díszítésekkel
• Kezelése: mosógépben mosható, 60 C-on
• Ár: 4.900 Ft + pk
• Átvétel:személyesen Budán vagy Budaörsön
• Elérhetőség:hellorebaba@gmail.com

 2. Retro pamut babatakaró kislányoknak - "Pink körök"

• Leírás: 3 réteg: 2 réteg pamutvászon között vastag pamutvlies bélés. Varrott, hímzett applikációval. A takaró kimosva, kivasalva várja gazdáját. Kisállat- és füstmentes környezetben, szeretettel készült. Olyan kisszériás termék, amiből 1 van....
  
• Összetétel:100% pamut
• Méret: 91x62cm
• Szín: fehér, aprómintás, ciklámen színű díszítésekkel
  
• Kezelése: mosógépben mosható, 60 C-on
• Ár: 4.900 Ft + pk
• Átvétel:személyesen Budán vagy Budaörsön
• Elérhetőség:hellorebaba@gmail.com

MEGVEHETITEK:)

TYÚKOKKAL SUTTOGÓ - NYÁR 2012

Szentdomonkoson persze megint jó volt minden, de erre is számítottunk, erre vártunk. Kicsit mindig elgondolkodtat, hogy mi itt falun csak kirakatfalusi életet élünk, és valahogy nem normális dolog az, hogy az embernek egy évben csak ennyi hivatalos szabadsága legyen, hogy csak 1-2 hetet tud együtt tölteni a családjával. Persze ha itt élnénk, nem semmittevésből állna az egész napunk. Nem kergetnénk nagy izgalommal elszökött tyúkokat, főleg nem ölelgetnénk őket, mint ahogy a nagy örömömre nemrég felfedezett blog szerzője, Shannon (Radical Homemakers) írja, mennyire nem a tyúkölelgetés fejezi ki azt, amilyen életet ők élnek, de az újságok, akik írnak róla, ezt az illusztrációt szeretik legjobban. Ő meg hagyja, de azért jelzi, hogy ez egy kicsit nevetséges: a napjaikat jobban jellemzi a boldog káosz, amiben inkább a fésületlen haj és a disznótrágyás kalap a szokásos kép.

There are plenty other realistic images that symbolize the freedom and self-reliance in my family’s life: Saoirse with dirty hair doing homeschool in her pajamas and a tiara, free from the ridicule of school girl cliques; Ula wearing a tu tu with no underpants because no one is around to tch tch; me bra-less in the kitchen hacking up beef fat for the rendering pot in a pair of work pants threadbare in all the wrong places; a shot of my butt sticking up in the air as I crawl along the ground marveling at the first spears of asparagus in spring; Bob in a stinky t-shirt with his scythe, slashing through the weeds that grew up around our raspberries while we were busy processing chickens, going to our farmers’ market and swimming in the pond; My dad in a droopy hat covered with pig shit; My mom in a seed cap trying to get a border collie to obey her command; piles of neglected laundry because no one really needs to wear anything clean anyhow; un-mowed grass; beat-stained countertops; dogs licking dishes; dirty bare feet, messy beds surrounded by piles of books; unfinished knitting; toilet paper art; paint-splattered craft tables spilling over with drawings, feathers, acorns, rocks, crayons, glue, yarn, buttons, beads and dried clay. These are the images of my family’s self-reliance, of our joy and happiness.

De addig is, amíg beszerzünk egy disznótrágyával borított szakadt kalapot, kicsit nyaraló, gondtalan főnemest játszunk: az elégedett lézengés a program, és ez nekünk egyre jobban megy, mint egy Woodhouse könyvben. És könnyen el tudnék képzelni egy szobalányt, aki a verandára utánam hozza a reggeli kávémat, amíg én végzek az aznapi könyvemmel.
A napi rutin félelmetesen hasonlít az összes Szentomin töltött napra, csak abból látszik, hogy múlik az idő, hogy a gyerekek megint sokkal öregebbnek néznek ki.
Az idei fénypont az eltévedt tyúk és a munkavédelmi oktatásról hiányzó hirdetőtáblafestő volt:

 A nyaralásunk képekben:
Utánam srácok, vár egy új nap:

Újabb barátok, újabb varázslat.

 Utánam, srácok, jó a játék,

 De mi komolyabbat szeretnénk.

 Utánam, srácok, rajta, srácok,

 Mások vitáznak, mi legyünk vidámak.

Valóra váltjuk álmainkat,

 Megmutatjuk a világnak!

 Játszótéren nem csak a hinta van,

Jól tudom rég,

Korlátok közt unom az életem,

Mást szeretnék!

Utánam, srácok, rajta, srácok,

Mások vitáznak, mi legyünk vidámak.

Valóra váltjuk álmainkat,

Megmutatjuk a világnak!

CSALÓKA ÁTMENETEK

Megfigyeltem, hogy majdnem olyan jó vagyok már az idióta bejegyzéscímek kitalálásában, mint aki a 80-as évek mozifilmjeinek magyar elferdítésein nőtt fel, ja, bocs, akkor már tudom, miért.
Szóval többször szóba került már, hogy fonalfestés témában a leginkább a hosszú átmenetes fonalak, ill. azok előállítása érdekel. Ez egy elég sokrétű dolog, kezdve azon, hogy a színátmeneteseknél főleg nem mindegy,  milyen hosszúságú az átmenetes fonal: az egyszínűeknél is idegesítő, ha elfogy, de az átmeneteseknél az is baj, ha túl sok a fonal az adott projekthez, mert nem jön ki rendesen a teljes szépsége.
Leegyszerűsítve, színátmenetes fonal lehet egyszínű (itt ugyanannak a színnek az árnyalatai haladnak végig a fonal hosszúságában, egyre halványulva/erősödve), vagy többszínű (2-5 szín is lehet akár), ennél az átmenet akkor a legszebb, ha egymásba folynak a színek, és jóóó hosszú ez a rész.
Azt gondolom a többszínűek esetében, hogy a mennyiség kiszámolásánál egyszerűbb, ha van olyan egyszínű fonalunk is, mint amilyen a színátmenetesünk valamelyik kezdő színe (attól függ, honnan nézzük, ahhoz képest kezdő vagy befejező szín), de vannak, akik ha maguknak festenek, szigorúan kiszámolják, egy adott projektben hány centinként váltakozzanak a színek, ez gyakorlatot és türelmet igényel (=nem nekem való).
Meg persze más a képe egy ugyanolyan színátmenetes fonalnak megkötve, vagy meghorgolva, sajnos megkötve pofásabbak, de ez csak addig lesz sajnos, amíg meg nem tanulok kötni.
Egyik kedvenc fonalfestőmről már írtam, ott van minden hivatkozás.
Most a "szegény ember színátmenetes fonalát" szeretném megmutatni, ami a várakozásokkal ellentétben nagyon szép lett, a fonal a múltkori festős szeánszon készült. Azért ez a neve, mert ez egy kicsit csalós: valódi színátmeneteset készíteni ennél sokkal nehezebb.
Egy külföldi kolléganőnek is van egy leírása erről a módszerről, magánvéleményem, hogy az ételfestékeket egyáltalán nem akarom fonalak festésére használni, vannak természetes növényi festékek (ezt még nem próbáltam, és furcsa módon nem is vonz egyelőre), és speciális, gyapjúhoz való festékek, én ezzel dolgozom.
Rövid leírás:
1. Feltekertem a fonalat (ez egy egyágú merinói gyapjúfonal volt) gombolyaggá a tekerőmmel (yarn winder)

2. Beáztattam ecetes (vagy citromsavas), enyhén mosószeres (gyapjúmosószer) meleg vízbe 1-2 órára, meg is nyomkodtam, hogy jól átitassa a víz
3. Elkészítettem egy edényben a kívánt színű festékes vizet (ecetet teszek bele a fixáláshoz), kb. 5 literes a fazék, lényeg, hogy ellepje a gombolyagot.
4. 100 Celsius fok alatti hőmérsékleten tartva a vizet, 45 percen keresztül fixáltam a színt a fonalon, én többször meg is nyomkodtam, hogy a belsejébe is jusson festék, bár azt tudni kell, hogy amint a gyapjú érintkezik a festékkel, magába szívja, és onnan már nehezen jut beljebb, szóval inkább az elején nyomkodjuk, utána úgyis már csak fixálás miatt "főzzük".

5. Hagytam kihűlni a vízben, majd még mindig gombolyag formában, átöblítettem, kis gyapjúmosószeres vízzel átmostam, és kitettem száradni először gombolyag formájában, majd a motolla és a gombolyító segítségével megdolgozva motringként szárítottam tovább.

6. Amikor megszáradt, megint gombolyaggá tekertem, ekkor látszott először, hogy ebből lesz valami.

7. Meghorgoltam sapkának, de mivel rosszul számítottam ki a hosszúságot (fene se számolta), nem jött ki teljesen a sapkán az árnyalat változása, de kiszúrtam vele: a sapka virágot is kapott, na, az a legsötétebb része.
Zsuzsi barátnőmnek lett belőle vékony téli sapka születésnapjára, de a modell, mint mindig, Kamilla volt:

Fonalakról is van egy Pinterest gyűjteményem, abban is található sok festési módszer, lehet kísérletezni.

FERDEPÁNT

Előfordul, hogy meg akarok tanulni valamit, de mivel szinte mindenben self-taught vagyok, elég rögös út vezet odáig, hogy normális és esztétikus eredményre jussak. Vannak ötletek, amik az elején nagyszerűnek tűnnek, aztán mikor egy csomót szenvedtem vele, kiderül, hogy ugyanezt sokkal kevesebb ráfordítással is meg lehetett volna valósítani.
A téma most a ferdepánt. Ez egy olyan varrós dolog, amit sok esetben lehet bevetni, mert jól néz ki, feltéve, ha megtanultunk róla mindent.
Vannak a készen kapható ferdepántok, ami jó, hogy van, de egyrészt drága, sokféle minőségű, és sokszor pont nem olyat akartunk, mint amilyen kapható. Ilyenkor először is el kell készíteni a ferdepántot, majd bevasalni, és utána még valahogy fel is kell varázsolni az anyagra.
Most már tudom, hogy ez is egy külön vallás, olyan sok forrásból hallottam nagy biztonsággal kijelenteni, hogy márpedig ferdepántot ÍGY kell felvarrni. Na nem baj, mert én kb. az összeset végigpróbáltam, és csekély tapasztalatomat foglalnám össze a témában.
Sok forrást találtam a Pinteresten is, meg hát tanultam is a ferdepánt felvarrását, ezek közül azokat mutatom vagy linkelem, amik végül beváltak.

Először is a ferdepántnak valót valahogy fel kell vágni, van több lehetőség, nekem ez tetszett.
Volt egy olyan szofisztikált megoldás is, hogy varrjam össze elcsúsztatva az anyagot csővé, mert úgy vághatok belőle "végtelen" pántot, ez katasztrofálisan sikerült.
 Aztán össze kell varrni folytatólagos szalaggá az anyagot, a részek összeillesztéséhez itt találtam hasznos tanácsot. Ugyanez a blogger, aki mellesleg molekulárbiológus, fejlesztette ki azt a nagyszerű eszközt, amellyel ingyen készíthetünk ferdepántot (bias tape). Én lelkesedem a nagyszerű eszközök iránt, de ezúttal a nagyszerű eszköz elkészítésére szánt idő egyértelműen drágábbnak bizonyult, mint megvenni a 2pár ezer (1-3.000) forintos célszerszámot. Hogy ne izguljon senki feleslegesen, természetesen végül meg is vettem.
Azért jól elszórakoztam ezzel a origamis dologgal is:

Két méretű ferdepánthoz való PDF tölthető le ingyenesen, és tényleg lenyűgöző a kidolgozottsága az eszköznek is és a tutorialnak is. Ami furcsa, hogy még működik is, szóval lehet, hogy sokat dolgoztam vele, de tökéletes lett a végeredmény a papírral is.

Aztán az utolsó lépés, hogy hogyan kerül fel a ferdepánt az anyagra. Nem részletezem, milyen javaslatok vannak erre, nekem ez tetszett a legjobban. Ha van igény rá, leírom, szerinte hogy kell csinálni.

Varrtam is egy apróságot, hogy kipróbáljam, azóta született szebb megoldás is, ennél is csak az a lényeg, hogy gyakorolni kell.

McGYVER ROKKÁJA

Azt gondoltam, hogy egy rokka vélhetőleg nőnemű, de elméletem megdőlt, ennek története alább olvasható.
Említettem, hogy eljárogatok néha a Csillaghegyi Közösségi Házba, mert ott van alkalmam egy számomra új kézműves technika gyakorlására: Adrienn vezetésével rokkán (és kéziorsón) fonni tanulunk.
Kár, hogy ennyi minden érdekel, mert ezekhez nem árt bizonyos felszereléseket beszerezni, például most egy rokkát kívántam meg. Van két rokkánk is Szentdomonkoson, de mint kiderült, ezek inkább dísznek jók.
Ezért vettem egy hasonlóan rokkant kinézetűt Zsutól, és tényleg meg nem mondta volna senki, hogy ez alkalmas a nézegetésen kívül bármire is. Van rajta minden, amit elsősorban nem rokkaalkatrészként képzelek el, szóval egy igazi McGyver-rokkám lett, így nem tudtam női néven szólítani, pedig általában úgy szokták.
Ezzel szórakoztam esténként, és örömmel tapasztaltam, hogy tényleg képes vagyok fonalszerű terméket előállítani, még ezzel is, még én is.
Azért ez a szerkezet arra jó, hogy eljátszadozzak vele, de a legszebb rovingjaimat azt hiszem, mégis Csillaghegyen fogom elkezdeni megfonni, hacsak McGyverrel addig nem tudok kialakítani egy ennél sokkal bensőségesebb kapcsolatot, mint eddig.
Íme a szerkezet:

Ez volt az áldozat:

Ez meg teljesen olyan, minta fonal lenne:

Összecérnázva kevésbé néz ki menőnek, és a szín meg nem jó (inkább a fentiek adják vissza az igazi árnyalatot):

Elkezdtem horgolni egy sapkát belőle, 5 dkg, nem nagy dilemma, hogy kinek készül.