2011. augusztus 28., vasárnap

1 éve a raklapon

2010. szeptemberében indult ez a blog, volt egy fél éves technikai szünete, de pár hónapja megint működik.
Raklappal nyitottam, mert nagyon tetszik a raklap mindenféle kreatív felhasználása, és ezzel nem vagyok egyedül.
És akkor nézzünk egy akkor és most fotót! Kertészkedési ismereteimet kicsit csiszoltam azóta, de 2011. sem lett egyértelműen a KERT éve, de ezzel is terveim vannak, azt azért nem lehet mondani, hogy nem fejlődtünk, a kert és én.
2010. szeptemberében így nézett ki a raklapos virágállványom:
2011. augusztusának végén pedig így:
Kicsit csaltam, mert néhány virágnak ez évben is idő előtt távozni kellett, összeférhetetlenség miatt, nem bírták a stílusomat. Színpompás látványukat jobbára az esőnek köszönhetik. Új még, hogy Sári is bejött a képbe...
Boldog Szeptembert!

2011. augusztus 26., péntek

Somewhere

over the rainbow... Waldorfiában is alap, de én is nagyon megszerettem a szivárványt. Ott indult, hogy már rég elfelejtettem, mik az alapszínek, szóval erős kezdés volt.
Egyik este a mező közepén álltam és lágy szellő fújta az esőáztatta búzakalászokat - igaziból a Meki teraszán ültünk, mert nagyon szeretem a kávéjukat, és a szellő a Praktiker és a Kika zászlóit fújdogálta lágyan. Természetesen preferáltam volna az Ecocafé teraszát egy kicsiny falucska közepén, miközben Zsolt zenél a pódiumon és közben standupol, de jobb, ha néha a valóságból indulunk ki. Mindez a dupla szivárványhoz volt felvezető, ami 5 percig látszott, aztán eltűnt.
Mondanám, hogy ez a látvány inspirálta a szivárványos horgolásaimat, de ez csak később volt, úgyhogy szerintem a horgolásom inspirálta a szivárványt, így lehetett.
Nemrég készült egy csörgőlabda és egy girland szivárvány ügyben:

Vera barátnőm meg nemrég készült el egy hosszú távú háromszög-nagyikendővel - én mondjuk nem kezdtem volna bele egy csipkevastagságú fonallal 2,5-es tűvel egy ekkora vállkendőbe, de neki sem volt más választása, mint befejezni.
További szivárványos képeket a Pinterest oldalamon gyűjtögetek.

2011. augusztus 22., hétfő

Sárika a bolondgomba

Úgy nő. Szinte napról napra látszik, ahogy kisbabából idétlen kisgyerek lesz. Olyan élesek a fogai, mint a tű, és mindent harap, amit elér és ami mozog - gatyaszár, cipőfűző, Achilles-ín (bár ez utóbbi nem lengedezik, de biztos finom).

Szép nyakörvet kapott Virutól, és egy kis cédulát a nevével és a gazdája telefonszámával.



Nagyi Horgirlandja

Belekezdtem egy ajándék horgolt girlandba, aztán gyorsan csináltam még egyet magunknak, mert tök jól néz ki. De kétlem, hogy még rengeteg fog belőle készülni, mert elég macerás volt. Minél kisebb, annál macerásabb tulajdonképpen, és ez megint megerősített abban a meggyőződésemben, hogy az "ornament-horgolósdi" nem nekem való, részemről a gorillahorgolókkal vagyok.
Még a strandon is horgoltam (1 strand/5 év a fejadagom), annyira akartam, hogy elkészüljön. El is készült, de fotózni kb. lehetetlen volt, elég sokat lőttem róla, ezt most mind élvezhetitek.
És miért lett ilyen hülye címe a bejegyzésnek? Mert girlandról van szó, ami horgolva van, és nagyinégyzet-mintával készült.
Utána jöttem rá, hogy még sokan horgoltak girlandot (Florentine, Carina, vagy Alice), legközelebb megpróbálom úgy, hogy középről kifelé haladva horgolok.
Ez volt az ajándék:

 Ez meg a miénk:



Részletes leírása a nagyi háromszögnek nemsokára...

2011. augusztus 20., szombat

Horgolj hülyeséget!

Nem azért, mert nagyon ráérsz. Csak mert kell néha egy adag felesleges cselekedet. Fokozhatod, ha egy kis jelenetet készítesz hozzá, kitépvén a gyerek kezéből a játékmosdót meg a kínai gumibabát (ami egyébként zseniális: más horgoló-freak-ek Barbie babáknak horgolnak ruhát, nos, ez sem jobb, na).


 Vannak persze, akik nálam sokkal betegebb hasznosabb dolgokat horgolnak:


Extra hála ennek a művésznek, aki egyik kedvenc hátihordozós képemet öntötte fonalba:
Na, pihenjünk!

2011. augusztus 18., csütörtök

Apu, a dizájner (My father, the designer)

Apu rendkívül boldog volt, amikor megmutattam neki, hogy egy helyre kis boltban Vancouverben hasonló termékeket is árulnak, amiket ő már ezer éve kitalált. Apu olyan, mint egy deresedő homlokú McGyver, akiről pedig tudjuk, hogy
"...bármilyen szorult helyzetet lazán megoldó egy fogpiszkáló segítségével. Tyúkbélből készít detonátorzsinort, egy rajzszöggel egy metropoliszt képes megmenteni, celluxszal összekötöz egy hadsereget, egy söröskupakkal megállít egy tankot. Az überfegyverrel, a mindenek feletti túlélőszerszámmal, azaz a gemkapocssal pedig bármire képes: időzített bombát hatástalanít, vizet fakaszt a sivatagban, kitámaszt vele egy épületet, csajokat szed fel vagy éppen 8 sávos hidat épít belőle Európa és az USA közé."


 Az Old faithful shop hitvallása, hogy olyan termékeket tart, amelyek kiváló minőségűek és az egyszerű, mindennapi élet eszközei. Az áruik klasszikusak és legtöbb esetben emberi lény gyártotta őket. Úgy gondolják, hogy azok a legjobb dolgok, amik szépen öregednek, és kiállják az idő próbáját - még akkor is egyben lesznek, amikor mi már nem leszünk.

Hát, apu is olyan termékeket gyárt. Vicces módon két olyat is be tudtunk azonosítani, amiket ő is kitalált, és higgyétek el, nem netezik.
Ezeket árulja az Old faithful:
Ezeket meg apu készítette:

Ha valaki nem ismerte volna fel: az egyik egy bőr légycsapó, a másik meg egy madzagtartó. Nélkülözhetetlen termékek. Nem csak apu szerint.

My father was very happy, when I told him, that a nice little shop in Vancouver stocks similar items, he "designed" and fabricated long time ago. He's a kind of an old McGyer (although McGyver must be in the same age for now...), he can build a tower from matchsticks in the middle of a desert.
"Old Faithful Shop stocks quality goods for simple, everyday living. We are drawn to products that are well-made, classic in design and when possible hand-crafted by a human being. We feel that the best products are the ones that age well and stand the test of time - items that will exist long after we do not."
 As a matter of fact, my father has the same credo. And believe me, he's not surfing on the net! The both items above  - a fly swatter and a  twine stand with scissors - are really indispensable. According to my dad and the Old faithful shop, as well.

Megalomán körmöcskézés

Ejnye, ezek a művészek, mindig kitalálnak valamit, ami nincs is...
Említettem már azt a merész tervemet, hogy a 20-as horgolótűvel valami őrült jó dolgot fogok véghezvinni, ez egyelőre nem történt meg.
Viszont egy művész bácsi re-gondolta a körmöcskézést (nem tudom, külföldiül hogy hívják), és Gullivernek képzelte magát: épített egy baromi nagy körmöcskét, és szokatlan anyagokból készített tárgyakat: nemezből, fémből, bőrből. A végeredmény használhatónak mondható, lett belőle lámpaernyő, ülőpuff (állópuff gondolom nincs), hálózsák vagy mi, meg ilyenek, azonosítsa be mindenki kedvére.
Ilyen egy real-size körmöcske:
Ez meg a fiatal művész, Jan "körmöcskéje", vagy inkább körme:
Alkotásai a fent említett anyagokból:


Ez valami óriási mosogatószivacs, amivel az odaégett cuccot lehet levakarni, gondolta az egyszeri háziasszony.
Ezek közül meg 3 képet értek, de a szemeteskuka-installációt nem.
Nem baj, tetszik.

2011. augusztus 16., kedd

Cellux

2010 enyhe telén a Cellux csoportnál jártunk, Barnus meg én, tehát épp ideje volt erről a nagyszerű időtöltésről beszámolni, mert megint tervezzük a dolgot.
Ők a Cellux:
Cellux Csoport vagyunk: Figyeljük a világot, a környezetünket, a társadalmunkat, embereket, állatokat, növényeket. Problémákat találunk és megoldásokat keresünk. A magunk eszközeivel igyekszünk a tudatosság, a fenntarthatóság, a felelős gondolkodásmód kérdéseit megvizsgálni és másokkal együtt gondolkodni ezekről.Alkotunk, tervezünk, javítunk, megpróbáljuk használhatóvá vagy újrahasználhatóvá tenni a minket körülvevő hulladékokat.  Újrahasznosítunk, kiállítást szervezünk, oktatunk, növényt ültetünk.
 Különböző workshopjaik vannak, mi onnan szereztünk róluk tudomást, hogy egy kedves ismerősömnél megláttam egy egyedi táskát - pelenkázótáskának használta - és megkérdeztem, ez mi és honnan jön. Kiderült, hogy a táskát ő készítette, egy egykori óriásplakátból. Gondoltam, ilyen nekem is kell. Elmentünk Celluxékhoz, befizettünk fejenként nevetséges 2.000 Ft-ot, válogattunk, szabtunk, és odaadtuk a varrólányoknak a cuccot összeállításra, mert hát az nem olyan egyszerű, már csak az anyag miatt sem. Rendkívüli élmény volt! A végeredmény meg szerintem szintén csudálatos lett.
Barnus egy decens kék plakátot választott, én alapnak egy Marlboro reklám lovásának pár négyzetcentijét, előlapnak pedig egy Szigetről származó jógás plakátot.
Cellux csoport természetesen a Facebookon is van, látogassátok meg őket.

2011. augusztus 14., vasárnap

Boldogok az asztalosok

Az már Monthy Python óta közismert, hogy a sajtkészítők azok:

Mégis, mi lehet ennek az oka? Vélhetőleg az, hogy nem írnak róla, hanem csinálják. És nekem miért tetszik? Mert olyan real man-es. A real man olyan, hogy attól lesz igazi, hogy nem tudja magáról, és nem azért csinálja, hogy annak tűnjön. Real man lehet persze ettől még egy szakács, egy egyetemi oktató és egy sportoló is. Láttunk már nem-real-man csupaizom férfit is, nemde?
Van egy honlap, Grain & Gram néven ("The new gentelman's journal"), ahol férfiakat és azok foglalkozását mutatják be. "Ő Ian, irodában dolgozik, elegánsan öltözik, és gazdasági mutatókat elemez. A fárasztó munkanap után számítógépes játékokkal köti le magát". Neeem, nem ilyen foglalkozásokat, hanem kétkezieket, hagyományosakat. Nekem ezek közül több is megtetszett, az egyikük
BLAIR SLIGAR.

A vele készített interjú is rendkívül szimpatikus ember portréját rajzolja meg:

“My name is Blair Sligar and I build furniture and sculpture
from salvaged and local materials.”


Részletek a beszélgetésből:
"He and his wife have a governing rule they live by where they buy and own only what they love, no matter what the item. You can see this rule and thought put into everything Blair makes. (...) The small fine woodworking studio that works from it’s own designs is a somewhat current idea. It is a difficult thing to pull off and it’s really been only since the 1960s that studio quality furniture makers have been able to work from their own designs and support themselves, often just barely. There seems to be somewhat of a revival to revisit older ways of working wood by hand.(...) I really like to explore and create and design. I hope that my clients appreciate the type of work that I do and come to me for that. It’s what my shop is built on: not doing whatever comes through the door just to make money. I am not the right person for some jobs. I am going to stubbornly keep hammering away at what I do even though I could probably make plenty more re-facing cabinets and building laminate kitchens. But I am not interested in that type of work. I’m committed to creating furniture and sculpture in a unique way, and I think that sets me apart from other shops.(...) Most of my materials come from trees cut from residences or land clearing projects or are pulled from old buildings. The local materials that I get are often found and cut in such small quantities that they aren’t available at mills or through lumber suppliers. My materials have a high degree of character that most mills avoid because they are difficult to grade consistently.(...) I love walking out into the shop and just feeling that I can make whatever I want here"
Blair a családjával Orlandoban (Florida), de mint meséli, az időjárás nem nagyon kedvez a munkájának: nehéz kiszámítani a fa száradási idejét, ezért új helyet keres. Közeli tervei közt szerepel még az egyedi megbízások mellett egy saját kollekció kidolgozása is.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...