2012. július 31., kedd

KERESZTELŐAJÁNDÉK

Unokahúgom második kisfiának a keresztelőjén jártunk Balatonon Kamcsival. Kicsit gondolkodtam az ajándékon, vagyis inkább reménykedtem, hogy az ezüstkanál meg a feliratos gyertya már kiment a divatból, mert azt röhögés nélkül nem tudtam volna átadni, nem tehetek róla, nem értem az ilyen hagyományokat, hogy ez miért is lenne jó egy kisgyereknek. De aztán megnyugodtam, mert kiderült, mindenki játékot vitt, szóval fejlődésben van a téma, csak én voltam tájékozatlan, kevés keresztelőre járok.

Kamcsi a szokásos cuki formáját hozta, tudom, hogy mindig nagyon figyel, és felteszi a kérdéseit, hogy bővítse az ismereteit, nos, ez a pillanat most akkor jött el, amikor a református templomban a pap valami hihetetlen régies nyelven beszélt olyan tartalmakról, hogy bár koncentráltam, nem értettem az egészet (magyarul volt amúgy). De Kamcsi értette, mert a közepén a kis csilingelő hangján feltette a kérdést, Mama, ki az az Isten? Miután mindenki kikuncogta magát, biztosítottam felőle, hogy később elmondom, bár van nálam autentikusabb forrás is. Még két fontos momentum volt, az egyik, amikor az iránt érdeklődött, hogy mi az az innivaló, amivel leöntik a baba fejét, illetve az, hogy közölte, nagyon kell pisilni.
Az Isten-kérdést próbáltam annak a szülőnek a tudatos komolyságával megbeszélni, aki bár nem tudja, és nem gondolja, hogy ezt bárki meg tudná mondani hitelt érdemlően, de meghagyja a lehetőséget, hogy a gyerek gondoljon, amit szeretne erről, szóval valami olyasmit beszéltünk, hogy sokak szerint Isten az, aki miatt itt minden van a Földön, és aki mindenben benne van, az emberekben, állatokban, növényekben, legalábbis én így hallottam.
Ajándékba egy bébiplüss babajátékot adtam, ezúttal a gyapjút kihagytam belőle, hogy egyszerűbb legyen mosni.
A játék készítésének rövid és egyszerűsített leírása:
1. A fej elkészítése: duplán hajtott keskeny csőgézbe mosható tömőanyagot tömtem, megfelelő keménységű golyót kialakítva, a fej alját erős cérnával elkötöttem, a fennmaradó, fej alatti csőgézdarabba is tömőanyagot tettem, hogy ne csak egy fej legyen, és azt is bevarrtam. A szem vonalában vízszintesen elkötöttem, hogy az arc kialakuljon. Baba testanyagból egy megfelelő méretű, kicsit formázott darabot oldalt és az alján végigvarrtam, a teteje nyitva marad. Testanyagot kifordítottam, alulról belehúztam a csőgézes fejet és vállrészt. Az anyagnak jól rá kell feszülnie az alsó rétegre. A fej tetején szépen bevarrtam. Szájat, szemeket kihímeztem, a fej hátulján legyenek a csomók.
2. Sapka készítése: hozzámértem a fejet a sapka anyagához (bébiplüss), bébiplüsst színt színnel összeforgatva hosszan mérve (egy kb. egy magas háromszög, elnézést a matekosoktól) összevarrtam úgy, hogy legyen egy kis visszahajtás azon a részen, ami az arc körül van. Kifordítottam, láthatatlan ötléssel rávarrtam a fejre.
3. "Test" készítése: a címkéket (szép maradék pamut anyagok) levágtam hosszúkás téglalap alakúra, 3 oldalát összevarrtam, kifordítottam, levasaltam. Kivágtam 2 bébiplüss négyzetet (méret látható a képen), az egyiket színével felfelé lefektettem, és rátettem a címkéket úgy, hogy befelé nézzenek. Rágombostűztem, levarrtam csak ott, ahol a címkék vannak. Utána rátettem a másik bébiplüsst színével befelé, végigtűztem gombostűvel, és végigvarrtam úgy, hogy ez a varrat picivel beljebb legyen, mint az előző, nehogy kilátszódjon, amikor kifordítom. Ugyanis az egyik sarkánál kell hagyni egy kis lukat, ide kerül majd be a fej.
4. Összeállítás: A fejet belehelyeztem a testbe és láthatatlan öltéssel rögzítettem, többször. Kisbaba kezek fogják húzkodni...
Mivel én is utálom a szöveges tutorialokat, legközelebb képeket is készítek.
Minden anyagot be szoktam varrás előtt avatni (kimosom, kivasalom), hogy utána ne legyenek meglepetések az első mosásnál.
További képek a játékról és a keresztelőről:








2012. július 27., péntek

I'M SPINNING AROUND

Mert nekem mindenről egy zene jut eszembe, pedig nem is szoktam zenét hallgatni, szóval nem is értem.
Új játékom van, rokkán tanulok fonni, stílusosan Ariadnétól. Neki, Waldorfos szülő és tanár lévén, életforma, nekem kirándulás. Próbálnám leírni, miért jó, de nem tudom megfogalmazni, egy dolog jut eszembe, mióta horgolok, varrok, meg ilyeneket csinálok, minden másban is kitartóbb és türelmesebb vagyok. Közben pedig elmerülök, és amikor visszajövök, minden kisimul. Tiszta trip.
Rokkázni meg kézi orsón fonalat fonni folyamatosan lehet tanulni Adrienntől a Csillaghegyi Közösségi Házban, most már folyamatosan vannak ilyen alkalmak, napok, én már háromszor voltam, bár Óbuda nekem a világ másik felén van. Inspiráló és megnyugtató már maga a környezet is: a fonás a Közösségi Ház udvarán, egy külön kis épületben van, ami meg úgy néz ki, mint egy falusi kunyhó, berendezéssel együtt, igazán hihetetlen, de valóban így van...
A fonás nem egy termelékeny tevékenység, hogy villogjak ilyen szakszavakkal, végül is, akinek papírja van róla, ugye. De nem is azért csináljuk, mert azonnal sikerélményt ad és őrült mennyiséget tudunk gyártani (persze aki ezzel foglalkozik egész nap, ő már tud őrült mennyiséget készíteni), hanem mert... Ugyanazért, amit nem tudtam fentebb megmagyarázni. Még az is lehet, hogy nekem is lesz egy működőképes rokkám... Nem egy olyan hiperszuper, de elvileg működni fog, meglátjuk. Adrienn mellett még egy lányt ismerek, aki igényesen és ízlésesen dolgozik a témában, ő Zsu, blogja itt található.
A képek:



Nem vittem két öltözet ruhát, ez két különböző alkalom volt. Erről mondjuk eszembe jut, hogy a legelsőről fel sem tettem képeket, na majd legközelebb.
A legutóbbi napon már egész értékelhető lett a végeredmény, úgynevezett effektfonalat gyártottam, de ezt csak én neveztem úgy, a világon senki más nem nevezné úgy, mert az effektfonal lényege, hogy direkt és gondosan megtervezetten egyenetlen, az enyém meg gyakorlatlanságból...
Ezt még az a tény is súlyosbította, hogy egy kicsit elcseszett színű saját festésű szalaggyapjút vittem hozzá, és megkoronáztam azzal, hogy két tökéletesen össze nem illő színt cérnáztam össze. Azt lehetne sejteni, hogy innen nincs tovább, de van: a két színt még késztermékké is horgoltam. és a meglepetés a végén: állati laza hippisapkát csináltam Kamcsinak belőle...





2012. július 24., kedd

MONKEY SEE, MONKEY DO

Kaptam egy bizonyítványt, mert elhatároztam, hogy megtanulok varrni, különös tekintettel a babakészítésre. Íme, a bizonyíték (amúgy Ecserin vettem, de ez nyolcvanas évek duma, szóval neten vásároltam :D) az elhatározást tanulás követte, majd 1 évre rá egy OKJ-s bizonyítvány, "Textiltermék-összeállító" és "Textiljáték készítő" minősítéssel:

Remélem senki nem gondolta, hogy PS nélküli képet fogok feltenni magamról!
Az év során sok játékot készítettem, és talán ezután még többet fogok, saját minta alapján.
Készült egy vizsgamű is, egy "Zoknimajom" (sock monkey), amelynek alapját egy nyilvánosan elérhető, ingyenes minta képezte, ezt alakítottam kicsit át.
Régi kedves emlékeim kötnek a zoknimajmokhoz, például egyik első babahordozóm (Mei Tai), amit drága barátnőmtől, Edittől kaptam ajándékba, amikor Kamcsi még kicsi volt (tegnap, szoktuk erre mondani, amikor Kamcsi azt mondja: "amikor kicsi voltam..."). Most (és mindörökké) Lexi barátnőméket szolgálja.


Régóta őriztem egy ilyen majmos anyagot, amit szintén Edittől kaptam, most meg ennek az egyik vizsgaművemhez készült belőle szoknya (hátul nyílással, a majom farkának).
A szabásminta alapja, az ötlet, és a megvalósítás sok-sok lépéséhez az ötletek innen származnak.
Az én Zoknimajmom gyapjúfilc kezeket, lábakat és arcot kapott, gyapjúval van tömve, a szoknyája is zoknimajmos, horgolt sapkája és sála van.
Egyébként bár varrtam sok állatot és egyéb figurát, a legszívesebben babát készítek, majd ezekről is írok.

TOOTH FAIRY

Nem emlékszem rá, hogy az én gyerekkoromban lett volna fogtündér, de az én gyerekkoromban ugye még kerék sem volt az autókon, szóval ez nem mérvadó. Mindenesetre erősíti ezt a tündér-varázslat-fantázia-angyal vonalat, amire meg minden gyereknek (felnőttnek) szüksége van, ezért én ezt támogatom. Bár egyik kedves blogom (amiről majd még írok, mert nagyon érdekes, ez a Radical Homemakers honlapja) legújabb bejegyzése pont arról szól, hogy elmondja egy erdei sétán a kislányának, hogy nincs se Mikulás, se húsvéti nyúl, se fogtündér, de az egy jóval nagyobb kislány, és ez a téma nagyon szépen, finoman van leírva, persze az "eljárással" és annak értelmével lehet vitatkozni...(részlet a bejegyzésből)
“Mom!” She exclaimed, “Why are you telling me all this?” Upholding cultural myths can grow tiresome for parents. Prattling on to our kids, pretending to believe things we don’t may seem charming at first, but after a while, it makes me feel like a liar. But that’s not the full reason for my disclosure. My heart was open, and there was no closing it at this point.
Because there is real magic in this world, Saoirse,” I rushed on, tears coming to my eyes as I went on, “And I’m afraid that if you believe that things like Santa Claus, the Easter Bunny and the Tooth Fairy are real because I told you, and then someone else tells you that they aren’t, that you’ll think the other things we believe aren’t real, either.”
 Tehát saját meggyőződésből van most már fogtündérünk is, aki immár a 2. fogat vitte magával, és ahogy olvastam, olyan kultúrkörben, ahol ennek hagyománya van, pénzt hoz, de saját hatáskörben én ezt megváltoztattam "kis ajándékra". Ez mindegy, mi, kicsi legyen és jelzésszerű, a lényeg az, hogy egy kis bigyuszba betesszük a fogacskát, a párna alá rejtjük a foggal együtt, reggelre a fogtündér elviszi azt, és hoz helyette ajándékot. Namármost, volt némi diszkusszió arra vonatkozóan Kamcsival, hogy akkor most vajon a fogat kiveszi-e a tartókából a tündér, és a tartókát otthagyja, ÉS ad ajándékot, vagy tartókástul viszi el a fogat ÉS hoz ajándékot, továbbá az elvitt fogaknak mi lesz a további sorsa. Huh, de nehéz saját mitológiát gyártani...
Végül arra jutottunk, hogy vélhetőleg úgy van ez, hogy a tündér elviszi a tartókát, benne a foggal, valahol, egy helyen, ahol lakik, összegyűjti, és ha mind a 20 kiesett, egy csomagban visszaszolgáltatja az egészet az immár csontfogakkal rendelkező alanynak. Ez 20 tartókát jelent. Akkor gyártunk 20 tartókát, nincs mese. Vagyis van.
Persze, másokat is foglalkoztat ez a téma, ezekből a megoldásokból is linkelek, de előbb íme az érintett tündérke, és a fogtündér-fogtartókánk, a kettes számú:


Kicsit nagyképűen tutorialnak is nevezhetném az elkészítésének a leírását:
1. Levágunk egy kb 11 cm hosszú és 4 cm széles gyapjúfilc anyagot, esetleg cikk-cakk ollóval. A tartóka 4x4 cm-es lesz így, a maradék 3 centis részt pedig háromszög alakban vágjuk le, és összehajtjuk, mint egy borítékot.
2. Az egyik 4x4 cm-es részre rávarrjuk a fogat, a következőképpen (mivel ez filc anyag, ennél mindegy, hogy színe vagy visszája): találomra rajzolunk egy papírra egy fogat, nekem elsőre sikerült. ezt kivágtam, és átrajzoltam egy mindkét oldalán ragasztós papírfóliára (Vliesofix) és magára a filcre is. Egyből a Vliesofixre is lehet rajzolni, aki bátrabb grafikus. Mivel ez vasalással rögzül, rávasaltam a fog-filcre, lehúztam a másik oldaláról a papírnak a fóliát, majd a tartókára is rávasaltam. Ez csak a rögzítéshez kell, ezt utána körbevarrtam varrógéppel, a legkisebb cikk-cakk öltéssel (vagy kézzel).
3. Összevarrjuk a tartóka két oldalát géppel, vagy kézzel.
4. Apró lukat vágunk a boríték háromszögének a sarkába és abba részbe, amire ráhajlik.
5. Belefűzünk mindkét lukba egy saját festésű gyapjúfonalat (hehe, ez csak vicc volt), és masnit kötünk.
6. Jöhet a fog!

Mások nagyszerű és igényes megoldásai:

Ez egy gyönyörű Waldorf-tündér, a képet nem tudom betenni, itt a link.
Ez hasonlít az enyémhez, pedig esküszöm, nem lestem.
Ez meg egy valódi, kis méretű párna, ízlés szerint alakítható, az ötlet a lényeg, van leírása is:
Nemrég vettem egy DVD-t is, a Fogtündér kisegér címmel, ez egy elég hosszú és szövevényes animációs történet, nekünk tetszett.
Azt hiszem, ki is merítettem a témát, várjuk a harmadik fogat!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...