2011. szeptember 16., péntek

Boldogok a fényképészek, a faszobrászok és a természet gyermekei

... továbbá a sajtkészítők és az asztalosok.


COFFER from thismustbetheplace on Vimeo.

Fenti filmet a Lost&Found készítette, amire az Old Faithful Shop oldalán bukkantam. Furcsa talán, hogy egy Vancouver-i bolt ennyire megfogott, de rendkívül érdekes és szokatlan az árukészletük és a filozófiájuk. Ezért írtam is már róluk.


Josh Vogel from The Scout on Vimeo.

Josh Vogelről itt és itt lehet többet olvasni, a The Scout-on.

Fenti ajánlóba illik még Eustace Conway története is, akiről Elizabeth Gilbert írt nagyszerű könyvet "The Last Americal Man" címmel - ő az az írónő, akinek a lenyűgöző könyveinek egyikéből, az Eat, Pray, Love-ból  (Ízek, imák, szerelmek) langyos limonádét forgattak: ízlett, elfogyasztottam, de nem ismertem fel a könyv tartalmát, mondanivalóját.



Szép, lassú hangulatok, elmélázós zene, finom gondolatok: indulunk Szentdomonkosra.

2011. szeptember 9., péntek

Crochet rocks!

És tényleg. A horgolás kikapcsol és bekapcsol. Vannak olyan dolgok, amik nagyon jól néznek ki képen, de nem állok neki, mert próbálom leszorítani azon tárgyak számát a környezetemben, amik nem használati tárgyak. Persze nem dobjuk ki a csak az esztétikai értékükért tartott dolgokat a vonatból, de az utazáshoz nincs rá sok szükségünk. A "simple home" gondolatnak ez is az egyik lényeges eleme: tisztítsuk le magunk körül a tárgyi világot, és a gondolatok is letisztulnak. Meg a lakás is jobban tisztul persze, ha kevesebb a porfogó. Kellemetlen, hogy ez előtérben van nálam, mint szempont, de nehéz másképp gondolkodnom, ha egy zsúfolt helyen járok, vagy csak képet látok róla, egyből az ugrik be, milyen baromi nehéz lehet ezt takarítani.
Ezért voltam szkeptikus a kőre horgolással kapcsolatban. Hasznosságban vetekszik a szalvétatechnikás kézműveskedéssel: szép-szép, de ha nagy izgalommal pislogva átadnék egy ilyet valakinek ajándék gyanánt, egy zavart félmosolyra számítanék: köszi a ... izét... szép...mi ez? ööö... sokáig tartott elkészíteni...? Szóval úgy kéne ajándékot is adni, hogy nem a saját nagyszerűségünket reklámozzuk vele, hanem próbálunk a célszemélynek örömet okozni.
De végre találtam apropót a projekthez: az oviban nagy népszerűségnek örvend a mogyigyűjtés: leszegett fejjel járnak körbe a kölykök és mogyoró után vizslatnak. Aztán leülnek a földre, és egy nagy kövön vagy a betonon egy tenyérnyi kővel megtörik, majd befalják. Már minden mogyi-fan gyereknek van saját ovisjellel ellátott törős köve.
Eljött hát az én időm! Délután körülnéztünk a kertünkben, és a kerti csap vízlefolyóját megszabadítottuk egy szép nagy ovális kőtől, közben elszánt harcot vívtunk Sári kutyával, aki azt gondolta, őt próbáljuk szórakoztatni, és igyekezett hálás közönségnek mutatkozni.
Aztán este Kamcsi az ölembe hajtva a fejét elaludt, én meg belekezdtem a sziklahorgolásba. Szegény szikla először egy sapit kapott, rosszul szaporítottam. Aztán orvosoltam a hibát és elkészült a kőruha.
Reggel meg a kakaó mellett várta az ovist, aki született nő, ezért rögtön keresett neki egy színben hozzá illő retikült. Az ilyennel szokták fejbenyomni a rablókat: azt hiszi, sminkkészlet van a lila virágos táskában, pedig féltégla. Mondtam is neki, hogy lécci ne ezzel szeretgesse meg Zolikát véletlenségből, használja a cuccot rendeltetésszerűen.
Íme a mű:

És a művésznő:


Néhány sziklahorgolós kolléganő alkotása:
Forrás
Forrás
Ehhez van leírás is, ha eltévednénk. Egyéb leírás innen letölthető.
Haszna tehát mi? Pont ugyanannyi, mint a WC-papír gurigából valamit készítésnek... Amely, megjegyzem, a blog legnépszerűbb bejegyzése... De miért, mondjátok, miért? Remélem nem ez volt a legértelmesebb hozzátennivalóm a világ dolgaihoz!
A kőhorgolás egyébként egy szerény kis YARNBOMBING. Ma a kő, holnap már a világ??? Igen, vannak ilyen motivált horgolók, akik körbehorgolják a szűk lakókörnyezetüket, ezzel sokak számára vizuális élményt nyújtva. Essünk tehát neki a köveknek, de állatokat ne kínozzunk!
(A yarnbombingról néhány gondolat itt)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...