2010. szeptember 28., kedd

Hasznos holmik: a WC-papír guriga

Alábbi post-ot a "majdénmegmutatom" érzése szülte, várható reakciók rá pedig "enneksincsjobbdolga" szerűek lesznek. Pedig biztosíthatok mindenkit, elég sok jobb dolgom van, de ez amolyan idegnyugtató felhőjáték...
Az úgy volt, hogy a minap, készülvén a Fonalkóstolóra, Kati felcsévélt párszáz méter fonalat, és odadobta nekem a koncot, a Sublime bambusz-gyapjú fonal papírkarikáját, kaján mosollyal a szája sarkában, miszerint "na ezt repurpose-oljad kiscsillag". 
Haha. Este nekiálltunk a lánnyal, előkészítettük a cuccokat, aztán Kamilla össze-ragasztópiccojozta először az asztalt, majd az egész lakást.

1 óra alatt elkészítettem ezeket a kis izéket, és próbáltam nem megválaszolni gyakorlatias oldalam egyre hangosabban mocorgó kérdését, miszerint mi a vihart fogok kezdeni ezekkel az eredeti amerikai dekor-anyagokkal bevont papírhengerekkel. Nem tudom, de majd ti megmondjátok...
Egyébként meg miért kell, hogy mindennek értelme legyen?
Találtam azért pár érdekes megoldást!
Ezekből a hengerekből vezeték-összetartóka készült. Nice.
No meg lehet falidíszt is készíteni belőle:
És golyópályát! Ehhez a celofános meg az alufóliás gurigákat lehet felhasználni:

És utoljára egy kis MŰVÉSZET: a bácsi WC-papír hengerekre nyomtat képeket. Felhasználása ismeretlen. De hát ugye nem kérdezzük meg Moore-tól sem, hogy minek csinált lukas köveket?!

2010. szeptember 22., szerda

Tísörtből...

Megint egy olyan projekt, amit én nem fogok megvalósítani, de nagyon tetszik. Nem mintha rém nehéz volna, de nem merem megígérni, mert még számon kéri valaki... De istenbiz', vásárolni textilszatyrokkal járok, kevéssé hat meg, hogy a teszkóban már pénzért adják a nejlonzacsikat, meg hogy az ósános nilonokra rá van vésve, hogy le fog bomlani, egyszer, de tényleg, majd tessék megfigyelni, és stopperral állni a szemétlerakó mellett.
Svédországban élő kedves ismerősömet faggattam, ugyan mennyire környezettudatosak a fejlett Nyugat-Európában az emberek és kicsit meglepődtem: ugyan simán lenéz a szomszédod, ha a sonkád csomagolóanyagánál nem külön szemetesbe dobtad a műanyag és papír részt, de az eldobható pelenkákkal semmi gondjuk, mert azt úgyis elégetik, hő, ezáltal energia lesz belőle. Hm. Érdekes önmegnyugtató logika.
Persze én sem biciklivel járok bevásárolni, de én még nem láttam tökéletes környezettudatost, no de erről egy későbbi adásban talán... Illetve biztosan.
Lássuk a mai ötletet: készítsünk pólóból bevásárlószatyrot! Én mndjuk általában úgy hasznosítom újra a pólóimat a mosógépben, hogy párszor kimosom a fehér pólóimat (imádom a fehér pólókat, bele tudnék fulladni), és azok aztán szép szürkék lesznek. Ekkor vagy befestem őket Simplicol textilfestékkel, vagy elviszem falura a szomszéd Aladáréknak.
De van, akinek ennél tovább terjed a fantáziája, nézzük pl. ezt a helyes kis video-t!


Persze vannak már megoldások is:
Készíthetünk kötényt is használt pólóból. Ehhez nem árt, ha főzünk néha, meg ha a főzéshez kötényt is hordunk.

Vagy csináljunk belőle könyv- ill. füzetborítót:
Ez az Etsy-s eladó pedig szatyrokat és szárítógépbe való párnácskákat (az meg mi???) készít használt pólókból. Alábbi képet szerettel küldöm Cinnamoon nevű kolleginámnak a Mamamin.
Mit lehet még egy tísörtből készíteni, aminek van értelme? Ha van ötletetek, ne habozzatok megosztani velem!

2010. szeptember 18., szombat

Ollé Pallet

Megmondtam én, hogy jópofa dolog ez a raklapozás (raklap=pallet)! A visszajelzésekből arra következtetek, hogy másnak is megragadta a fantáziáját a raklapos barkácsolás. Tuom, gyengécske próbálkozás volt részemről a raklap-virágállvány, de mondtam, hogy ez a blog nem az én kreatívkodásaimról szól, mert akkor viszonylag kevés bejegyzés születne.
Találtam egy másik szép dolgot, persze ennél sem kizárt, hogy szálka megy a gyermek kezébe, de mami repurpose-ötleteinek a megvalósítása felülírja az EU-s biztonsági előírásokat.

A kép innen való, le is van írva, hogy készült. Érdemes nézni majd video-t is, a csaj rózsaszín (!) bakon fűrészgépezi a raklapokat, haláli. Mondtam is az embernek, hogy drágám, most Karácsonyra tudod mit kérek? Egy akkus szögbelövőt...
Vagy nézzük ezt: Ana White szerint ez egy 5 perces meló, hát, majd meglátjuk.

Ezt is egy nő készíti ám:
És még számtalan lehetőség van, elő a pink kalapácsokkal! Az alapanyagot én adom:

2010. szeptember 16., csütörtök

Retróláz

Mindig utáltam a 80-as éveket, de most, amikor a legtöbb ifjúkori traumámat végre feldolgoztam, végül is egész elképzelhetőnek tartom, hogy jól néz ki az akkori divat megmodernesítve, és ha jól értesültem, most épp nyolcvanasévek-divathullám van megint. A zenéről ne beszéljünk, arra nincs mentség. Ja és a frizurákra sem. Meg Madonnára. Na mindegy, nem erről akartam írni.
Az mindig is világos volt, hogy nagyon tetszik a 60-as meg 70-es évek divatja, eltekintve a nájlon anyag ruhaneműként felhasználásától. Egy kicsit sem értek a divathoz, de annyit vontam le a dologból, hogy egyszerű, letisztult vonalakkal dolgoztak, és a hippis téma kivételével egy rend ruhán belül kevés szín volt. Én ma sem bírok a legtöbb esetben több, mint 3 színt felvenni, minta meg inkább semmi. Ez persze ettől még utalhatna igen szegényes stílusra, nem baj, én nem is török ilyen babérokra. Imádom a farmert meg a fehér pólót, és mióta vettem egy Converse-t, (4 hete?) azóta csak azt hordom. Tehát nem túl bonyolult az ízlésem, de eddig eljutni az volt.
Sok mindenről szólhatott volna ez a bejegyzés is, ha az inspiráló video-t nézem, de ezúttal a divatra hegyeztem ki a dolgot. A térdzokni, a csinos miniszoknya, a poncsó, a hosszú haj, a napszemüveg,  a szandál... mind hibátlan. Ugyanezt a szerelést gondolkodás nélkül felvenném ma is.
Ha valami miatt gyanús a filmecske, az nem a véletlen műve...


Mielőtt láttam ezt a filmet, már alakult a ruhatáram: azóta is rengeteg pamut és gyapjú horgolást készített számomra Roni, és a továbbiakban is úgy tervezem, hogy ellátom némi munkával:)

2010. szeptember 15., szerda

Kicsi én

Nem erről akarok írni, mert ez olyan film volt, amin nem röhögtem halálra magam.
Viszont találtam egy olyat, amitől igen. Ez egy blog, és és ha eltekintünk tőle, hogy az "ÉN-akkor és most" - témát néhányan kicsit felnőttfilmbe illően dolgozták fel (milyen már, amikor a férfi kantáros rövidgatyát vesz és furán térdel a kerti autója előtt, vagy a kavbojnak öltözött ikrek, brrr), de alapvetően, ha jól figyeltem meg, a koncepció az, hogy egymás mellé teszünk két képet, amiken hasonló a beállítás, csak az egyik kép 1853-ban készült, amikor még kicsik voltunk és cukik, a másik meg napjainkban. Lehet úgy játszani, hogy mindkét képen én vagyok (bár én nem akarnék emiatt szétkenni egy tál borsófőzeléket az arcomon), meg úgy, hogy ugyanaz a beállítás, de az egyiken én vagyok, a másikon meg a gyerekem.
Nekünk utóbbira van példánk, amellyel ezúton is demonstrálni szeretném, hogy a lánygyerek NEM csak rám hasonlít, hanem az apukájára is:
De lássuk, milyen nagyszerű példák akadnak még...
Ezeken nem tudok annyira felszabadultan kacagni (és azt be sem mertem tenni, amin a srác saját kiskori hasonfetrengését fotózza  le, egy szőrös pink szőnyegen...):

Ők viszont nagyon helyesek:

Ha van kedvetek játszani, írjátok meg, hogy küldenétek képet:)

UPDATE: Krisztinek volt kedve játszani, alábbi alkotással jelentkezett:
Ó, az a tekintet: régi-én úgy véli, a 70-es évek műszálas kanapé-takarójánál sokkal jobban értékelte volna az új-én képének hátterében diszkréten meghúzódó technikát és a részletgazdag élményszőnyeget :D A fodrászuk meg ugyanaz, gondolom...

A mérnök kerékpárja

Ha az embernek a gyereke eléri a minimum 2 éves kort, az aktuális trendnek (nem csúnya szót mondtam) megfelelően szerzünk neki egy futóbringát. Ezt mondjuk nálunk is meg lehet tenni, de ha úgy döntünk, hogy ne csak a gyerek örüljön, hanem apu is, akkor bízzuk meg egy csináldmagad-futóbringa összeállításával. Tisztában vagyok vele, hogy a legtöbb apukának egy futóbringa sematikus lerajzolása is gondot jelentene, de István nem ismer lehetetlent, ha fűrészt, csavarhúzót meg ilyeneket adnak a kezébe (de fűnyírót ne adjatok neki. Légyszi.).
Ő az az ember, aki bőrdzsekit és baba Mei Tai-t is tud varrni.
Múltkor meg ezt készítette:
Kiemelném, hogy a fogókák meg az ülés bizony bőrből van...
Egy hasonlót találtam, de neeeem, ő nem kap pontot, mert annyit tett, hogy egyrészt az eredeti német bicaj kínai változatát vette meg (csúnya bácsi), másrészt meg annak a kerekeit kicserélte kisebbre...

2010. szeptember 14., kedd

A mosogatás művészete

Remélem, ezt senki nem vette komolyan, ilyen nincs. Attól, hogy egy gyönyörű, horgolt mosogatóronggyal dolgozunk, nem lesz élvezetesebb a mosogatás. Szóval ne is innen közelítsük meg a kérdést.
Gondoljunk inkább arra, hogy mennyivel ízlésesebb, ha valaki más egy gyönyörű horgolt kis dörzsi-izével pucolja az edényeinket, mint amikor az Azúrban vásároljuk meg a szivacsot, aztán jól kidobjuk utána. Azúr, mi? Hányban születtetek?
Képzeljük el, hogy egy zacsinyi Swifferrel meg Domestossal felszerelkezve megyünk vendégségbe, és kedves mosollyal átnyújtjuk a házigazdának: jó munkát! Nagy népszerűségre tennénk szert vélhetőleg. De mi lenne, ha a házimunkához szükséges felszerelésekből olyan kis csomagot állítanánk össze, ami tényleg ízléses és környezetkímélő? Nem ciki egy olyan összeállítást ajándékként elképzelni, amiben van egy kis ökomosószer, egy horgolt mosogatószivacs, egy szappanruha meg egy horgolt edényfogó.
Hát nem szépek? (Forrás és Forrás)
Itthon is egyre többen vannak, akik szerint ez nem hülyeség, és szívesen használnak ilyesmit. És szerencsére vannak, akik ezt el is készítik... Az én kedvencem Roni, akit nem lehet egy mondatban bemutatni, ezért még sokszor fog szerepelni. Ő MINDENT horgol, olyan sebességgel, hogy az ember beleszédül. Természetesen szappanruhát is, de ez a legkevesebb...

2010. szeptember 13., hétfő

Az oviszsák

Mint alább említettem, a lányka felnőtt óvodás lett. Ennek örömére  oviszsákot kellett szereznem. Igen, eljátszottam pár pillanat erejéig a gondolattal, hogy esetleg magam varrom meg - állati beképzelt lettem a múltkori eset óta, hogy sikerült befűzni a tűt -, de szerencsére gyorsan elhessegettem ezt a nagyképű gondolatot, főleg, hogy a feladat megvalósítására 3 napom volt. Mint sok esetben, most is a mamami fórumon kerestem megoldást.
Természetesen sikerrel jártam: Kati vállalta, hogy készít nekem egy semmi esetre sem macikás oviszsákot, egy szívvel, ami a lányka jele lett (ti. mióta felnőtt óvodás lett). Persze ha lett volna időm, kicsit részletesebben is megterveztem volna a dolgot, mert az Etsy-n kb. egymillió zsák van, de valahogy pont ilyen célút nem találtam.
Lehet, hogy az oviszsák magyar találmány?

2010. szeptember 12., vasárnap

A nem mézeskalács ajándék története

A kisebbik gyermek is befejezte a bölcsit, és szerinte felnőtt lett, pontosabban óvodás felnőtt. Én meg arra gondoltam, hogy illene valami menő, saját ügyes kis kezeimmel készített ajándékkal meglepni azokat a kedves néniket, akik a lánykára vigyáztak több, mint egy évig szeretetben, gondoskodásban. Különös tekintettel Ibi nénire, aki már a most 11 éves nagyfiú bölcsis nénije is volt, így egy percet nem aggódtam azon, hogy vajon jó kezekben hagyom-e a lánykát, amíg dolgozom.

Okosan kitaláltam, hogy sütünk együtt valamit a kölkekkel, azt a valamit betesszük egy üvegbe, én meg horgolok a tetejére egy kerek terítőt. Haha. A sütés (gondoltam) nem egy nagy cucc, 10 éves korom óta sütök-főzök, kis kihagyásokkal. A horgolás, háááát... hát szóval arra volt egy kis időm, meg a Horgolás bibliája, ha szorgalmasan imádkozom, nehogymá' ne tudjak összehozni egy kerek izét. Persze nem tudtam, mert a szent könyvben pont ilyen kerek izé nem volt, a horgolásban pedig, ahogy írtam, nem vagyok egy upper-intermediate.
Semmi gond, a sütés bébimunka lesz. Bekevertük mindkét gyerekkel a tésztát, és a recept parancsa alapján 1 napig állni hagytuk. Nekem valamiért nem volt gyanús, hogy tojásos a tészta, meg hogy a mézeskalács fűszerkeverék viszonylag régóta áll nyitva a szekrényben. Nos, ennek megfelelő lett az eredmény másnap: amikor levettem a fedőt a keverőedényről, majdnem leégett a szemöldököm a szagtól: ugyanolyan volt, mint a bekevert hajfestékem. Nem hittem el, mi az, hogy ne sikerüljön egy süti??? Na mindegy, nem adom meg magam, csináltunk egy újat: ez linzer lett, a gyerekek nyújtották és szaggatták, én lekvároztam össze.
Hátravolt még egy lépés, amiihez a varrógépet is elő kellett vennem, mintegy 10 év kihagyás után. Nem untatnék senkit a cérnabefűzési nehézségeimmel, csak annyi, hogy a dög ferdeszalag 1 (!) cm-rel lett rövidebb, mint amennyi a kerek letakarókára lett volna.

Gondolom, ebből is látszik, hogy ebben a blogban azért főként mások művei és megoldásai lesznek megörökítve, nem az én bénázásaim (csak néha, hogy lássátok, ha nekem sikerült, mindenkinek sikerülhet...).
Átadtuk, mindenki bőgött. Ibi néni 40 éve bölcsis gondozónő, 2 éve van a nyugdíjig. Innen is csókoltatom!

Első

A szeptember mindig az újrakezdést jelentette számomra. Ez elég meglepő annak ismeretében, hogy nem szívesen jártam iskolába, de ezt jól titkoltam. Szerintem azért szeretem a szeptembert, mert mindig abban reménykedtem, hogy ez a szeptember mindent megváltoztat. De nem igazán változott semmi, ezért elhatároztam, hogy én változom, és ettől úgy tűnt, mégis minden változik.

Elkapott ez a raklap-őrület... de ahogy keresgéltem a neten, kiderült, hogy nemcsak engem: gyakorlatilag MINDENT lehet raklapból készíteni. Nem mondom, hogy nem változtattam volna meg ezt-azt a fenti képen látható ágyon, de rendkívül inspiráló a téma. Szóltam is az embernek, hogy nézzen körül a raktárukban, nem tudnának-e néhány raklapot nélkülözni. Tudtak, és én ebből egy kétségtelenül bonyolult dolgot készítettem: egy kerti virágállványt. Na most, nem ér a muskátlik virágellátottságát kritizálni, örüljenek, hogy élnek, nálam ez is csoda. Ha majd 400 mm/napnál kevesebb esőnk lesz, kap a cucc még egy réteg fehér lazúrt. Addig érjétek be ennyivel:

Tehát ilyesmire gondoltam: kicsit zöld vagyok, kicsit béna, de azért igyekszem a jó ízlésnek és a józan észnek megfelelő megoldásokat bemutatni, néha még leutánozni is megpróbálom. Ha titeket is inspirál egyik-másik bejegyzés, és van kedvetek képet küldeni hozzá kapcsolódóan, jelezzétek a hozzászólásban vagy a Rebaba blog Facebook-oldalán, és megoldjuk a dolgot.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...