2012. augusztus 7., kedd

FONALFESTÉS (A SZÉPSÉG ÉS A SZÖRNYETEG) - YARN DYEING (THE BEAUTY AND THE BEAST)

Régóta szerveztük Kinga barátnőmmel a fonalfestős napunkat, olyan elfoglaltak vagyunk, mint egy menedzser (kettő). Amúgy nem, de rengeteg olyan körülmény  volt, ami megnehezítette egy mindkettőnk számára megfelelő időpont kiválasztását. Először nála láttam sk festett gyapjúból készült takarót, azóta meg én festettem rengeteget, és tanultam is sokat a témáról. Ezen kívül még bíztam az ízlésében is, művészcsaládból származik, nem is csalódtam, Kinga a gyönyörű színek keverésével járult hozzá a sikerhez, én meg a technikákat részleteztem, és a helyszínt biztosítottam.
Szép dolog a gyerekekkel együtt alkotni, de ezúttal direkt felnőtt alkotótábort szerveztünk (nem az alkohol miatt, és ennek nem csak az az oka, hogy Kinga barátnőm a 3. gyermekét várja), amit Kamcsi elég egyértelműen helytelenített, ezért egy motringot ő festhetett.
Sok kép lesz, tutorial majd egyszer később. Az ismétlődő színű fonal is nagyon szép, de a fókuszomban már jó ideje a hosszan színátmenetes fonalak alkotása áll, végleges megoldás még mindig nincs rá, de nagyon reménykedem István, a Mérnők barátunkban, aki szerepelt már a blogban a futóbicajával, és persze nagyon várjuk a riszájkolt vitorlázórepülős bejegyzését is.
Vegyes gyapjúfonalakkal dolgoztunk, az egyik olyan vegyesre sikerült, hogy majdnem beleőszültem. Egy 20 éve a padláson álló, molyrágta fonalról van szó, sokszorosan kiszúrt velünk. Utólag azt mondom, újra kellett volna tekerni gombolyagba, majd onnan vissza motringba (hogy utána megint gombolyag lehessen belőle), és akkor kiderült volna, hogy inkább lenne jó helyen a kukában, így viszont meg kellett küzdenem vele. Megbirkózott vele először Kinga, mert úgy tűnt, nem lesz olyan türkizkék, mint amilyennek kellett volna lennie, ezért több és több festéket rakott hozzá, aztán jöttem én, és órákig tartó vessző futást rendeztem, ami a következő lépésekből állt: a fonal a fixálás után is úgy engedte a színét, mintha sosem lett volna fixálva ( a türkiz amúgy is kicsit hajlamos erre, de normálisan egyáltalán nem szabad a fixálás után eresztenie a színt a fonalnak), aztán iszonyú sokáig száradt, majd kiderült, hogy úgy összenemezelődött (megint csak nem technikai baki, mindegyik így készült), mintha csirizzel tapasztottuk volna össze, majd amikor kemény munkával széthúzkodtam egyesével a szálakat, kiderült, hogy kb. méterenként kell megcsomózni a molyok áldásos tevékenysége következtében. Ja persze a gombolyítás is órákig tartott, ebben segített Laci is, erről már tettem képet múltkor, amint a teraszon teker.
De haladjunk időrendben:
Ebben a táskában jött is, ment is fonal:

Az előkészületek (az unalmas rész):

Itt már tapsikolt Kinga, színkeverés trial and error:

A festés maga, szintén jó rész, ekkor engedtük csak be Kamcsit is egy festés erejéig:


A száradó remények:

A rohadék dög fonal, a gonosz maga:
A bal oldalon az a motring van, ahogy kijött a fazékból, a jobb oldalon a működésem eredménye, igen, ez ugyanaz a fonal!
Itt meg már az eredmény, amit reméltünk, teljes siker, kivéve a Beast-et. Nem tudom, kinek mi a Beauty, nekem a rózsaszín-lila-barna színátmenetes, ennek színeit Kinga keverte. A pirosas lett a "szegény ember színátmenetes fonala", nem nagyon bíztam benne, de gyönyörű lett az is, készítettem belőle egy sapkát, az majd jön legközelebb, na jó, erről írok tutorialt is. De minimum linkelek valamit. Ahogy szoktam.






Kamcsi és egy önként jelentkező a fonalakkal:
Ez az arckifejezés pedig pont ugyanolyan, mint amilyen nekem volt a türkizzel szórakozás közben, csak én fejhangon visítottam is hozzá.
Fonalfestési kalandjaim eredményéről itt lehet találni képeket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Hozzászólásodat ellenőrzés előzi meg:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...