Elkésett ajándékokról lesz szó: bár az óvodai SZMK minden évben fejet tör, gyűjt, és mindenki nevében ajándékoz, nem hagyhatjuk ki, hogy valami személyes dologgal lepjük meg az óvónénijeinket és dadusunkat. Ez elég random szokott lenni, mert ha nincs jó ötletem, nincs ajándék sem, és akkor úgy járok, ahogy mindig: ovikezdéshez közel adom át a nyári szünet kezdetén átadandót és Húsvétkor a Karácsonyit. De ezek a lányok nem olyanok, hogy zokon vegyék ezt, nem is kötelező, azért csináljuk, mert szeretjük őket, szívből, igazán.
Már a második gyerekemet imádják odaadóan napi sok órában, mintha muszáj lenne nekik, pedig nem az, és ez nekem mindent megér, bár csak apróság, amivel viszonozzuk.
De ezek a könnyű nyári, saját készítésű sálak valóban szeretettel és személyre szabottan készültek, és örömmel is fogadták őket.
Vékony pamutgézből vannak varrva interlock varrógéppel, textilfestékkel festve egyszínűre vagy színátmenetesre. A lilát még össze is húzkodtam kicsit több csíkban, a dizájn lényege, hogy kicsit szorosabbra állítottam a varrógép cérnafeszítését, ezért összehúzta a könnyű anyagot. Ez még egy szép horgolt pamutszegélyt is kapott.
A lila modellje Kamilla, de a megajándékozott Viola volt. A fejlámpát nem adtuk át.
Móni néni is boldognak tűnt, a 40 fok ellenére is. Mondom én, hogy nem késtünk sokat a nyári sállal!
Viki néninek pedig úgy gondoltuk, a türkiz áll jól, ezt ugyanazzal a színnel, de váltakozó árnyalatúra festettem. Akit érdekel, van egy
Martha Stewart-os oktatós video, amely nagyon szemléletesen mutat egy hasonló technikát, de ne felejtsük, hogy azt a festéket, amit használunk, hogy kell fixálni, mert boríthatja a tervet.
Erről kénytelen lesz a tisztelt olvasó elhinni, hogy váltakozó árnyalatú... Én megesküszöm rá, de a türkizt és a lilát rosszul tolerálja a telefonom, ami egyben a fényképezőgépem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hozzászólásodat ellenőrzés előzi meg:)