2011. július 30., szombat

Gorilla crochet

A motivációm az volt, hogy minél kevesebb munkával tudjak jó nagy cuccot horgolni. Mit csinál ilyenkor az egyszeri horgoló? Keresi a kiutat. Nem lehetne mondjuk 6-os tűvel horgolni azt., amihez elvileg 3,5-eset kéne használni...? Vagy mi lenne, ha iszonyú szellős lenne a minta, amit csinálnék? Vagy... Egyszerűen be kéne szerezni egy brutális méretű horgolótűt és egy brutálisan vastag fonalat, és abból okoskodni. Ekkor már közel jártam a megoldáshoz.
Forget 3 mm...

20 mm is the new 3 mm!!!

Találtam az Etsy-n remek szőnyegeket, amiket újrahasznosított tísörtökből készítettek (pólóanyagból "valamit" készíteni - erről volt már szó a blogon is), és úgy gondoltam, hogy miután felfogom a körré szaporítás bonyolult matematikai képességeket igénylő feladatát, EZ lesz az én következő projektem. Jól néz ki, és használni is lehet valamire (nem csípem a "díszeket").
Mikor értekeztem erről a témáról néhány baráttal, egyből az ugrott be mindenkinek, hogy az  ő nagymamájuk tejeszacskóból horgolt lábtörlőt. Néztem, hogy csillagom, ugyan, oké, hogy riszájkling, de azért manapság már természetes anyagokból dolgozunk. Hát francot. Az Etsy-n lehet felspulnizott nájlonzacsit kapni! Persze mi is készíthetünk ilyen csíkokat turkálós ruhákból, bár bevallom, engem jobban vonz a gondolat, hogy szintén ugyaninnen rendeljek mások által felcsíkozott anyagot..

Egyszóval, a kocka el van vetve: bevállaltam egy giga-horgolótűt.
Aztán amikor megkaptam és kibontottam, többünkből előtört a röhögés (volt eszem társaságban kinyitni), és elkezdtek gyanúsítani, hogy ugyan mi célból rendelek ilyen bikavastagságú horgolótűket. Bevallom, én is kicsit megijedtem tőle... Alszom rá egyet, mert nincsenek finom nőies kis kacsóim, de még az én kezemben is úgy nézett ki, mint egy bazi nagy váltóbot. Hogy lesz ebből horgolás...?!

Megalomán horgolás

Az előző bejegyzésemben csaptam bele a gorilla horgolás témájába (vagyis ezután csapok bele, valamit összekavartam a szerkesztésnél...). Végy egy bazi vastag horgolótűt a hozzá illő "fonallal", és alkoss valami lehetőleg ízléseset. Emlékeztek Drew-ra, a furcsán mosolygó Horgobarátra? Azóta újabb fura dolgot fedeztem fel róla. Emberünk katonai egyenruhában pózol a horgolós nénikkel a blogján.
De most komolyan, nincs valami gond ezzel a sráccal??
Na mindegy, koncentráljunk az alkotásra: Horgobarátunknak nagyon jó kis videoja készült arról az Etsy egyik video-s workshopjában, ami alapján könnyen elkezdhetjük a mega-horgo-körszőnyeg horgolását.

Watch live streaming video from etsy at livestream.com
Erről az eseményről be is számolt a blogjában. Nem akarok sokat rágódni a témán, de vajon miért kell Drew barátunknak minden bejegyzésében arról is beszámolnia, hogy a horgo-túráin miket eszik? Képpel, natürlich.
Egy szó, mint száz, ilyesmiket képzelek el a bikatűmmel készíteni:
Végül egy szép "süss-fel-nap-szőnyeg":

Ugye, nem hülyeség?! Lassan talán nekilátok...

2011. július 28., csütörtök

Kapolcs 2. - art

Az előző bejegyzés tartalmazott pár keresetlen benyomást a kapolcsi rendezvényről. Ezúttal is szubjektív beszámoló lesz, csak kicsit a művészes oldalról megközelítve. Nem is említem a rengeteg gagyit, amit kirakodtak, de úgy kell annak, aki csak erre tud koncentrálni. Én csak 1 ajándékot vettem a lánynak, egy 100 Ft-os rózsaszín gyöngyfüzért, a csökkent munkaképességűek portékáinak a sátrában, nem hogy megérte, de igaziból letisztultságával elöl járt a kínálatban ízlés szempontjából. Nem mondom, hogy nem tudtam volna még vásárolni, de amit érdemes volt, azt múlt évben már megvettem, így kizárólag az élményekre koncentrálhattam.
Magamnak a Király udvarban, a Bookself könyvesudvarában vettem még 2 ponyvát a ponyva alól, ott jólesett. A bookself megint kitett magáért, ami a kultúrát illeti. Beszervezte a Magyar Írószövetséget az udvarba, sok értékes irodalmi beszélgetést hallottunk (még tart a hét, szóval még sok jóra lehet számítani).
Nagyon számítottam Benkő Zsoltra, aki lenyűgöző előadásmódjával ebben az évben is rengeteg embert vonzott az udvarba. Na most tudni, kell, hogy Zsolt kizárólag blues zenét játszik, és csakis élőben. Ahogy ő is mondta, "Kedves gyerekek, a következő szám a szerelemről és a halálról szól..." Fantasztikus, szórakoztató, már csak miatta is megérte:


Fáradhatatlanul nyomta, egész nap, egész este. Videot is készítettem, még meg is vágtam, de az a nyomi ... nem tudja feltölteni a Vimeo-ra, merthogy túl nagy, hm, még próbálkozom...
Más művészi élményem is volt, ami egy kis gyaloglással kezdődött, és egy mezőn ért véget, ahol tehetséges fiatalok alkottak lenyűgöző dolgokat, a rendezvény neve Hello Wood volt.
Egyébként micsoda véletlen: a szállásunk pont egy olyan domboldalban volt, ahonnan kitűnő kilátás nyílt a Hello Wood installációkra.
Én is lőttem pá képet (pont a főműről, a csigáról, ami az ezévi rendezvény jelképe volt, nem sikerült sajnos, de szerencsére a srácok készítettek videot)).

A hullámzós léces cuccban a másodunokatesóm is részt vett.
Mondom, betenném azt a videot is, amit Zsolt és éneklős-harmonikázós barátja session-jéről készítettem, de ez egyelőre meghaladja a képességeimet. 1 nappal korábban jöttem haza, de a sátorozásra büszke vagyok: igaziból ez egy szuper dolog, de ti ne novemberben próbáljátok ki!

2011. július 27., szerda

Kapolcs 1. - impressions

Gondolom, mindenki ismeri azt a viccet, amit először 1783-ban hallottam:
Az öreg Jani bácsi fia permetező helikoptert vezet. Az öreg egyszer megkéri,
hadd mehessen fel vele. A pilóta direkt meredek helyzeteket produkál, hogy  
apját megviccelje. Átrepül két fa között.
- Erre számítottam - morogja az öreg maga elé.
Fél méterre elhúznak a templomtorony mellett.
- Erre is számítottam - motyogja az öreg.
A pilóta fejre állítja a gépet. Jani bácsi teljesen elképed:
- Na, erre azért már nem számítottam!
Leszállás után a fiú megkérdi, mit morgott magában odafönt az öreg.
- Hát, fiam, számítottam rá, hogy be fogok hugyozni. Arra is számítottam,
hogy be fogok szarni. Arra viszont nem számítottam, hogy az egész a nyakamba folyik...
Ezt azért mertem betenni, mert gondolom, a nagykorú közönséget nem botránkoztattam meg vele. No de az apropó: Mint beharangoztam, Kapolcsra utaztunk, hogy kicsit dagonyázhassunk a szabadságban, és hogy ez biztosan így is legyen, vittünk magunkkal sátrat is, nehogy a stabil tető a fejünk felett elpuhányítsa városi testünket (szóval a szállásra sajnáltuk a pénzt, és a gyereknek is bizonyítani kellett).
Mint azt az előző bejegyzésben távirati stílusban közöltem is, számítottam mindenfélére. Számítottam arra, hogy drága lesz a kaja, ezért vittem. Számítottam arra, hogy a sátorban sötét lesz, ezért pakoltam zseblámpát. Arra is számítottam, hogy esetleg eshet az eső és hűvös idő lesz, ezért volt nálunk hálózsák, és sok takaró (sőt, még párna is). Arra viszont nem számítottam, hogy az időjárás olyan lesz, mintha egy mókás novemberi hétvégén látogattunk volna el a tett helyszínére. Nem hűvös volt, hanem hideg. Nem borongós volt, hanem stabilan felhős. Nem fújt néha a szél, hanem orkán volt egyik éjjel. Nem szemerkélt az eső, hanem zuhogott masszívan. Kivéve talán az első estét, amikor megérkeztünk. Köszönet Áronéknak, akiktől az egyik sátrat kölcsönkaptuk! Először megrémültem, mert 2 részből állt, de mivel nem volt nálam okosabb a helyen, ezért muszáj volt megoldani. Mint kiderült, ez a fajta könnyebb és kisebb, de magasabb, mint a 2 személyes Dekás sátrunk.
Ez nem azt jelenti, hogy rosszul éreztük magunkat, sőt:nem volt nekünk semmi bajunk, jól megvoltunk, lustálkodtunk, nézelődtünk, ettünk, egyesek horgoltak, mások varrtak, és olyan is volt, aki a telefonját nyomkodta, amit néha megszakított egy makramézás kedvéért.

Első nap gondoltuk, hogy lecsorgunk a hegyről kicsit közelebb a történésekhez, ezért be is üzemeltük a matchboxot. Ehhez egy lámpakapcsolót használtunk.
De azon melegében vissza is másztunk a mecsivel a hegyre, mert minden kalyibából helyi erők ugrottak ki, az óránkénti 300 Ft-os parkolási díjat követelve (illegálisan). Érthető, ha egyesek ettől meg is kattantak és a mező közepére helyezték a járművüket, gondolván, hogy na, ide gyere utánam.
Zs. kirakta a portékáját, amiről állíthatom, a legszínvonalasabbak közé tartozott. Amúgy sem volt sok meglepetés múlt évhez képest, a legtöbben ugyanazon a helyen is voltak.
Nézelődtünk, lézengtünk, beszélgettük. Jó volt. Lehet összefüggés a vásározás és a VW rajongóság között, mert újra összefutottam néhánnyal:

Néhány életkép még:
... szamár a végállomás (bár hatalmas állat volt, talán öszvér...?)
Folyt. holnap

2011. július 22., péntek

tábor.jó.stop.küldj.pénzt.stop

Irány Kapolcs! Pakoltam gyereket, zseblámpát (tekerőst), sátrat (eldobóst), hálózsákot, Iphone-t, notebookot, törülközőt, bicskát, sült husit, gumicsizmát, rövid gatyát, hosszú gatyát, telefontöltőt, pénzt, esőkabátot, papucsot, tornacipőt, szappant, pólókat, pulcsit, horgolást, gumimatracot, gumimatrac pumpát, bogárriasztót.
Remélem, megint látunk teccetős dolgokat, mint múlt évben!
Küldök majd levlapot, jó? Ha találok postát. Meg ha marad pénzem!

Ha valamit kihagytam, küldjétek utánunk! Vagy megvesszük a tapolcai lomis piacon, mint múlt évben... Ha marad pénzem.
Ha szerencsénk van (meg wifi, meg áram), onnan is küldök bejegyzést! Az legalább ingyen lesz!

2011. július 21., csütörtök

Futóbringa-barkács

Volt már szó Istvánról, aki a 9 és fél ujjal barkácsolók körében bizonyára minden évben elvinné a kupát, ha lenne ilyen verseny. A minap egyik kedvenc oldalamon, az Ohdeedoh-n mutattak egy futóbringát, amit apu hozott össze riszájkolt anyagokból. De sehol nincs Istvánhoz képest, aki ezt már 1 éve megoldotta, igen tetszetős kivitelben, kizárólag újrahasznosított anyagokból, bőrüléssel, bőrfogantyúkkal.
Ez István modellje:
Ez meg a másik bácsié:

Ügyes.
Találtam még egy helyes kis gépet, egy anyuka készítette:
Ötletes és különdíjas! Mama-power-award-ot adtam neki.

2011. július 20., szerda

Gondoskodás, szeretet

Régen tanítottam németre egy nyak-fej sebészt. Nem volt egy finom, szenzitív ember, inkább harsánynak mondanám, persze ez engem, mint némettanárt nem érintett. Igyekeztem őt érdeklő német nyelvű cikkekből tanítani, vittem neki egy Bunte-t, amiben közérthető módon volt egy jó kis cikk az ő szakterületéről. Persze a Bunte az egy jobbfajta bulvárlap (volt), sokat tanítottam belőle, az orvos meg egy orvos, tehát azért tanultunk abból, mert ő nyak-fej sebészetből volt penge, én meg némettanításból, szóval a közös halmaz a szóban forgó cikk volt.
Lapozgattuk az újságot, és az egyik képen megakadt a szeme: "Ez a kedvencem. Fantasztikus ez a gyengédség, ez a gondoskodás." Én néztem rá nagy szemekkel, hogy ezt egy olyan férfi mondja egy olyan férfiről, akiknek önközpontúsága enyhén szólva elnyomta azt a tulajdonságot, hogy másokra tekintettel legyenek. Mégis, meglátott valamit a képben. A fotó első látásra nem szenzációs, de 20 év távlatából is emlékszem rá, hogy rám is milyen nagy benyomást tett. Robert Capa, magyar származású fotográfus készítette Pablo Picasso-ról és egyik nejéről, Francoise Gilot-ról 1951-ben.

Ez a kép jutott eszembe, amikor elbúcsúztunk nyárra az ovitól. Sok bejegyzés készült már az ovinkról, de azokról nem szóltam, akik a gyerekemet terelgetik minden hétköznap 4-ig. A nagyfiam is ugyanabba a csoportba járt, ahova most a kislányom, és ugyanazok a óvónénik/dadus vigyáznak rá. Nagyon szeretjük őket, és köszönjük a munkájukat és a szeretetüket. Jó pihenést!

2011. július 19., kedd

Én telefonálok

Már második éve használok Iphone-t, nagy elégedettséggel. Persze engem nem volt nagy szám lenyűgözni, ez az első érintőképernyős telefonom. Vagy a cucc rendkívül felhasználóbarát, vagy a gyerekem jó felhasználó, lényeg, hogy 4 évesen simán elnavigál vele addig az app-ig, ami érdekli. Fotókat is készít, és az általam mostanában felfedezett Instagram programmal mókásítja. Ezt ő csinálta, fogalmam sincs mi ez, azt hiszem, a tévét fotózta le:
Azért jók ezek a filterek, mert akármilyen béna képből művészeset tudunk varázsolni vele.
Visszatérve az Iphone-ra, sok embert megihlettek a lehetőségei. Van, aki jelmezt csinált belőle:
Van, aki nemezel egyet:
Na, azért a rajongásnak is van határa...
István barátunk pedig, aki mindent megbarkácsol, ha nem fogják le a kezét és veszik el a kombináltfogóját, így hidalta át az otthon felejtett töltő hiánya miatt keletkezett internetezési űrt:
Arany ember!

2011. július 17., vasárnap

Ovi Húsvétkor

Senki nem mondhatja, hogy nem szóltam időben! Nyakunkon a Húsvét! Mint már több ízben említettem, ez a mi ovinkban fantasztikus felhozatalt jelent dekorációs szempontból. Mivel ezeket a képeket balgán elfelejtettem időben felrakni, most kapjátok. Jobb később....





Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...