2012. július 27., péntek

I'M SPINNING AROUND

Mert nekem mindenről egy zene jut eszembe, pedig nem is szoktam zenét hallgatni, szóval nem is értem.
Új játékom van, rokkán tanulok fonni, stílusosan Ariadnétól. Neki, Waldorfos szülő és tanár lévén, életforma, nekem kirándulás. Próbálnám leírni, miért jó, de nem tudom megfogalmazni, egy dolog jut eszembe, mióta horgolok, varrok, meg ilyeneket csinálok, minden másban is kitartóbb és türelmesebb vagyok. Közben pedig elmerülök, és amikor visszajövök, minden kisimul. Tiszta trip.
Rokkázni meg kézi orsón fonalat fonni folyamatosan lehet tanulni Adrienntől a Csillaghegyi Közösségi Házban, most már folyamatosan vannak ilyen alkalmak, napok, én már háromszor voltam, bár Óbuda nekem a világ másik felén van. Inspiráló és megnyugtató már maga a környezet is: a fonás a Közösségi Ház udvarán, egy külön kis épületben van, ami meg úgy néz ki, mint egy falusi kunyhó, berendezéssel együtt, igazán hihetetlen, de valóban így van...
A fonás nem egy termelékeny tevékenység, hogy villogjak ilyen szakszavakkal, végül is, akinek papírja van róla, ugye. De nem is azért csináljuk, mert azonnal sikerélményt ad és őrült mennyiséget tudunk gyártani (persze aki ezzel foglalkozik egész nap, ő már tud őrült mennyiséget készíteni), hanem mert... Ugyanazért, amit nem tudtam fentebb megmagyarázni. Még az is lehet, hogy nekem is lesz egy működőképes rokkám... Nem egy olyan hiperszuper, de elvileg működni fog, meglátjuk. Adrienn mellett még egy lányt ismerek, aki igényesen és ízlésesen dolgozik a témában, ő Zsu, blogja itt található.
A képek:



Nem vittem két öltözet ruhát, ez két különböző alkalom volt. Erről mondjuk eszembe jut, hogy a legelsőről fel sem tettem képeket, na majd legközelebb.
A legutóbbi napon már egész értékelhető lett a végeredmény, úgynevezett effektfonalat gyártottam, de ezt csak én neveztem úgy, a világon senki más nem nevezné úgy, mert az effektfonal lényege, hogy direkt és gondosan megtervezetten egyenetlen, az enyém meg gyakorlatlanságból...
Ezt még az a tény is súlyosbította, hogy egy kicsit elcseszett színű saját festésű szalaggyapjút vittem hozzá, és megkoronáztam azzal, hogy két tökéletesen össze nem illő színt cérnáztam össze. Azt lehetne sejteni, hogy innen nincs tovább, de van: a két színt még késztermékké is horgoltam. és a meglepetés a végén: állati laza hippisapkát csináltam Kamcsinak belőle...





2 megjegyzés:

  1. Nekem nagyon tetszik!!! És nagyon örülök, hogy idetaláltam a blogodra!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, örülök, hogy újra hallok felőled!
    Remélem, maradsz:)

    VálaszTörlés

Hozzászólásodat ellenőrzés előzi meg:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...