Horogra akadva

Romantikusabb lenne úgy előadni, hogy "nem tudom, mikor és hol, de szerelembe estem a horgolással", viszont én pontosan tudom, miért és hogyan kezdődött, egy dolgot nem tudok, hogy meddig fog tartani, de ez kit érdekel most.
Már pár éve gyűjtögetem a horgolt cuccokat, mégpedig azért, mert van nekem egy kedves barátnőm, Roni, aki úgy profi, ahogy kell: profin és villámsebeséggel horgol, kitűnő ízlése van, és pontosan tudja, milyet akarok. Sőt, ő azt is tudja, hogy a többi száz megrendelője milyet akar... Ja, rólam azt is tudja, hogy mikor akarom és miért. A horgolás nem ciki. Egy ideje már gyanús, hogy mindenki kreatív a maga módján, varrnak, kötnek, ragasztanak, fúrnak, faragnak, önmegvalósítanak. Miért? Mert jó érzés. Mert olyan, mint a jóga (ugye, olyan...? Nem mintha én tudnám, milyen a jóga), és fejleszti a izét, na, a kitartásodat meg mindent. Az alkotás mindig kielégítő, mert sikerélménnyel jár, és ha még használható és pofás is a végeredmény, akkor szárnyakat kapunk, és repülünk.
Arra várok, mikor vehetem kezembe megint a tűt, és ahogy haladok előre (visszabontom, haladok megint, észreveszem, hogy elcsesztem, visszabontom, horgolok, észreveszem megint, megbocsátom a hibát, mert a franc se fogja az egész sort visszabontani, továbbhorgolom), a gondolataim elkezdenek sorba rendeződni, elégedett vagyok.
Arra is emlékszem, hogy Anditól tanultam az első gyakorlati lépéseket, "nagyinégyzetet" készítettünk a Mamami Bolt tanfolyamán. Komolyan mondom, mókából ültem be, hiszen nekem ez nem sikerülhet. Nem is ment elsőre, de aztán belejöttem, tanácsot kértem a mestereimtől, és vég nélkül néztem a horgolós videókat a Youtube-on. Rájöttem, hogy tök jól meg lehet tanulni horgolni videoból is. Nézzük pl. ezt:

A csaj lassan csinálja, mondja is, oda is van írva, és nem rángatja a kezét idegbajosan, mint némely felvételen látható. Van egy nő, akinek a videojából pl. azért nem tudtam tanulni, mert nem bírtam levenni a szemem a 3 centis leopárdos műkörméről.
A nagyinégyzet (Granny square) azért jó, mert a hozzám hasonló számolási zsenik is szépet tudnak horgolni, mert nem kell igazán figyelni a számokra, csak a színekre. Aztán amikor kezded nagyon megunni, azt mondogatod magadnak, hogy már csak 30 sor, megőrülök, 10 sor, belehalok, 2 sor, VÉGE!!!
Így esett, hogy elkészítettem egy takarót Kamillának, aztán még egyet. Aztán megfogadtam, hogy átok szálljon reám, ha még egyszer 3,5-es tűvel fogok 40x40 cm-nél nagyobb objektet készíteni. persze csináltam egy még nagyobbat. Ezt Kamilla a szülinapjára kapta:

Biztos senki nem tőlem akarja tudni, hogy kell elkezdeni, de ettől függetlenül majd ajánlok néhány videot, talán más is horogra akad: lusta tinédzserek, fáradt kismamák és űzött menedzsernők, mert mindenkinek kell egy kis horgolás: szem szem után, sor sor után helyre áll a világ rendje.