2010. október 5., kedd

Manufactured demand

Kedves rokonom érdekes video-t tett közzé a Facebook-on a misztikus ivóvízről. Nekem sok egyéb dolog is eszembe jutott a nyilvánvaló tanulságon kívül, miszerint a palackozott víz többnyire parasztvakítás, vagyis nem minden ihatatlan, ami a csapból folyik.

Mivel pár éve mindenről a kötődő nevelés, a babahordozás meg a mosható pelenkázás jut eszembe, itt is könnyű volt megtalálni a kapcsolatot. Közelebb hoznám kissé ezeket a képeket egymáshoz: olyan sok impulzus éri az embert a napi tevékenységei során, és mindez olyan sok forrásból ömlik rá, hogy nehezére esik már az eredeti, elemi valódi igényeiből kiindulni. Hogy a síró kisbaba megnyugtatásának céljából nem elektromos áram működtetésű, állványon hintáztatós pihenőszék kell, hanem én, aki felveszi, megölelgeti, és ebből a kiindulási helyzetből (testközelség, figyelem) megpróbál rájönni, mi is kéne a dednek. Ez nem mindig sikerül, de a figyelem, a hozzáfordulás, amit ráfordítottam, megtérül: egyre jobban megtanuljuk egymás jelzéseit értelmezni. Elemi igény még a tiszta hátsó iránti vágy: de ha arra szocializál a környezetem, hogy pelenkázni csak eldobható pelenkával lehet, akkor kell egy kis céltudatos törekvés ahhoz, hogy végre el tudjuk hinni, hogy a pelenkázásnak nem kötelező folyománya egy pár tonnányi el nem bomló szeméthegy és a nedvszívó duzzadó golyócskák.
De honnan tudná ezt egy ma 25 éves lány/fiú? Ők már jobbára csak a sarki hiperbe jártak vásárolni, ott meg mosható pelenkát nem adnak, mert oda vissza kell menni adott időközönként, fogyasztani. Az ember gyorsan felejt, mióta Bartók Béla nem járja a falvakat és gyűjti be a népdalokat, amik megőrizték volna, hogy pl. régen a 20. század 3. harmadáig bizony az egzotikus mosható pelenkákat használták a népek. Meló volt vele, ez igaz, de mivel feltaláltak azóta pár háztartási gépet, így a mosónők már nem halnak meg olyan korán.
Egyébként pedig az az igazi, amikor nem kényszerből kezdünk el takarékosan és tudatosan élni, hanem még akkor, amikor még egy jópofa játéknak tűnik, hogy csak olyasmit vegyünk igénybe, amire igazán szükségünk van.
Kis ízelítő Meszlényi Attila blogjából:
Szegényedésünk elkerülhetetlen, mivel minden gazdagságunk végső forrását feléltük. De a szegénység kilátásától nem szabad pánikba esnünk. Gondoljunk arra, hogy történelmünk virágzó és dicső kultúrái a bennünket fenyegető szegénységnél is jóval szerényebb gazdasági alapokon álltak. Ezekhez persze nem juthatunk már vissza, arra viszont van lehetőségünk, hogy irányt változtassunk. Meg kell teremtenünk a szegényedés kultúráját. Olyan kultúrát, amely jól érzi magát, miközben anyagi javai fogynak, s erre nem végsőkig feszített robotolással reagál, hanem új, szerényebb életmódok és az új helyzetben rejlő lehetőségek keresésével, a szegényedés minél szebb irányba vezető útjának tervezésével, kiépítésével. Ha kultúráját nem teremtjük meg időben, a szükségszerű szegényedés váratlanul gyorsan csaphat át nyomorba, ami nekikeseredett erőszakot, minden mindegy-életérzést szül, a létrendi szempontok semmibe vételével, minden korlát és önkorlátozás gyűlöletével, s gyorsítja pusztulásunkat.
Meríthetünk letűnt korok és távoli kultúrák bölcsességéből, de még fontosabb megteremteni mai helyzetünk saját bölcsességét. Meg kell találnunk a módját – ezernyi módját –, hogy egyre fogyatkozó anyagi értékeink helyébe más értékeket és célokat állítsunk, s meg kell keresnünk vagy építenünk az utakat, amelyeken járva elérhetjük őket.

Lehet ezt lájt módon is kezdeni: pl. ha még mindig azt gondolom, hogy ihatatlan az ivóvíz, ami a csapból folyik - mert miért ne, tényleg nem mindenhol ugyanolyan minőségű -  legalább olyan formában tartsuk, ami által nem keletkezik hulladék. Az sajnos nem sokat ér (csak jól érezzük magunkat tőle), hogy utána elvisszük a szelektívbe a palackokat... Találjunk olyan szolgáltatót (ha már muszáj, hogy valaki szolgáltasson valamit nekünk), aki hozza és cseréli a ballonokat. És ha megyünk valahova, a ballonos vízből lehet ereszteni egy adagot egy szintén nem eldobós palackba, a szörpök (úgy értem, a gyümölcsből készültek) pedig szintén csodát tesznek a víz ízével, akinek ez az ízlése.

Fent említett oldalról ajánlom még ezt a bejegyzést. Mert megérdemlitek.

1 megjegyzés:

  1. sosem értettem a palackozott vízivókat. hogy kábé húsz évvel ezelőttig jó volt a csapvíz, aztán hirtelen mindenkinek ihatatlan?! tökre nemnormális, és teljesen egyetértek a youtube-os videóval. MESTERSÉGESEN GERJESZTETT igény.
    és hány és hány ember elhiszi...
    nagyon jó minőségű pl a bp-i víz. mi itt óbudán _ugyan azt_ a vizet isszuk mint amit kicsit északabbra palackoznak Óbudai Gyémánt néven. no comment...

    neusiedler

    VálaszTörlés

Hozzászólásodat ellenőrzés előzi meg:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...