Könyvégetés....

Nem, az nem lesz. A könyv szent. Ma, amikor már tényleg nem lenne muszáj lapozgatni ahhoz, hogy a betűk az agyamig eljussanak, elvileg annak kellett volna történnie, hogy a könyv egyszerűen a múzeumba kerül, és már csak klikkelgetünk. De nem ez történt, nyilván van ennek ezer oka, nem én fogom megmondani, miért van szükség a computer mellett a könyvre. Vannak e-book reader-ek is már, egyelőre azt mondom nem szimpatikus, de én csak egy átlagember vagyok, azok meg utálják a változásokat, hisztiznek, ha valami ma más, mint tegnap. Aztán megszokják, sőt, megszeretik.
 
De azért annyira hülye nem vagyok, hogy egy e-book-tól azt várjam el, hogy úgy utánozzák a papírból készült könyvet, hogy a képernyőn a lapozás is olyan legyen, mint az igaziban, talán még a suhogást is lehet hallani. Képes vagyok különválasztani a könyv és a computer kínálta lehetőségeket egymástól, mindkettőt tudom használni, nem kell kiváltania egyiknek a másikat.
Ez a téma akkor merült fel, amikor egy kedves fórumtársam nagy lelkiismeretfurdalások közepette olyan könyvet tett fel a fórumra eladni, aminek tartalma, elvei, megoldásai ellentétben állnak azzal, amiről folyik az eszmecsere majd' 3 éve, sőt, az említett könyv kifejezetten az "égetnivaló" kategóriába került. Én egyébként pont ezt a megoldást javasoltam az újrahasznosításra, más meg hozzátette, hogy legalább egy kis időre meleget adna.
De ösztönösen vonzódunk a könyvekhez, egyszerűen nem tudjuk megsemmisíteni őket. Múltkor lomtalanítás volt a a XI. kerületben, érdeklődéssel szemléltem, amint  a kupacok mellett a javak újrafelosztásáért küzdő csapatok elfoglalták helyeiket a 3 lábú székeken (eredetileg négylábúak voltak, de ugye, lomtalanítás; ha a 60 napba belefért volna, az IKEA-ba viszik vissza, de nem, ezek más forrásból származó ülőbútorok voltak), és megterítettek vacsorához. Pont a boltunk előtt is volt egy ilyen kis tábor, és a lakók kitettek néhány fületlen porcelánmacskát, ciroktalan seprűt meg rugótlan ágybetétet. Egyszer csak egy Ókori irodalom című könyvet láttam meg. Elképzeltem, amint a hely őrzője rászól egy nyakkendős, kalapos, esernyős öregúrra (nem is sejtettem, hogy a XI. kerülteben vannak még ilyen úriemberek), aki érdeklődve szemléli a művet, hogy "Bácsi, ma akciós a Vergilius!", ő meg elkezd alkudni a könyvre.
Visszatérve a not-recommended-listás könyvekre: kitűnő megoldásokat találtam.
Melbourne-ben, a Brunswick Bond nevű könyvesboltban ilyen huszárvágással oldották meg a fölös könyvek problémáját:

Egy szimpatikus könyvtárban meg ezt a színben is harmonizáló információs pultot alkották:

Az angolok összekötötték a jelképet a tökéletesen fölösleges funkcióval, de poénos (Amúgy ez egy könyvtár. Komolyan.):

Egy megoldás azoknak, akik aggódtak a raklapos virágállványomon szomorkodó futómuskátlijaim miatt, hozzáteszem, joggal. Még nem láttam ilyen szép zöld muskátlit, mint az enyéim.

A csúcs viszont ez: egy könyv-ház.

Na ugye, hogy nem kell elégetni?!