2010. szeptember 12., vasárnap

A nem mézeskalács ajándék története

A kisebbik gyermek is befejezte a bölcsit, és szerinte felnőtt lett, pontosabban óvodás felnőtt. Én meg arra gondoltam, hogy illene valami menő, saját ügyes kis kezeimmel készített ajándékkal meglepni azokat a kedves néniket, akik a lánykára vigyáztak több, mint egy évig szeretetben, gondoskodásban. Különös tekintettel Ibi nénire, aki már a most 11 éves nagyfiú bölcsis nénije is volt, így egy percet nem aggódtam azon, hogy vajon jó kezekben hagyom-e a lánykát, amíg dolgozom.

Okosan kitaláltam, hogy sütünk együtt valamit a kölkekkel, azt a valamit betesszük egy üvegbe, én meg horgolok a tetejére egy kerek terítőt. Haha. A sütés (gondoltam) nem egy nagy cucc, 10 éves korom óta sütök-főzök, kis kihagyásokkal. A horgolás, háááát... hát szóval arra volt egy kis időm, meg a Horgolás bibliája, ha szorgalmasan imádkozom, nehogymá' ne tudjak összehozni egy kerek izét. Persze nem tudtam, mert a szent könyvben pont ilyen kerek izé nem volt, a horgolásban pedig, ahogy írtam, nem vagyok egy upper-intermediate.
Semmi gond, a sütés bébimunka lesz. Bekevertük mindkét gyerekkel a tésztát, és a recept parancsa alapján 1 napig állni hagytuk. Nekem valamiért nem volt gyanús, hogy tojásos a tészta, meg hogy a mézeskalács fűszerkeverék viszonylag régóta áll nyitva a szekrényben. Nos, ennek megfelelő lett az eredmény másnap: amikor levettem a fedőt a keverőedényről, majdnem leégett a szemöldököm a szagtól: ugyanolyan volt, mint a bekevert hajfestékem. Nem hittem el, mi az, hogy ne sikerüljön egy süti??? Na mindegy, nem adom meg magam, csináltunk egy újat: ez linzer lett, a gyerekek nyújtották és szaggatták, én lekvároztam össze.
Hátravolt még egy lépés, amiihez a varrógépet is elő kellett vennem, mintegy 10 év kihagyás után. Nem untatnék senkit a cérnabefűzési nehézségeimmel, csak annyi, hogy a dög ferdeszalag 1 (!) cm-rel lett rövidebb, mint amennyi a kerek letakarókára lett volna.

Gondolom, ebből is látszik, hogy ebben a blogban azért főként mások művei és megoldásai lesznek megörökítve, nem az én bénázásaim (csak néha, hogy lássátok, ha nekem sikerült, mindenkinek sikerülhet...).
Átadtuk, mindenki bőgött. Ibi néni 40 éve bölcsis gondozónő, 2 éve van a nyugdíjig. Innen is csókoltatom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Hozzászólásodat ellenőrzés előzi meg:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...